Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-197

Az országgyűlés képviselőházának 197. Elnök: Kérem Kuhajda képviselő urat, méltóztassék a közbeszólástól tartózkodni, (vitéz Lipcsey Márton: Nagyon jól tenné!) Benes Zoltán: Legutóbb egy rendkívül érdekes és nagyon megszívlelendő politikai cikket olvastam az igen t. túloldal egyik lapjában, amely a magyar nemzet lelki egységének az alapfeltételeit vizsgálta. Tisztelettel gondolok erre a cikkre, mert objektív és valóban egy aggódó magyar lélek keresi benne azokat a feltételeket, amelyek mellett meg tudjuk egymást érteni. Az alapgondolat akörül forog, hogy az ország vezetésében a tehetség, tudás, tisztesség, nemzeti áldozatkészség és a nemzeti élet értéke és érdemessége szempontjából kell vizsgálni az embereket és jellemezni azokat, — mert hiszen a jellem subintelligitur — akik ebből a szempontból az ország élére kerülhetnek. Ha csak erről vagy ennyiről volna szó, tökéletesen egyetértenék vele, mert ebben a tekintetben a lelkiegység kétségkívül megvan. A kérdés csak az, hogy a kiválasztásra ki illetékes. Az én megítélésem szerint csak két tényező lehet a kiválasztásra illetékes: ami a kormányzat szervező tényezőit illeti, abban a nemzet maga, ami pedig a kormányt illeti, az államfő személye. Ez a kiválasztás az egyik oldalról az általános választásokon megtörtént, egy programúinak adván a nemzet mandátumot, amely programmiez a nemzet ma is kétségtelenül ragaszkodik. (Maróthy Károly: Hazug programm!) Ha kételyeim volnának, megerősítenének ebben az időközi választások, amelyek azóta lezajlottak. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon. — Maróthy Károly: A programm itt van! Éljen Imrédy! Itt a programm! — Az elnök csenget.) A másik oldalon pedig a kiválasztás ténye az államfő részéről itt szintén állandó kritika tárgyává tehető, de még mindig megállta a helyét a tényekkel és az eredményekkel, minden kritikával szemben. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Az előbb egyetértettünk abban, hogy mindnyájan helyeseltük a bukovinai telepítés rendkívüli gyorsaságát és eredményes voltát. Öt hét alatt 36 tisztviselő egy tehetséges vezetőnek a koncepciója szerint hozta létre ezt a hallatlan eredményt. (Felkiáltások: Éljen Bonczos!) 13,000 magyar telepedik le mint víg és eleven sövény a Duna vonalán s védi ezt az országot, a mi ősi területeinket. Felmerült az a kérdés, hogy hol van a többi lépés ezen a vonalon. Van a dolgoknak egy természetes egymásutánja. Abban, hogy a múltban nagy mulasztások történtek ezen a téren, egyetértek a képviselő úrral. (Matolcsy Mátyás: Na úgyeí) Ezek a mulasztások meszsze a trianoni kor előtt kezdődtek, abban az időben, amikor még jól meg lehetett volna oldani ezeket a telepítési dolgokat, ott kellett volna kezdeni és úgy vinni tovább. Amikor már belejutottunk a trianoni nyomorúságba, minden napnak legfőbb problémája az volt, hogy primum vivere, hogyan tudjunk megélni. (Maróthy Károly: Bethleni jelszó! — Matolcsy Mátyás: Ezermilliót költöttek el semmire! — Az elnök csenget.) Meglehetnek a kívánságok, de hogy azokból mennyi elégíthető ki, azt mindenkorba konkrét szituáció es a nemzet rendelkezésére álló erőtartalékok mutatják meg. (Rajniss Ferenc: Ismertük a Bethlen-uralmat!) Csak egyet vagyok bátor itt Rajniss képviselőtársam figyelmébe ajánlani, hogy a hadseregfelszerelés során a csonka ország három év alatt körülbelül egyesztendei nemzeti jövedelmét költötte el. Ha ez nem tempó, akkor én már nem is tudom, he 19Ul június EÖ-án, pénteken. 