Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-197

Az országgyűlés képviselőházának 197. ülése IUI június 20-án, pénteken. Ili azzal a .különbséggel mégis, hogy az 1938. évi X.V. te.-ben a termelés folytonosságának biztosítása erdekében való intézkedésre is felhatalmazást adott, legutóbb pedig az 1940. évi XV. tc.-kel egyúttal a bizottság tagjainak számat 33-ról 36-ra emelte fel, tekintettel arra, hogy a visszakerült országrészek képviseletére is szükség volt. Ha a szóbanlévő és historiknmában röviden jellemzett törvénynek a következő esztendőre való meghosszabbításáról van szó, akkor azt hiszem, igen t. Ház, hogy a mai gazdasági helyzetben, a mai nemzetközi politikai viszonyok között egészen kézenfekvő az a megáll a pítás, hogy erre most még fokozottabban szükség van. Hazánk mai gazdasági helyzetét egy oldalról a rossz termésből előálló gazdasági nehézség, ugyancsak a nyersanyaghiány küz delmes nehézségei, valamint a gazdasági élet további összefogóbb irányításának szüksége. másoldalról pedig a fegyverkezés továbbfolytatása befolyásolták döntően. A rossz termésből kifolyólag a lakosságnak mezőgazdasági termékekkel való ellátása rendkívüli nehézsó gekbe ütközött. A megnagyobbodott országterületén, a keleti rész leszámításával — mi után ezek a területek csak aratás után kerültek birtokunkba — búzából 20.2 millió méter mázsa, rozsból 7.6 millió métermázsa, összesen tehát 27.8 millió métermázsa kenyérgabona termett a megelőző évi 39.5 millió métermázsa* val szemben, úgyhogy 12 millió métermázsa* nak a kiesése a közellátásból és élelmezésből. valamint az export kereteiből elég súlyos helyzetet teremtett az országra nézve. Ez mutatkozik abban is, hogy a most lebonyolódó gazdasági év első felében összesen 1,169.000 métermázsa búzát tudtunk csak exportálni, abból is 300.000 métermázsa a megelőző évi termésből való volt. Nyilvánvaló, hogy miután az idei terméskilátások sem rózsásak és mivel^ tartalékaink sincsenek, ez az egész problémakör igen nehéz és gondos előrelátást igénylő kormányzati tevékenységre van utalva. A világgazdasági helyzetet, amely a mi gazdasági viszonyainkat is napról-napra mind erősebben befolyásolja, egyoldalról a blokádháború, másoldalról az a törekvés jellemzi, hogy most már a tengerentúli országok is igyekeznek különállóan berendezkedni abban a tekintetben is, hogy saját termelésüket jóformán kizárólag a fegyverkezésre fordítsák. Ezzel van összefüggésben a kereskedelmi forgalomnak rendkívül alászállása is, és pedig azért, mert az országok mind kevésbbé vannak abban a helyzetben, hogy termelésüknek jelentékenyebb, részét hasítsák ki az export céljaira, illetve a polgári lakosság ellátásainak a biztosítására. Ezzel van összefüggésben az,^ hogy a polgári lakosság életszínvonala Európa-, sőt világszerte lényegesen alászállt. Ha mi mégis az ipari termelés volumenjének az 1939. évi adatokkal szemben, amikor annak az évnek végén csúcspontját érte el, mégis el tudtuk kerülni a hanyatlását, annak az az oka, hogy azokkal a vállalatokkal szemben, amelyekben a nyersanyaghiány miatt a termelés volumenje alászállott, más vállalatokban, főként ott, ahol a nyersanyagszükséglet a hazai termelésből volt fedezhető, a termelés nívója emelkedett. Ezzel van összefüggésben, hogy a munkásfoglalkoztatáis fokozódott, amennyiben az 1940. év decemberében munkában volt 807.000-rel szemben egy évvel ezelőtt 