Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-197

országgyűlés képviselőházának 107. illése ÍHÍ június ÉO-ân, 'péntek en. iái fogadták« a miniszterelnök urat. A miniszterelnök úr az »előkelőségekkel« kezetfogott... és hasonlók. Ez igazán nem szolgálja a népi egybeforrás gondolatát, ha a sajtóban állandóan az »előkelőségek« szót olvassuk. (Mozgás és zaj a szélsőbaloldalon és a középen. — Hinléder Fels Ákos: A nép között nincs előkelőség? Ott is vannak előkelőségek! — Palló Imre: Nem azt érti a korrnánysajtó előkelőség alatt, hanem a méltóságot! — Zaj. — Rassay Károly: A kormánysajtónak a kormány mindig előkelőség! Ez természetes! — Egy hang a szélsőbaloldalon: Éljen Rasch rabbi! — Derültség a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget.) El tudom képzelni, hogy a kulcspozíciókért rohamra gyülekező és induló előkelőségek szívszorongva várják, hogy a miniszterelnök úr szép felszólításának mi lesz az eredménye, (Derültség és nagy taps a szélsőbaloldalon.) de az egész kulcspozíciókérdést nem lehet olyan egyszerűen megoldani, hogy egy nyilatkozatot teszünk. Először is tessék megállapítani azt, hogy mik a kulcspozíciók. Hallok mostanában 34-ről és 74-ről. Erről a két számról beszélnek, hogy 34 vagy 74 ilyen kulcspozíció átcseréléséről van szó. (Zaj.) Ez a szám természetesen nem autentikus, ez olyan »on dit«, olyan beavatott pletyka. A második az, hogy tudnunk kell, hogy a kulcspozíciókat elfoglaló egyének közül ki az, aki a miniszterelnök úr által felsorolt hármas kategóriába — zsidó, félzsidó és stróman — beleesik. De legfőképpen azt kell tudnunk, hogy ki az, aki ezt a kulcspozíciót majd el fogja foglalni, mert minden cserében a könynyebb dolog kitolni a bentlévő embert és nehezebb behozni megfelelő embert. (Ügy van! Ügy van! — Taps a szélsőbaloldalon. — Egy hang a szélsőbaloldalon: Majd lesznek jelentkezők.) Április közepe táján hangzott el a miniszterelnök úr felszólítása. Azóta tökéletes bizonytalanság van a magyar közgazdaságiban a vezető pozíciók tekintetében. Állásvesztésre ítélt, vagy annak fenyegetése alatt álló emberektől nem lehet megkívánni azt, hogy szívvellélekkel dolgozzanak. (Úgy van! balfelől.) Ameddig nem tudjuk, hogy kiket ültetünk be, nem okos megmondani az illetőnek, hogy »téged ki fogunk dobni«, mert addig azon a poszton nem fog dolgozni. Sohasem volt nagyobb szükség arra, hogy a magángazdaság vezető emberei együtt dolgozzanak a kormány irányításával, mint ina. Tehát ma tényleg arra van szükség, hogy olyan emberek üljenek ott, akik a kormány intencióit át'tudják érteni és át tudják érezni és abban az irányban cseleikszenek. Helyes tehát a kulcspozíciók átcserélése, de a fontosabb kérdés az, hogy kijelöljék azokat az embereket, akik ott helyet fognak foglalni és azután bonyolítsák le a dolgot. Először méltóztassanak a megkeresés műveletét elvégezni és azután a kicserélést gyorsan végrehajtani, de a bejelentéstől számított hónapokon keresztül bizonytalanságot fenntartani — ártalmára van a gazdasági életnek. (Ügy van! bjilfelől. — Zaj és közbeszólás a jobboldalon.) 