Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-197

'Az országgyűlés képviselőházának 19Î. ülése IHI június 20-án, pénteken. iä? érzésben e gazdasági munkának kettősségével, hogy tudniillik mi tartozik a 36-os bizottság elé s mi tartozik a törvényhozás plénuma elé. A 36-os bizottság funkcionálásában azonkívül, hogy a kormány talán olyan javaslatokat terjesztett oda, amelyek nem odavalók lettek volna, voltak egyéb hibák is és ezekre is rá kell most mutatnom, mert hiszen a célunk az, hogy annak a rendszernek a funkcionálását, amelyben élünk, tökéletesebbé tegyük. Voltak hibák és pedig elsősorban talán abban, hogy á bizottság összeállítása nem mindig szakszerűségi alapon történt, hanem a politikai szempontok kezdtek egyre jobban érvényesülni a tagok kijelölésében az egyes pártok keretén belül is. Hibául lehet felróni, hogy a bizottság nem élt mindig a jogaival, mert a bizottság igenis kérdéseket intézhet a kormányhoz s válaszokat követelhet a kormánytól fontos gazdasági kérdésekben. Nem élt a bizottság a kezdeményezés jogával sem, nem élt azzal a jogával sem, hogy ha a kormány túl ment a kereteken, ezeket a javaslatokat ( az országgyűlés plénuma elé utalja. Nem élt a felelősségrevonás jogával, illetve annak indítványozásával sem, ami szintén lehetséges lett^ volna. Tehát a bizottság munkája egy kissé elsekélyesedett, elcsenevészedett, amiben hibásak a kormányok is azzal, hogy rendesen későn terjesztették a bizottság elé a javaslatokat és túl bőven éltek és élnek az utólagos bejelentés lehetőségével, ami egy tanácsadó és véleményező testületnél tulajdonképpen önmagában való ellenmondás. Hiba volt azonban magában a bizottságban is, mert a bizottság tagja, illetve a bízottéig mint olyan, a rendelkezésre álló alkotmányos lehetőségeket nem használta ki. T Ház! Előbb mondtam, hogy ezektől a hibáktól eltekintve nagybán-egészben a kormányok egészen helyesen jártak el, amikor a felhatalmazás körét értelmezték és általában véve az volt a. tapasztalat, hog.y az átépítő jellegű, reformjellegű jvaslatok törvénykezdeményezés, törvényjavaslat formájában a Ház plénuma elé kerültek. Egy példával szeretnék itt csak élni, amely nagyon érdekes abból a szempontból, hogy az államháztartás egyensúlya helyreállításának, megóvásának szempontjai is nagy szerepet játszanak. Méltóztatnak emlékezni arra, hogy 1938 májusában Reményi-Sehneller akkori pénzügyminiszter úr velem, mint akkor kormányelnökkel egyetértően, benyújtotta a szeszegyedáruságról szóló javaslatot. Ez a javaslat akkor nagy viharokat keltett itt jo«i, gazdasáín stb. szempontból. Meg kell állapítanom utólatr, hogy államháztartási, közgazdasági, sőt mondhatnám a modern államvezetés irányába való fejlődés szenrnontjából a legsikeresebb és a legeredményesebb lépések egyike volt. (Ügy van! Ügy van! — Tans a szélsőbaloldalon.) mert hiszen a szeszkérdés, amely annyi vihart váltott ki a magyar közvéleményben, azóta jóformán lekerült a közérdeklődés teréről. Szépen nyugodtan dolgozik a szeszegyedáruság, kitűnően vezetik és itt még közben bátor vagyok megemlíteni, hogy a vezetője, a szó legszorosabb értelmében, egy Selfmademan, vitéz Turvölgyi miniszteri tanácsos, aki pénzügyőrből küzdötte fel magát erre a nosztra (Taps.) és megmutatta azt, hogy nem kell félni a népi rétegekből faltörő tehetségektől, mert azok meg tudják állni mindenütt a maguk helyét. fÊpy hang a szélsőbaloldalon: Nagyon derék ember!) Nem dicsérem. Bocsánatot kérek, hogy nevet