Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-197

Az országgyűlés képviselőházának 197. i nem igen jutottunk tovább a megnyugtatni igyekvő nyilatkozatoknál. Számokkal fogok szolgálni, előbb azonban megemlítem, hogy a megboldogult gróf Teleki Pál volt miniszterelnök úr a kérdés megoldá­sával kapcsolatban több alkalommal hang­súlyozta itt is, a felsőházban is, hogy nyolc-, illetőleg négyesztendős vizsgálatnak kell meg­előznie a földkérdés megoldásának megindítá­sát. (Zaj.) Ezt csak azért említem fel, mert a jelenlegi kormányzat és annak elnöke hang­súlyozta, hogy változatlanul ugyanazon a vo­nalon kíván haladni, és bemutatkozó beszédé­ben mindössze annyit nyilatkozott, hogy a végrehajtás ütemét amennyire csak lehet, gyorsítani kívánja. Ez az »amennyire csak le­het«, nagyon sok mindent takar, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) mert az eredmény az, hogy azóta két hónap telt el és sem a zsidóföldek te­rén, sem az általános földkérdés rendezése te­rén nem történt más, csak az a rendkívül fur­csa eset, hogy a már másféléve törvényerőre emelkedett úgynevezett földtörvényünknek, a haszonbérleti törvénynek végrehajtási utasítá­sálból csak egy szektort, csak a házhelyek kér­désére vonatkozó rendelkezéseket r adták ki. Kérdezem újra a miniszterelnök úrtól — és félreérthetetlen, egyenes, becsületes választ ké­rünk végre — hogy mimódon kívánja a kér­dést rendezni? Mert nagy nyilatkozatokat tenni nagy tapssikereiket aratni és ugyanakkor né­hány nap múlva kiszalad a törvény legfur­csább intézése, egy parciális megoldás kiadása alakjában: ez ,azt hiszem, valamennyiünket és az egész magyar közvéleményt mélyen meg­döbbenti. T. Ház! A földkérdés megoldása terén pe­dig nap mint nap rendkívül furcsa számok, mindennap nagyobb és nagyobb szántok jelen­nek meg arranézve, hogy a földkérdést milyen ütemben és gyorsan oldotta meg a kormányzat. (Zaj a szélsőbaloldalon. .— Maróthy Károly: Ugyanazt tízszer feltálalják! — vitéz Lipcsey Márton: »Oldja meg«, nem »oldotta meg«. — Zaj a szélsőbaloldalon.) Beszámolni kívánok erről a kérdésről és fel kell említenem azt, hogy az 1936. évi, a hitbizományi intézmény re­formjáról szóló törvény életbelépte után ma, öt évvel később a hitbizományok területe vál­tozatlanul 823.000 katasztrális hold. Egyetlen hitbizományt sem oldottak fel a kötöttségből. Az 1936. évi telepítési törvény, a második zsidótörvény és az úgynevezett kishaszonbérle­tekröl szóló, egyszerűen földtörvénynek neve­zett 1940. évi törvény után, tehát az 1936 július elsejétől 1941 június 21-éig terjedő öt esztendő leforgása alatt az Országos Mezőgazdasági Ka­marának most megjelent hivatalos jelentése szerint 199.964, tehát kereken 200.000 katasztrális holdat szerzett meg az állam birtokpolitikai célokra. Ebből 90.021 holdat örök tulajdonba juttatott és 109.943, tehát kereken 110.000 holdat pedig 'bérleti formában adott át a kisemberek­nek. A 90.021 holddal kapcsolatosan figyelembe kell venni azt, hogy összesen 4616 esetben élt az állam elővásárlási és visszavásárlási jogá­val, — hangsúlyozom: nagyon helyesen, mert tönkrement, nyomorult kisembereknek földet juttatott vissza a család valamelyik tagja szá­mára (Ügy van! Űgy van! a szélsőbaloldalon.) — és ez a föld 24.110 katasztrális holdat tesz ki 16,000.000 pengő értékben, átlagosan 52 holdas birtok nagyságban; tehát ezzel tönkrement kis magyar emberek exisztenciáját mentették meg. Amikor ezt teljes mértékben helyeseljük s ál­lése 1941 június 20-án, pénteken. 