Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.
Ülésnapok - 1939-197
122 Az országgyűlés képviselőházának 197, az a megjegyzésem, hogy a képességek valóban rész szerint oszlanak meg. Mint Pál apostol mondja, rész szerint van az esméret és rész szerint a prófétálás. De azt találtam, hogy a prófétálás inkább a kritikus oldalra szorult, az esméret pedig ott működik, ahol a valóságos eredmények vannak. (Taps jobbfelől. — Budinszky László: Ez á legnagyobb eredmény. — Maróthy Károly: Nincs Isten, — monda a gonosz; ez olyan beszéd.) T. Ház! E vitával kapcsolatban nem akarok tovább a részletekkel foglalkozni, hiszen a továbbiak folyamán talán lesz rá alkalmam. ' (Matolcsy Mátyás: Együtt vacsorázunk, valahol majd elintézzük!) Elnök: Csendet kérek. Méltóztassék az ilyen kedélyes párbeszédeket máshol elintézni. Bencs Zoltán: Bátor leszek erre majd más alkalommal reflektálni. Elnök: Ne méltóztassék a közbeszólásra válaszolni, mert a házszabályok értelmében közbeszólni tilos. (Maróthy Károly: Éljen Lipcsey!) Benes Zoltán: A továbbiak folyamán lesz még rá alkalmam, hogy előttem szólott mélyen t. képviselőtársam néhány rendkívül érdekes megjegyzésére reflektáljak. Most a Ház engedelmével tulajdonképpeni tárgyamra volnék bátor rátérni és ez az előttünk fekvő törvényjavaslat, a gazdasági és hitelélet rendjének, továbbá az államháztartás egyensúlyának biztosításáról alkotott törvényjavaslat. Ez a törvény már tizedikszer van az országgyűlés előtt. Az előadó úr nagyértékű bevezető előadásában kiemelte azokat az okokat és körülményeket, amelyek mellett ez a törvény létrejött. Kétségtelen, hogy a törvény elfogadásának összes alapvető szükségletei megvannak. Hiszen az államháztartás egyensúlyába gazdasági és hitelélet rendje elsőrendűen fontos és szükséges országos érdek; nem pártérdek és nem kormányérdek, mert az ország érdeke, hogy a hitelélet rendje biztosíttassék és a termelés folytonossága is biztosíttassék, a rémhírterjesztés is megállíttassék és megbüntettessék. Ezek éppen olyan fontos dolgok most, mint voltak a megelőző években. Hogy az 1931:XXVI. te.-ket évről-évre meghosszabbítjuk — ha semmi más nem bizonyítaná azt, hogy ez a törvény az ország érdekében van, és nem a rendszer, nem a párt, neirt egy kormányzat működésének megkönnyítésére, ismétlem, éppen az, hogy évről-évre a törvényhozás féltékenyen óvva a maga hatáskörét, megköti a kormány kezét és csak egy évre adja meg ezt a hatáskört és tíz esztendőn át évről-évre minden alkalommal — előfordult esetekben vita nélkül, — megadta a kormánynak ezt a felhatalmazást, -- mondom, ebben két dolog nyer elismerést. Az egyik az, amit az előbb hangsúlyozni bátor voltam, hogy én ezt az ország érdekében álló szükséges törvényjavaslatnak és rendszernek tekintem a 33. illetőleg 42 tagú bizottság létesítésével együtt. A másik pedig annak elismerése, hogy a kormány az itt neki adott rendkívüli felhatalmazással valóban nem a páírt, nem a kormány érdekében, hanem az ország egyetemes javának érdekében ól, azt arra használta fel. Ha pedig ez igaz, mélyen t. Képviselőház, akkor ennék a törvényjavaslatnak elfogadására nézve nem lehet azt mondani, ho.gy: nem! — mert ami az országnak szükséges, azt a magyar törvényhozásnak meg kell adnia. Én tehát a magam részéről azt tartom, hogy a törvényjavaslat elfogadása tárgyi szempontból még ellenzéki oldalról is megokolt. Örömmel