Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.
Ülésnapok - 1939-197
112 Àz országgyűlés képviselőházának 197. illése 19hí június 20-án, pénteken. folytán, jelentékenyen nagyobb kiadási tételei voltak, mégis a beruházási hozzájáruláson kívül tisztán és kizárólag az adóbevételek automatikus emelkedéséből 255 millió pengőt fordíthatott a pénzügyi kormány az ötéves terve keretében keresztülviendő kiadásaira. Ez rendkívül fontos eredmény, amely kapcsolatban áll éppen a felhatalmazási törvénybe eső cselekvési körnek és ténykedésnek a kihasználásával. Ha mármost gazdasági helyzetünkről e néhány adatban felvázolt helyzetképet látjuk, ez világosan okadatolja, miért van szükség gazdasági életünknek átfogóbb irányítására és miért nélkülözhetetlenek azok az állandóan változó helyzetekhez igazodó gyors beavatkozások, amelyek tipikusan a rendeleti úton való kormányzás követelményeit írják elő és annak formáját adják. De nemcsak a gyorsaságra, hanem az elkerülendő hátrányok, főként a spekulációs károkozások megelőzését célzó módszerekre is tekintettel kell lenni, és ez indokolja azt, hogy nagyon sokszor arra van szükség, hogy a rendeleti elhatározás a megelőző tárgyalások közlése nélkül abban az órában tudattassék a közvéleménnyel és a pénzpiaccal, amikor az elhatározás megszületett. Ezért van az, hogy az elmúlt időkben is igen sokszor vette igénybe a kormányzat azt a jogot, hogy a felhatalmazás alapján kiadott rendeletet csak utólag mutatta be az országos bizottságnak. j De ezenkívül is a rendeletek legnagyobbrésze átmeneti jellegű, sőt olyanok is vannak köztük, amelyek ad hoc esetekre vonatkoznak vagy ad hoc bajok elhárítását, avagy a hiányzó jogszabályok hirtelen pótlását célozzák. Ezek tehát mindenképpen olyanok, amelyek lényegesen más eljárást igényelnek, mint amilyen a törvényhozás állandó, messzebb, jövőbetekintő, részletes és elég hosszú tárgyalásokat igénylő jogszabályalkotási módja és formája. Hogy a közeljövőben a kivételes felhatalmazásból folyó teendőkre még fokozottabban szükség lesz, azt mutatják azok az adatok, amelyeket a miniszterelnök úr bemutatkozó beszédében részletes kormányzati programmul olyan bő alapossággal és az egész magyar gazdasági helyzetre rávilágító részletességgel tárt fel előttünk. A miniszterelnök úr hozzátette a végén: minél hosszabbra nyúlik a háború, annál inkább fokozódni fognak azok a nehézségek, amelyek a fogyasztás céljaira alkalmas javak mennyiségét a nemzetközi és a hazai piacon is restringálják. Ebből következik, hogy a kormányzat feladatai mind nehezebbek, mind szélesebbkörűek és mind sürgősebbek lesznek. Erre a javaslatra, az ebben foglalt felhatalmazás további meghosszabbítására tehát még inkább szükség van, mint a múltban volt. A javaslat az 1931 : XXVI. tc.-kel adott és az 1938 : XV. tc.-kel kiegészített s legutóbb az 1940 : VII. tc.-kel folyó évi június 30-áig meghosszabbított felhatalmazás további egy évre. vagyis 1942 június 30-áig való meghosszabbítását célozza, azzal a kiegészítéssel, hogy az újonnan visszakerült országrészek, az ősi Magyarországhoz tartozott s a Szent Koronához visszacsatolt területek népessége politikai képviseletének kiegészítése céljából ezután már nem 30, hanem 42 főből álljon az országos bizottság, amelynek kétharmadrészét az Országgyűlés képviselőháza, egyharmadrészét pedig a felsőház választja saját tagjai sorából. Tisztelettel javaslom az előttünk fekvő javaslat elfogadását. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik a vezérszónokok közül? Porubszky Géza jegyző: Matolcsy Mátyás! Mnok: Matolcsy Mátyás képviselő urat illeti a szo. Matolcsy Mátyás: T. Ház! A 36-os bizottság tagjai szamának felemeléséről és a bizottság kiküldetésének meghosszabbításáról szóló törvényjavaslat tárgyalása során mód van arra, hogy a kormányzat gazdaságpolitikai programmjaval és tevékenységével foglalkozzunk es róla bírálatot gyakoroljunk. , Magatói értetődik, hogy ennek a törvényjavaslatnak a tárgyalása során a 36-os bizottság tagjai számának felemelését, vagy működésének meghosszabbítását a jelen időben nem kiiogasolhatjuk, mert hiszen nyilvánvalóan sok olyan kerdes fordul elő, amit azonnal, ha ladek nelkul kell megoldani rendeleti úton ÓN annak a törvényhozás tagjaiból alakított bizottság előtt való tárgyalása feltétlenül csak kívánatos lehet. ( Mielőtt a parlamentnek és ennek a bizottságnak a működéséről bírálatot mondanánk, nehany szambán kívánom összefoglalni a parlament, a képviselőház és a 36-os bizottság munkamenetét. Sajnálattal kell megállapítanom, hogy 1941 január elsejétől számítva a mai napon a képviselőház mindössze 25-ik ülését tartja és e 25 ülés közül 11 formai ülés volt amely egy-két perc leforgása alatt elöntött arról, hogy mikor fog tényleges ülésen javaslat tárgyalás alá kerülni. A további öt ülésen pedig félórától egy óráig tartó üléseken a Haz plénuma egyes bizottságok, többnyire a mentelmi bizottság jelentését hallgatta meg és fogadta el. Maradt tehát mindössze kilenc ülés amelyen a képviselőház törvényhozási munkát fejtett ki olymódon, hogv a csúcsminiszter expozéja felett vitázott' és a közellátási törvényjavaslatnak a tegnapi nap folyamán befejeződött vitáját folytatta le. T. Ház! Nem kétséges az, hogy a képviselőháznak ez a foglalkoztatása, hogy 180 napból csak 25 ülés volt és ugyanakkor ebből körülbelül 16 formális ülés és csak alig néhány tárgyalási nap, nem azt mutatja, hogy a parlament intenzíven dolgozott volna, sőt egyenesen azt mutatja, hogy munka nélkül volt ez év folyamán és ennek az okáról kívánok beszélni. Ami a 36-os bizottságot illeti, az 1931. évi XXVI. te, amely ezt életrehívta, az életrehívást akképpen indokolja, hogy: »Rendeleti úton szabályozhasson olyan kérdéseket, amelyek egyébként a törvényhozás hatáskörébe tartoznak. Erre azért van szükség, hogyha gazdasági élet esetleg gyorsan változó szükségleteihez igazodhassanak, a kormány intézkedései.« Ez az elvi felfogás teljes mértékben helyes, de ha megvizsgáljuk a dolgot, azt látjuk, hogy ez év folyamán ugyanakkor, amikor a képviselőház alig ülésezett, a 36-os országos bizottság is alig ülésezett, mindössze hat ülést tartott, általában havonként egyet és az összes tárgyalt rendeletek száma 24 volt, amelyek közül természetesen — ez a megállapításunk — jó néhány olyan rendeletet tárgyalt le, amelyeknek sürgőssége vagy pedig a nagy, széles kérdéseket felölelő tárgya számtalanszor inkább a törvényhozásba kívánkozott, mert hiszen például, — hogy csak néhányat említsek — a mezőgazdaságot megsegítő alap 43 millió pengős összegének felosztását, szétosztását a 36-os bizottságban történt igen rövid
