Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-197

128 Az országgyűlés képviselőházának 197. ahol a magánkezdeményezés révén helyesebben lehet ellátni a gazdasági funkciókat és sikeresebben lehet folytatni az életszínvonal emelésére irányuló tevékenységet, mint akkor, ha közösségi rendben folynék a termelés. Ez áll például a textiliparra, ahol végeredményben mégis a sokrétű egyéni izlés és egyéni szükséglet az irányadó: itt szocializált termelés rendes körülmények között bőséges nyersanyagellátás esetében képtelenség volna. (Rajniss Ferenc: A szénnél lehet!) Más területeken viszont, ahol mondom, a műszaki és minőségi kérdések nem játszanak szerepet, ahol szervezési kérdések lépnek előtérbe, a közösségi termelésnek és a közösségi szempontoknak kell érvényesüluiök, bármelyik szisztémára térjünk is rá. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon — Egy hang jobb felől: Mindnyájan iqy gondol juk!) Ezért mondom, hogy 1988-ban a szeszegyedárusági javaslat nagyon nagy lépés volt, sőt a Krúdy Ferenc igen t. képviselőtársunk által annyiszor előszeretettel hangoztatott magánmonopolkapitalizmus letörése terén az első és sajnos, eddig egyetlen lépés volt. Egészen kétségtelen azonban, hogy a közösségi társadalmi forma felé haladunk és efelé halad az egész világ. Meg kell még említenem, hogy ugyancsak 1938-ban hoztunk egy másik, szociális szempontból jelentős intézkedést, a családi munkabér intézményének bevezetését és sajnálattal kell tapasztalnom, hogy ezen a téren sem történt semmi. Tehát a jövő közösségi rendje felé haladás tekintetében 1938 vége óta alig történt egy-egy szerényke lépés. (Zaj és ellenmondások jobbfelől. — Mozgás a szélsőbaloldalon.) Végignéztem az összes törvényalkotást. El fogok mindent tárgyilagosan mondani, elmondom azt is, ami történt és azt is, arai nem történt. T. Ház! Előre kell bocsátanom mindenekelőtt, hogy a honvédelem terén kötelezettségét ez a kormány is, az előző kormány is és az azelőtti kormányok is teljesítették. (Ügy van! Ügy van!) Nagyon helyes és nagyon örülök, hogy éppen a mai napon üdvözölhetjük a pénzügyminiszter urat abból az alkalomból, hogy az ő valóban nagy érdemeit (Felkiáltások jobbfelől: Éljen a pénzügyminiszter úr! •— Éljenzés és taps a Ház minden oldalán.) a hadfelszerelés anyagi feltételeinek megteremtése terén a kormányzó úr őfőméltóságának bölcsessége szép kitüntetéssel honorálta. Szívből csatlakozunk hozzá (ügy van! Ügy van! taps.\ és kívánjuk neki, hogy még sokszor érdemeljen ki hasonló kitüntetést. (Helyeslés. — Maróthy Károly: A magyar adózót mikor tüntetik már ki? Erre vagyok kíváncsi! — Elnök csenget.) Ugyanakkor viszont kérnem kell az igen t. túloldal vezetőitől és közkatonáitól egyaránt, hogy nemcsak itt bent a Házban, hanem kint a népgyűléseken se igyekezzenek kétségtelen tényeket kissé elferdítve feltüntetni (Zaj és ellenmondások jobbfelől.) és ne feledkezzenek meg arról, hogy a Darányi-kormány nyújtotta be a hadfelszerelési tervet, amelynek fedezeti részét — ha méltóztatnak utána nézni, megtalálják az archívumokban — felkérés nélkül én készítettem el (Ügy van! Ügy van! taps a szélsőbaloldalon.) abban a formájában, amelyről talán a visszatért területi igen t. képviselő urak nem tudnak, hogy az 50.000 pengőn aluli vagyonok, szóval a kisemberek és a kis középexisztenciák egy krajcárral nem járultak hozzá, hanem mindent a nagyobb tőke viselt. (Ügy van! Ügy van! taps a szélsőbaloldalon. — Zaj a jobboldalon. — Boér Ágoston közbeszól.) Kifogásai