állapítom meg, és itt előttem szólott más l ülése 1941 június 20-án, pénteken. pártállású képviselőtársam beszédének szavaira célzok, hogy ebben teljesen egyetértünk. Ami már most a bizalmi kérdést illeti, — részben már reflektáltam a bizalmi vonalon Matolcsy képviselőtársam szavaira — én függetlenül azoktól a nehéz meggondolásoktól, amelyek az ország viszonyainak áttekintése után differenciaképpen jelentkeznek azok között, amiket szeretnénk és azok között, amik tényleg _ vannak, vagy amik tényleg elérhetők, teljes bizalommal vagyok a kormányzat működése iráint azért, mert valóban reálisan, becsületes magyar szívvel és lélekkel törekszik elérni mindazt, amit az ország javára elérhet és többet ennél nem lehet kívánni. Ami pedig azt illeti, hogy az új Európába való beilleszkedésünk milyen körülmények között képzelhető el, én csak egyet tudok itt elképzelni, hogy mindenesetre minden ízében, vérében, valamennyi intézményében magyar kell, hogy maradjon ez az ország az új Európában is. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon.) Meggyőződésem, hogy ezt a másik oldalon sem gondolják másképpen, (vitéz Imrédy Béla: Ez természetes! — Zaj a szélsőbaloldalon. — Az elnök csenget.) Mondom, meggyőződésem, hogy a másik oldalon sem gondolják ezt másképpen. (Matolcsy Mátyás: És nem fen dalig! Mi az, hogy magyar? Én nem yagyok magyar 1 ? Micsoda beszéd!) Ezt nem mondta senki! Elnök: Méltóztassék csendben maradni, már el méltóztatott mondani a beszédét. (Derültség, — vitéz Lipcsey Márton: Elferdíti!) Csendet kérek a jobboldalon. Bencs Zoltán: Azt azonban, hogy ez az líj Európa — amint a mélyen t. túloldal gondolja —- egészében nemzetiszocialista lesz-e, .bízzuk a jövőre. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Én meg vagyok győződve arról, hogy a koreszmének megfelelően fog ez az új Európa is felépülni és a koreszmék valóban azonosak azokkal az alapelvekkel, amelyek szerint a modern társadalom felépítése és a modern állam szervezése a fasizmus és a nemzetiszocializmus ideológiájában kiképződött, de a fasizmus sem teljesen azonos a nemzetiszocializmussal s vice versa és Salazar rendszere Portugáliában, amely oly rokon ezekkel, szintén nem tökéletesen azonos ezekkel a rendszerekkel. Mindenesetre azonosak az alapelvek, uraim, és ezeken az alapelveken minden nemzet a maga sajátos alkotmányos fejlődése szerint, minden nép a maga sajátos népi egyénisége szerint képezi ki azt az államot és azt a társadalmat, amelyre szükség van. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ez az! Csináljuk meg!) Örömmel látom a közbekiáltásokból, hogy egyetértünk. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Csináljuk meg! — Rajniss Ferenc: Nem az angol rendszerrel értünk egyet! — Maróthy Károly: Öreg szofizma ez már, kérem!) Elnök: Rajniss képviselő úr, úgy látom, feliratkozott, méltóztassék tehát megvárni, amíg sorra kerül. (Derültség a jobboldalon.) Bencs Zoltán: Én egy szót sem mondtam az angol rendszerről, én a kontinentális rendszerekről beszéltem. (Maróthy Károly: Azt most nem tanácsos hangoztatni, úgy-e?) Azok részére, akiknek szükséges, tudnék arról is beszélni, de mellőzhetjük, mert nem arról folyik most a szó. Bizonyos tehát az, hogy a magyar nép is ezek szerint fogja a maga rendszerét kiépíteni, de nem egy pártos felfogás vagy pártos szellem szerint. (Kuhajda Vilmos: Öreg csáklyásokkal!)