123 hogy mi a gazdasági tempó a világon. (Ügy van! ügy van! a jobboldalon.) Nem lehetséges tovább feszíteni egy nemzet teherbíróképességét annál a végső határnál, amelyet a nemzet egyeteme általában megbír. Ezért szeretnék azokhoz a nagyszerű erényekhez, amelyeket a lelki egység megszerzése és biztosítása szempontjából az előbb bátor voltam felsorolni és amelyekben egyetértünk, még egy erényt, egy régi szokrateszi erényt hozzáfűzni: a mértéktartást, mélyen t. uraim. Mértéktartást egyrészt a kívánságokban... (Matolcsy Mátyás: Az megvan! Ez a mi mértékünk!) Elnök: Másodszor is kérem Matolcsy képviselő urat, hogy méltóztassék közbeszólásait abbahagyni. Benes Zoltán: Mértéktartást a kívánságokban, mert a szenvedő néptömegek számára folyton fokozódó és emelkedő kívánságok hangoztatása és a teljesítmények lekicsinylése olyan lelkiállapotot teremt, amely sem az uraknak, sem nekünk, sem az országnak nincs hasznára. (Kuhajda Vilmos: Fokozni kell a teljesítményt!) Én nem azt kérem ezen a ponton, ami a koreszmének voltaképpen megfelelne, hogy türelemmel viseltessenek mások jogos ellenvéleményével szemben, (Rajniss Ferenc: Ilyent Sokrates nem mondott soha!) mert hiszen a koreszme inkább azt parancsolja, hogy türelmetlenek legyünk a mások jogos ellenvéleményével szemben, de azt hiszem, annyit megkívánhatunk és kérhetünk, hogy az ország érdekében ez a mértéktartás mint erény hozzájáruljon azokhoz az államférfiúi kvalitásokhoz, amelyektől a nemzet lelkiegységének megteremtése és megtartása függ. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon.) Másodszor mértéktartást — ezt megint nem személyekre értve mondom, hanem elvi szempontból — a hatalomra való törekvésben. Minden politikai pártnak kötelessége, hogy igyekezzék a politikai hatalmat megszerezni, de ebben is kívánatos éppen az előbb említettek folytán bizonyos mértéktartás. Mert minek tekintjük a hatalmat? Én azt hiszem, hogy azok a képviselőtársaim, akik ezen az oldalon vannak, de legyen szabad remélnem személyes ismereteim alapján, hogy a túloldalon is, — hiszen jónéhányról mondhatom, akik a túloldalon ülnek — szolgálatnak nézik a hatalmat és nem uralomnak. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ha pedig szolgálatnak nézem a hatalmat, akkor várom, hogy a szolgálat rendjébe hívjanak, amikor akár az idő, akár a helyzet, akár az arra hivatott tényezők mondják, hogy tessék jönni és szolgálatot teljesíteni. Gyanús az a szolga, aki erősen törekszik a szolgálatra. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon. —- Rajniss Ferenc: Hát ön nem törekszik, mert ott ül. -^ Derültség a szélsőbaloldalon.) Elnök: Másodszor kérem és figyelmeztetem Rajniss képviselő urat, hogy méltóztassék a közbeszólásokat abbahagyni. Benes Zoltán: Akik e szerint a szemlélet szerint törekszenek lelki egységre, azok azt meg is fogják találni és a magyar kezet még a sötétben is megtalálják. (Budinszky László: Ilyén büntető javaslattal igyekeznek a lelki egységet megteremteni! — vitéz Lipcsey Márton: Ne recsegjen már! — Maróthy Károly: Meg fegyházzal! — Budinszky László: Fegyházzal tartani lelki egységet! — Zaj!) Elnök: Ha kérő szavam és figyelmeztetésem nem elég, akkor kénytelen leszek erélyesebb