vanülése IMI június 20-án, pénteken. nak talán Roér képviselő úrnak ellene! Azt hiszem, nem lehetnek. (Rajniss Ferenc: Nem is csinált még semmit, nem tudom, mi a csodáért van ez a nagy büszkeség!) Elnök: Rajniss képviselő urat rendreutasítom. vitéz Imrédy Béla: Amikor elismerem a túloldalon ülő igen t. kormánynak, sőt még a pártnak érdemeit is, amely ezt a programmot támogatta, ugyanakkor a magunk számára is meg kell kérnem és meg kell követelnem pontosan ugyanezt a mértéket (Ügy van! Ügy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) és azt, ,'iogy ne méltóztassék népgyűléseken vagy választmányi gyűléseken olyan felszólalásokat t'.rtani, amelyek ezekkel a közismert tényekkel — enyhén szólva — nem egyeztethetők össze. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Miskolcon volt? — Egy hang a szélsőbaloldalon: A pártvezér úr! — Reméiiyi-Schneller Lajos pénzügyminiszter: Egyezzünk meg: Ti sem, misem! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Lukács mondotta?) T. Ház! Végignéztem 1939 fel már 15-től kezdve a törvényalkotásokat. Az első ezek között a második zsidótörvény, amelyet az én kormányom nyújtott be. Ezután következett a nagyobb jelentőségű javaslatok között a földbirtokpolitikai javaslat, amelyet szintén még mi nyújtottunk be. Ez a parlament feloszlatása következtében nem került tárgyalás alá, de a Teleki-kormány újból benyújtotta nagybanegészben ugyanazon a vonalon. A földbirtokpolitikáról csak egy szót. Matolcsy képviselőtársam is utalt már rá. de Benes képviselőtársam ellen megjegyzésével szemben ismétléssel vagyok kénytelen élni. Miért sikerült a bukovinai magyarok letelepítését — ami nagyon helyes — ilyen gyorsan véghez vinni! Azért, mert volt egy üres terület, egy vákuum, ahová betódulhattak. (Matolcsy Mátyás: Ügy van! ez a lényeg!) A telepítés kérdésének könnyebbik része az, hogy ha van egy üres terület, akkor honnan szedjek össze magyar embert, mert magyar ember erre a célra van; ez szervezési ím inka, amelyet nagyon dicséretesen, nagyon helyesen bonyolított le az intézkedő kormánybiztos^ úr, (Élénk helyeslés és éljenzés.) amiért megdicsérjük, de az egész akció előfeltétele az volt, hogy a történelem, a külpolitika és a hadászat összejátszása következtében keletkezelt ott egy uratlan terület, azért, mert a szerb telepesek nem maradtak ott. Ezt az előfeltételt méltóztassék figyelembe venni és ha ezt figyelembe veszik az urak, akkor el kell ismerniük, hogy van jogossága annak a kritikának, amely a földbirtokpolitika terén gyorsabb tempót kíván. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbalol dalon.) Ezt a törvényjavaslatot f nagyon hosszú ideig, rendkívül lassan, tempósan tárgyaltuk. 1939 januárjában nyújtottuk be az első szövegezést. Akkor jött a képviselőház feloszlatása. Ősszel újbór benyújtották és végül 194Û májusára lett belőle törvény. Most 19.41 júniusában vagyunk, de a házhelyekre vonatkozó részen kívül még nincs kibocsátva a végrehajtási utasítás. Ez tény, amellyel szemben nem lehet érvelni. (Matolcsy Mátyás: Erre választ kérünk azonban!) T. Ház! Megnéztem azoknak a törvényalkotásoknak sorát is, amelyek az ország gazdasági és szociális struktúráját lennének hivatva átalakítani. A következő, egyáltalán említésre tuéltó^törvényeket találtam: a mezőgazdasági öregségi, biztosítás kiterjesztése az özvegyekre. Nagyon helyes, de végeredményben nem túl. nagy jelentőségű intézkedés. Találtam egyike* rettörvényt ;

i legkisebb gazdasági munkabérek \