Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-197

114 Az országgyűlés képviselőházának 197. ülése 19 íl június 20-án, pénteken. önkormányzatából való kizárását? — de nyomban megkérdezzük, vájjon nem volna-e helyes a zsidókérdésnek azokat a vonatkozásait is rendezni, amelyek például a jövedelemeloszlással kapcsolatosak és a zsidóknak a nemzet vagyonából való nagy részesedését zsugorítanák össze? (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: A tőzsde! •— Egy hang a szélsőbaloldalon: A házvagyon! — Maróthy Károly: Ráérünk arra még!) T. Ház! Szomorúan kell megállapítanom, hogy a jelenlegi helyzetben a második zsidótörvény és a többi új törvények után is a zsidóság vagyoni jövedelmi helyzete egy jottányit nem változott a terhükre, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbalodalon,) sőt ki kell jelentenünk, hogy a jelenlegi konjunkturális helyzetben külön konjunkturális jövedelmekre tesznek szert, (Úgy van! a szélsőbaloldalon.) amelyekkel házingatlanba vonulnak. (Szöllősi Jenő: Fél Budapest az övék már! Már minisztériumi épületeket is megvásárolnak!) Ezek a tények és a kormányzat javaslatai és intézkedései egy pillanatra sem megnyugtatók számunkra. Az a megítélésünk, hogy ennek a politikának a legnagyobb csődjét az jelenti, bogy amíg egy év óta ígérgették a harmadik zsidótörvényt és most csak egy ilyen parciális, fontos, de mégis egészen kicsi kérdést megoldó törvényjavaslatot terjesztenek ide, ugyanakkor Kárpátaljával és a Felvidékkel együtt 609.000 hold zsidóbirtokból a mai napig a Südost-Echo beszámolója szerint mindössze 38.000 katasztrális

/ holdat adtak át de facto a magyarság kezére tulajdon és bérlet formájában. (Börcs János: Nagy eredmény!) 1939 őszétől 1941 nyaráig, majdnem két év leforgása alatt, 38.000 _. holdat, a zsidóbirtokoknak mindössze 6 százalékát adták át a magyarságnak. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Szöllősi Jenő: A törvényes 150.000 helyett!) Évenként átlagosan 3 százalék zsidóbirtok átadása nem nevezhető annak a szédületes ütemnek, amelyről a kormánylapok beszámolnak; például a »Magyarország« június 16-iki száma ezt írja: »Egyre erősebb ütemben folyik a zsidóbirtokok igénybevétele.« (Derültség és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hol a cenzúrai) T. Ház! A tények nem ezt mutatják, mert felháborító tényként meredezik a .magyar társadalom előtt az, hogy így elsikkadj a zsidóbirtokok átadása, amit mindenki, az egész magyar társadalom, sőt a tiíloldal is követel, mert nem hiszem, hogy van a túloldalon egyetlen becsületes magyar ember, aki ne azt vallaná, hogy a zsidóbirtokokat haladéktalanul át kell adni a magyar parasztságnak. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Maróthy Károly: Miért nem sürgetik?) Kérem tehát a miniszterelnök urat, — nagyon sajnálom, hogy nincs jelen, de biztosan fog erről értesülni -hogy végre félreérthetetlen, egyenes, becsületes választ adjon arra a kérdésre, hogy milyen okok akadályozzák a zsidóbirtokok átadását? (Zaj a szélsőbaloldalon.) A SüdostEcho azt írja, hogy ennek a szörnyű eredménytelenségnek és egyenesen botrányos sikertelenségnek oka, — ezt a SüdostEcho írja — hogy majdnem valamennyi zsidó fellebbezett és tanasítványt szerzett. Ha a közvélemény szerint_ ezek az okok, sőt külföldi lapban is megírják az okokat, és a parlament működése túl lassúnak