780.000 munkás volt foglalkoztatva. Ehhez a problémakörhöz csatlakozik azonban az a jelenség, hogy a legkisebb munkabéreknek bizonyos iparágakban való bevezetése egyúttal az egy-egy munkásra eső termelés mennyiségének alászállásával járt, a mezőgazdaságban pedig mindenütt az a jelenség tapasztalható, hogy a mezőgazdasági munkabérek emelkedése nem járt együtt a termelés hatékonyságának emelkedésével. Ezek mind megfontolandó jelenségek, mert a nemzetnek javakban kifejezett jövedelemtöbblete, tehát a munka eredményességének növekedése az a bázis, amelyre a háborús anyagi szükségletekről gondoskodó pénzügyi és gazdasági kormányzatnak a maga politikáját alapoznia kell. Nyilvánvaló, hogy a munkásságnak állandó és folytonos foglalkoztatottsága lényeges kormányzati probléma és hogy a nyersanyaghiányból származó nehézségek, valamint az a körülmény, hogy a fegyverkezési ipar feladata teljesítésének második felében, annak immár hanyatló foglalkoztatásával munkanélküliség jelentkezik, különös gondosságot igényel és újabb feladatot- ró a kormányra, mert kérdéses még, vájjon a nyersanyagok helyett a pótanyagok felhasználásának lehetősége, valamint a külföld érdeklődése exportunk iránt, nemkülönben és legfontosabbként a mezőgazdasági termények árainak emelkedésével előálló nagyobb w vásárlóképesség, tehát a mezőgazdaság felvevőképességének emelkedése miként fog hatni erre az egész kérdéskomplexusra. Ehhez képest kell azután a kormányzatnak alakítania és kiegészítenie azt a régebbi programmját, amely az átmeneti időre nagyobb arányú közmunkák létesítését írta elő. . A bank- és tőkepiac alakulása körül az a jelenség állapítható meg, hogy pénzbőség van a piacon. Ez abból az okból keletkezett, hogy a nyersanyaghiány miatt termelésüket redukálni kényszerült vállalatok forgótőke szükséglete csökkent, más vállalatok pedig a hitel restringálásával adják az árut, ami a kereskedelemnél szintén fennáll és amihez még a raktárak kimerülése is csatlakozik. Ezzel áll összefüggésben az, hogy a pénzpiacon a pénzbőség jelentkezésével kapcsolatban" a figyelem az értékpapírokra terelődött és itt jelentékeny árfolyamdifferenciák keletkeztek. Bár a bankjegyforgalom az elmúlt esztendőben a maga nívójában nem változott, mégis a pénzbőségben és áruhiányban mutatkozó jelenség, az áruoldal és a pénzoldal parallelitásának fenntartása érdekében, tehát valutavédelmi okokból is a pénzügyi kormányzatot fokozott éberségre inti és minden alkalommal a gyors cselekvés feltételeire és kötelezettségére utal, annál is inkább, mert devizapolitikánk szempontjából is jelentékeny és megszívlelendő jelenség, hogy az elmúlt gazdasági évben külkereskedelmi forgalmunk a kivitel jelentékeny csökkenésével s a behozatalnak jelentékeny emelkedésével végeredményben 94 milliós passzívával zárult, amit az utolsó fél esztendőben az a jelenség követett, hogy a helyzet a viszatért országrészek segítségével jelentékeny mérték- • ben javult, az emelkedő fatermelés, valamint a nemrégiben feltárt olajforrások teljesítménye révén. Ha most már államháztartásunk egyensúlyára tekintünk, akkor meg kell állapítanunk, hogy az ennek alapjául szolgáló gazdaságpolitika, amelynek vitelénél kormányzatunk igen sokszor éppen ezt a felhatalmazási törvényt használta fel, valóban nagyon erednie; nyes volt, amit mutat az, hogy bár a legutóbbi : állami költségvetésnek a kényszerű helyzetek