Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-197

Í26 Az országgyűlés képviselőházának Í97. ütése luil június 20-án, péniekeű. Ez az 1931-ben bekövetkezett bukás nagyon nehéz munkát hárított a terhes Örökséget átvevő kormányokra. Károlyi Gyula gróf kormánya becsületes jó szándékkal, de a helyzetnek és különösen a pszichológiai helyzetnek fel nem ismerésével indult el s ennek következtében nem tudott eredményre jutni. Gömbös Gyula kormányra jutása volt az, ami megfordította itt a dolgok menetéi Gömbös hitet és bizalmat keltett és lehetővé tette azt, hogy a vezetés szava visszhangra találjon a magyar népben, mert minden irányításhoz, vezetéshez szükséges ez az egybecsendülés, hogy megértsék a vezetőnek a szavát és szívesen kövessék. Én Gömbös Gyula kormányában részt vettem s mondhatom, hogy életem egyik legszebb emléke ez. Ha volt munkáin, amire büszke voltam, ez a munkám egyike azoknak, amelyikre büszke vagyok, mert rendet tudtam teremteni á magyar államháztartás akkor reménytelennek látszó dzsungeljében, (Elénk helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) rendbe tudtam hozni az ország deviza-helyzetét és így több társammal együtt megteremtettük az alapjait annak, hogy a magyar hadsereget fel lehetett szerelni és hogy egy történelmi periódus bekövetkezésekor teljesen felszerelve, teljes erőben és épségben állott itt a magyar 'államszervezet és ezen belül a magyar honvédség. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) T. Ház! Tudom, hogy milyen keserves és milyen népszerűtlen munka volt ez. Akkoriban is elkövettettek megelőzőleg hasonló hibák, mint amilyenek most más síkon követtetnek el. Tegnap hallottuk példának okáért, hogy most is az jár jól, aki áruját nem szolgáltatja be, nem adja le, hanem vár, mert később felárat kap. Akkoriban — az 1929-es, 1930-as, 1931-es években — az volt az okos ember, aki nem fizette be az adóját. Az volt az okos ember, mert akkor jötteik az engedmények, a részletfizetési kedvezmények, az amnesztiák és hasonlók. Nekünk meg kellett fordítanunk a dolgokat, töröltük az amnesztiákat és a hasonló dolgokat és jutalomban részesítettük azt, aki pontosan fizeti az adóját. (Élénk éljenzés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Csak így lehetett fegyelmet teremteni, de kemény kézzel kellett ezt teiini és az akkori ellenzék bizony nem rózsákra ágyazta az embernek a pihenőjét. Volt komoly, szakszerű kritika, amit akkor igen jól eltűrtünk, sőt meg is kívántunk Mondom, hasonló hibák ma is követtetnek el és ma is elhangzik ugyanúgy velünk, ellenzékkel szemben az a kívánság, hogy ne tessék túlozni, ne tessék lehetetlen kívánságokat teremteni, a helyzetet rosszabbnak festeni, mint amilyen az a valóságban. A különbség nem itt van közöttünk, a különbség az, hogy 'önök a tüneteket akarják eltüntetni, mi pedig az okok eltüntetésén fáradozunk. (Élénk helyeslés és taps a bal- és a, szélsőbaloldalon.) Couéismussal egy nemzet problémáit meggyógyítani nem lehet, azokról becsületesen beszélni kell és a parlamentáris rendszernek éppen az a lényege, hogy beszéljünk ezekről a. problémákról felelősségérzettel, a nélkül, hogy az országban kárt, bajt és izgalmakat . okoznánk, ele beszélnünk kell, és kérdem, hol beszéljünk róla, ha nem itt a képviselőhiáízban. 1938-ig a felhatalmazás a gazdasági és hi' telélet rendjének és az államháztartás egyensúlyának biztosítására vonatkozott. 1938-ban, mint miniszterelnök, egy kiterjesztő rendelkezést kértem és ezt meg is szavazta a parlament. A termelés folytonosságának biztosításaira is kiterjedt most már a felhatalmazás célja. Ennek a hátterében az volt, — 1938-ban már világossá vált — hogy kül- és belpolitikai tekintetben egyaránt, Európa és Magyarország a hullámzás, mondhatnám, a forrongó hullámzás állapotába jutott. Ebben az időben kettőzött gonddal kellett ügyelni arra, hogy az ország termelő apparátusa változatlanul tovább dolgozhasson minden zavaró körülmény ellenére és ezért kellett a termelés folytonosságának biztosításáról szóló kiterjesztést is kikérni, mert a gazdasági és hitelélet, rendjének fogalma, véleményem szerint, nem merítette ki mindazokat a lehetőségeket, amelyeknek a kihasználáfsára esetleg szükség lett volna. Ha azonban végignézem mindezeket a feladatokat, amelyek e most már kibővített felhatalmazás keretében hárulnak a kormányra, — mert egy felhatalmazás feladatot is hárít a kormányra, azt tudniillik, hogy ezzel a felhatalmazással éljen, jól éljen és helyesen éljen — akkor meg kell állapítanom, hogy mindezek a felhatalmazások defenzív jellegű feladatot, tehát defenzív jellegű jogokat és kötelezettségeket hárítanak a kormányzatra. A gazdasági és hitelélet 'rendjének megóvása, tehát fenntartása annak a rendnek, amely megvan, a termelés folytonosságának biztosítása, tehát annak a termelésnek, amely rendelkezésünkre áll, az államháztartás egyensúlyának a megóvása, tehát annak biztosítása, hogy azok a keretek, amelyeket ia törvényhozás megálllapított, kitölthetők legyenek: ezek mind defenzív jellegű gazdasági munkát jelentenek és nem átépítést, nem reformmunkát. Mindaz, ami reform, átépítés, líj intézményelviiek, új szellemiségnek a megteremtése a gazdasági életben, ezen felül van, ezen túl van, ezt ma csak a parlament keretében, a két Ház együttes tanácskozásai után törvényhozási úton lehet megtenni és a kormánynak kötelessége itt a kezdeményezéssel élni. T. Ház! Ha már most felteszem a kérdést, adhatunk-e, előlegezhetünk-e bizalmat a kormánynak arra, hogy a következő észten dőre is legyen neki joga ezzel a felhatalmazással élni, amelyet a 36-os bizottság meghallgatásával gyakorol, akkor néznem kell az egész szellemet, az egész irányzatot, amelyet a kormány, főleg gazdaságpolitikájában képviselEzt nem állapíthatom meg, úgy hogy csak azt nézem, hogy a felhatalmazás keretében minő defenzív munkát végzett a kormány, hanem meg kell néznem, hogy a reformmunka terén, a nemzet gazdasági és szociális problémáinak meg-oldása terén mit tett a felhatalmazás keretén kívül s hogyan élt a törvénykezdeményezés jogával. .Bírálatom tehát erre n, térre is ki fog terjedni. Előzőleg meg kell persze állapítanom azt, hogy a határvonalak hol vannak, hol van a defenzív jellegű gazdasági munka és hol kezdődik azután a reíormrnunka, a tervszerű átépítés. Ez nagyon nehezen állapítható meg, a határvonalak elmosódtak. Lehet azt a felfogást is képviselni, hogy egyik-másik 36-os bizottsági rendelettel talán túlment a kormány azon a határom, azokon a kereteken, amelyeket a felhatalmazás tartalma tulajdonképpen számára kiszabna, mondom, lehet vitatni ezt a felfogást, nagyban-egészben azonban meg kell állapítanom, hogy az egymást követő magyar kormányok tisztában voltak, ha nem is ilyen kifejezetten, ahogy most elmondtam, de legalább