115 dásos munkának tartjuk, ugyanakkor felhívjuk a figyelmet arra, hogy a 90.021 holdból emiatt le kell vonni 24.110 holdat a visszajuttatott tönkrementek földjét, mert ezeknek a tönkre­ment kismagyároknak megmentése nyilván nem nevezhető a feudális birtokrendszer leépí­tési folyamatának. (Úgy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ha ezt a levonást elvégezzük, kitűnik, hogy 65.911 hold az, amit öt év leforgása alatt örök tulajdonba juttattak birtokpolitikai akciók során. Ez évenkint és átlagosan 13—14.000 ka­tasztrális hold mindössze, ami a tíz évvel, ko­rábbi magánparcellázások mértékét sem éri el. Ehhez természetesen hozzá kell adni a 110.000 holdnak öt év alatt átlagosan 20—24.00fr holdas bérleti formában való juttatását. A földkérdés nagyhorderejű problémájá­nak ez a megoldása természetesen nem az, ame­lyet mi követelünk és az egész magyar gazda­társadalom követel a magyar fajta megerősí­tése és földhöz kötése érdekében. Amikor a parlament munka nélkül, dolog nélkül tölti ide­jét, a 36-os bizottság pedig alig-alig ülésezik, kérdezem, t. Ház, mi akadálya lenne annak, hogy a kormányzat akár a munkanélküli par­lament elé, akár a bizottság elé olyan javasla­tokat terjesszen, amelyek ennek a kérdésnek az ütemét meggyorsítanák? : Legyen szabad egy pár konkrét nagy pro­blémát, súlyos esetet felemlítenem, amely á megoldást fékezi és lehetetlenné teszi. A zsidó­birtokok igénybevételének, a lebonyolításá­nak egyik legnagyobb akadálya közismerten az, hogy a becsérték megállapítása ellen fel­lebbeznek a Táblához. Kérdezem: ha az 1920-as földreform végrehajtása során a magyar bir­tokosokkal szemben lehetett alkalmazni egy közönséges szorzószámot a kataszteri i tiszta jövedelmet illetően, mi az akadálya annak, hogy egy háromsoros rendelkezésben megálla­pítsák, minden becslés és nyavalygás helyett, hogy a zsidóbirtok értéke nem lehet több, mint a kataszteri tiszta jövedelem húszszorosa? (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A dolog el volna intézve, nem mehetne sem a Táblához, ; sem sehová, csak a jó Istenhez (Ügy van! a szélső­baloldalon.) és azonnal végrehajtható lenne az intézkedés. Azt hiszem, hogy a zsidó birtokok értéke­lésében az a nagy gondosság, amellyel az egyes szervek eljárni látszanak, megítélésünk szerint teljesen helytelen. Mert igenis, helyte­len az az elmélet, amelyet hallunk a főispánok jónéhányának szájából, hogy ennyire leérté­kelni nem szabad a zsidó birtokot, mert; így a magyar föld értékét becsméreljük le. (Derült­ség a szélsőbaloldalon.) Akinek ennyi közgaz­dasági tudása és ismerete van, annak- tudnia kell azt, hogy a föld értékét nem annak a né­hány százaléknyi forgalomba került-birtoknak értéke szabja meg, hanem a búza, a sertés és a; tej ára dönti el, hogy a földnek mi a jövedelme­zőségé és az értéke. Nem lehet, tehát azt mon­dani, hogy lezüllik a föld ára, ha azt a félmii* lió holdat, az egész ország birtokállományának 1 százalékban egy csekély részét, alacsony áron is juttatnánk oda. Pedig higyje el az igén-1. Ház, hogy ezeknek a földeknek első helyén; olcsó áron éppen a legszegényebb, sokgyër­s mekes magyar családok kezébe kellene kerülni. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) "*•'• ; Mióta.magyarázzuk ezt, mióta kívánjuk ^' és a kormányzat egy lépést sem tesz. : Elárulok valamit, neveket nem kell. mondanom s - hiszen ­mindenki tudja a másik oldalon Is? hogy -'-mit--

Next

/
Oldalképek
Tartalom