bizonyul, akkor kérdem, mi az akadálya annak, hogy a 36-os országos bizottság elé néhány sorból álló rendelettervezetet terjesszenek, amelynek értelmében kimondják, hogy a zsidó-birtokokat egy hónap leforgása alatt haladéktalanul át kell adni? Kérdem a miniszterelnök urat és választ kérünk ez egyszer, hogy mikor fogja ezt a lépést megtenni, és mikor fogják átadni a magyar parasztságnak a zsidók birtokait? (Szöllősi Jenő: A törvény evi 150.000 holdat biztosít! Hol vagyunk ettől?) T. Ház! Azt hiszem, hogy ebben a kérdésben az egész magyar társadalom egyet akar (Egy hang a szélsőbaloldalon: Még a kormánypárt is!) és az a kifogás sem merülhet fel, hogy ez a több, mint félmillió holdnyi magyar föld nem a legjobb kezekbe kerül, mert a magyar fajta, a magyar parasztság kezébe került és ezt a földet a legújabb összeállítások szerint ötszörösen túljegyezték, ötszörösen túljegyezte a magyar parasztság, a magyar gazdatársadalom. Az ötszörös túljegyzésből a fajvédelmi, nemzetvédelmi 'és termeléspolitikai szempontból legkitűnőbb anyagot lehetne kiválasztani. (Ügy van! Ügy van! a sííélsőbaloldalon.) Nem vitás, hogy ezerszer többet termelne, tehát még termeléspolitikailag is országos érdek az, hogy ne húzódjék tovább a. kérdés rendezetlenül, hanem azonnal, illetőleg a legrövidebb 'időn belül a magyar parasztság kezébe jusson a föld. (Maróthy Károly: Addig is kizsákmányolják a földet a zsidók!) Figyelmébe kívánom ajánlani a kormányzatnak, hogy a magyar parasztság és a magyar falu népe nem tudja megérteni, hogy két évvel ezelőtt történt az igénylések lázas kihirdetése és az eltelt két esztendő után feléjük sem néznek, eltekintve ettől a néhány birtoktól. (Maróthy Károly: Izgalomban tartják az országot!) A lebonyolítás késedelmességének, mint ahogyan azt a földmívelésügyi minisztérium szakközegei számtalanszor úgy nekünk, mint a túloldalon ülő képviselőtársaimnak is bizonyára elmondották, az oka, ahogyan ők tudják, a zsidótörvény pongyola fogaim ból ered, amely szerint a zsidóság fellebbezhet az ármegállapítások ellen a Táblához .s ugyanakkor jórésze meg tudta szerezni birtokaira nézve a mentesítvényeket. Ha mi ezt pontosan tudjuk, sőt külföldi lapok is megírják, kérdezem a kormányt: mi akadályozza, kik akadályozzák meg őt abban, hogy ezt a kérdést végleg rendezze? Tessék erre választ adni; mert évekig húzni a kérdést és a kormány lapokban minduntalan óriási nyilatkozatokat tenni: ez nem a gyakorlati megoldás, hanem egyenesen a szemfényvesztés politikája. (Szöllősi JenŐ: A szemfényvesztés, az szabad!) A zsidókérdés problémája mellett, természetesen, ahogyan a miniszterelnök úr bemutatkozó beszédében a második helyen említette, — és pedig teljes joggal és helyesen — a legnagyobb magyar sorskérdés, a földkérdés. Erről a kormányelnök úr hivatalosan .azt a fontos kijelentést tette, hogy a kormány a végrehajtás ütemét, amennyire csak lehet, gyorsítani kívánja és a napló szerint élénk helyeslés és taps kísérte a Ház minden oldalán, ívitéz Várady László: Természetesen!) Ha ilyen komolyan fogják fel ezt a kérdést, kérdem, vájjon kik akadályozzák és mik az okai annak, hogy a kérdés elintézése a gyakorlatban, a végrehajtásban csigalassúsággal halad? (Maróthy Károly: A nyilasok akadályozzák? •— Zaj a szélsőbaloldalon.) Mert a földkérdés megoldásában az utóbbi években meghozott jónéhány úgynevezett földtörvény ellenére