említettem es kérem, no méltóztassék az illetőre semmi kellemetlen következtetést levonni ebből, (Derültség.) de kénytelen voltam megállapítani ezt, mint példát arra, hogy a népi rétegekben minő tehetsegek vannak. T. Ház! A szeszmonopólium pénzügvi eredményéről is érdemes egy kicsit beszélni. IS agyon jól emlékszem azokra az aggályokra, amelyek itt a Házban is elhangzottak, hogy vájjon tudja-e garantálni a pénzügyminiszter úr azt, hogy a szeszadóból eredő bevétel nem fog megcsorbulni. A szeszadóbevétel, ha jól emlékszem, az utolsó esztendőben, az utolsó költségvetésben, amikor még szeszadó volt, 13.5 millióban volt előirányozva s hozama 13 és 15 millió pengő körül ingadozott. Ha most ehhez hozzászámítjuk azokat az adókat, amelyeket a szeszgyárak társulati adó, tantiérnadó, alkalmazotti adó stb. címén fizettek, akkor meg kell állapítanom, hogy körülbelül 15—16 millióra lehet tenni azt az összeget, amely az államkincstárba a szesztermelésből befolyt. Ezzel szemben költségvetésünk a mostani, 19H-es évben 38 millió pengő tiszta jövedelmet irányoz elő, de véleményem szerint ez nagyon kicsi szám ahhoz képest, ami ebben az esztendőben az eredmény lesz és azt hiszem, nem tévedek, ha körülbelül 50- -60 millióra teszem azt a többletet, ami a szeszegyedáruság bevezetése folytán évenként az államkincstárba befolyik. Ez a többlet azzal a helyzettel szemben, ami a szeszadó idejében volt. Ez több mint a most már reformált társulati adónak teljes évi összege és nagyon megközelíti azt az összeget, ami a jövedelemadónak egyévi összege. (Felkiáltások a, jobboldalon: Éljen ReményiSchneller pénzügyminiszter!) Ebből le lehet vonni bizonyos követk-eztetéseket még közgazdasági szempontból is. Mondom, kifogástalanul funkciónál ez a rendszer. Miért! Azért, mert műszaki szempontból a szeszgyártás kérdései tisztázva vannak. A minőség nem változó, sőt mondhatnám, egy minőség van csak itt, illetve minőségi differenciák nincsenek. Egy standard-cikk, egy tömegcikk produkálásáról van szó. ahol a szervezési kérdések — a termelésnek, a fogyasztásnak, az elosztásnak megszervezése — állnak előtérben, mind olyan dolgok, amelyek közösségi irányítás mellett jobban végezhetők el, mint a magángazdaság irányítása mellett és ez például szolgálhat a jövőre nézve is. (Úgy van! Ügy van! Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon. — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! - . vitéz Imrédy Béla: Van egy nagyon közeli analógia, a cukorgyártás (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) és érdemes ezt az utat vizs gálni az energiatermelés kérdésében is. (Ügy van! úoy van! a szélsőbaloldalon.) T. Ház! Lehet arról vitatkozni, hogy milyen lesz a jövő társadalmi és gazdasági rendje. Szerintünk közösségi alánon álló rend \efi, amely azonban az egyéni kezdeményezésnek es a családhoz fűződő érdekek folytán az öröklésnek, tehát a magántőkének is helyet fog biztosítani. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Mások azt állítják, hogy a kapitalizmus fog fennmaradni, de szociálisabb formálni u. A két rendszer között nagy elvi különbségek, de nagy gyakorlati, főleg közjogi és társadalomszervezési különbségek is vannak. Egy azonban egészen bizonyos, az t. 1, hogy akár az egyik, akár a másik rendszert^ fogadjuk,el, a magángazdaságot, a magántőkét, a magán ; kezdeményezést azon a téren kell dolgozni hagyni és arra a térre kell koncentrálni az o munkáját, amely természetének" me'gfelel és 19*