1938-ban is folyt már ez a kulcspozíció-csere. Két legnagyobb pénzintézetünk vezérigazgatójának és az egyik elnökének székét cseréltük át, olyan szakemberek foelefolyásával, akik értenek a dolgukhoz. Nem jelentettük be előre, hanem kicseréltük. Utólag sem beszéltünk róla túlságosan sokat. Általában gazdasági kérdésekben helyes dolog az, ami most a bukovinai magyaroknak Magyarországba való áttelepítése körül történt Először megtörtént, aztán írtunk róla és beszélünk. (Ugy van! a szélsdbaloldalon. — Marothy Karoly: A németek is így szokták bejelenteni a dolgokat.) Politikai szempontból néha kívánatos lehet a beszéd, de akkor beszelni is kell és cselekedni is kell. Ellenben beszélni és azután tétovázni a végrehajtásban, ezt a gazdasági élet nem bírja ki. (Ügy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon. — Rajniss Ferenc: Vida barrikádokat épít! — Derültség.) A kulcspozíciók és a vezetőpozíciók betöltését illetőleg a miniszterelnök úr figyelmét vagyok bátor felhívni egy tényre, anielv szintén az 1938/39. év fordulóján merült fel. Amikor ez a folyamat nagyobb mértékben megindult, munkatársaimmal együtt összeállítottunk... (Mozgás és zaj a szélsőbaloldalon.) Ez fontos dolog, amit mondani akarok, én is csendet kérek. Elnök: Kérem a képviselő urakat, ne méltóztassanak a szónokot közbeszólásaikkal és félhangon tett állandó megjegyzéseikkel zavarni. vitéz Imrédy Béla: Tudok ugyan hangosan beszélni, de nagyon fárasztó. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) — összeállítottunk egy körülbelül 500—600 névből álló kartotékát. Ennek a névsornak fele olyan fiatal erőkből állott, akiket, mondjuk, osztályvezető mérnöki, cégvezetői állásokra s hasonló posztokra lehet elhelyezni. Körülbelül egynegyed része olyan egyén volt, aki kisebb vállalatok vezetésére vagy nagy vállalatoknál osztályigazgatói állás betöltésére alkalmas. Azután volt körülbelül 100—130 olyan név, amelynek viselőjéből máirövid egy esztendő alatt nagyvállalati vezetőt lehet kinevelni. Ezt a kartotékot utódomnak átadtam. Hogy mi törént vele, nem tudom, de mindenesetre folyt egy előkészítő munka és ennek csak felfrissítésére volna szükség. Ezek gazdasági szakemberek voltak. Elárulom, a legtöbb bent ül a vállalatokban ismeretlenül, szorgalmasan dolgozva és nem kiabálva. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Kis pozíciókban!) Kis pozíciókban. Ezeket kell kinevelni és nem kívülről kell behoznunk a gazdasági életben idegen embereket. (Ügy van! — Taps a szélsőbaloldalon) Mindez azonban a kulcspozíciókra és a vezetőségekre vonatkozik. Ezenkívül úgy veszem észre, hogy az egész magyar közvélemény .a zsidókérdésnek csak egy másik vonatkozását látja, a kazárkérdésnek nevezhető oldalát, a nagyszámú kis zsidóságnak és keleti zsidóságnak kérdését. Már most sine ira et studio, teljes okjektivitással és a gazdasági szempontok előtérbe helyezésével szeretnék néhány szót szólni a magyar zsidókérdésről, mert itt, azt hiszem, a felfogások tisztázására van szükség. A zsidóság vezető rétege,, a néhány nagy zsidó család és ezek sarjai, szóval a kulcspozíciók betöltői, és a kis zsidóság, a kazárság között van egy középső réteg. Ezek- azok, akik megtöltik a szinházakat, a mozikat, a fürdőhelyeket és vendéglőket. Ezek adnak munkát a szűcsöknek, a manikűrösöknek, a kozmetikusoknak és divatszalonoknak, ezek egy bizonyos fokú irodalom- és művészetpártolást is végeznek, többnyire dekadens irodalmat és dekadens művészetet pártolnak, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) és ez az a réteg, amely a magyar középosztály szellemi, erkölcsi és anyagi elsekélyesedéséhez olyan nagy mértékben hozzájárult, (ügy van! Ügy van! — a, jobboldalon és a