Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-196

Az országgyűlés képviselőházának 196. niök. Most legutóbb a polgármester egyik rendeletében kimondotta, hogy a vásárlási könyvbe be kell írni a kenyérvásárlást is. (Nagy László: Ismételten halljuk, hogy a falvakban is ezt teszik! Mi lesz három hónap múlva, ha már most így tesznek? — Laky Dezső táreanélküli miniszter: Nem a rovatokba írják be, hanem egyszerűen jelzik a könyvben, hogy jogosult arra, hogy kenyeret vegyen! — Zaj. — Elnök csenget! — Rajniss Ferenc: Erre nincs rendelkezés!) Elnök; Nagy László képviselő urat kérem, ne adjon fel a szónoknak kérdéseket a szónok előadása mellé. (Derültség.) Németh Andor: Ennek van egy nagyon súlyos következménye. (Rajniss Ferenc: Tessék Pesten is megcsinálni!) Mert ebben a konkrét esetben Győrbe a környékről bejár 4000 vagy 5000 ember a gyárakba. Ezeknek vidéki könyvecskéjük van, ezek tehát Győrött nem jutnak semmiféle módon kenyérhez; ezek az emberek, nem mennek minden este haza, hanem bejönnek a hét elején és a hét végéig ott maradnak, tehát nem juthatnak kenyérhez. Amikor pedig ott hetek óta nem szabad a pékeknek zsemlyét és süteményt sütniök, akkor az ember megérkezvén a Keleti-pályaudvarra, sonkászsemlyét láthat. (Rajniss Ferenc: Ez lehetetlenség! Nem kell kivételezni sehol az országban! — Palló Imre: Csak a dobutcai zsidóknak legyen minden?! A zsidók esznek zsemlyét. — Zaj. — Az elnök csenget.) Ismétlem, tessék a készleteket igazságosan szétosztani, hogy mindenkinek egyformán jusson, ha kevés is. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Az is bizonyos, hogy a kenyérgabona elosztásában, amint hallottuk, a Putura is nagyon hozzájárult az egyenlőtlenséghez és a hibákhoz, mert hiszen itt is egészen érthetetlen fiivarozás folyt az ország egyik végéből a másikba. Kiutaltak korpát az ország másik végéből olyan helyekre, ahol a malmok tele álltak korpával. (Horváth Géza: Értelmes a Futura! Gyönyörű!) A maximált árak és egyéb intézkedések betartását nem is nagyon ellenőrzik, mert nagyon sok olyan rendelkezés van, amelyről a helyi hatóságok tudják, hogy nem hajtható végre. így volt ez például a zöldgabona-levágási tilalommal. Nem hiszem, hogy sok esetben megbüntették volna a gazdát ezért, > holott a vasútról vagy az országútról mindenfelé lehetett látni, hogy vágj'ák a zöldgabonát. (Rajniss Ferenc: így van! Csak vonatozni kell hozzá!) Természetes is, hogy vágják, mert hiszen a takarmányrozsot és a takarmánykeveréket erre a célra vetik. Ezt nem is lehet meghagyni magnak, mert sűrűre van vetve és akkor megszorul a gabona. De ezt tudni kellene, mert ha egyszer egy rendelkezést nem lehet végrehajtani és rossz, akkor ne tessék kihozni. (Palló Imre: Később jönnek rá erre! — Rajniss Ferenc: Nem nézték meg centivel, hogy van vetve a rozs!) A közellátás terén a kormánynak igen fontos szociális feladata van. Tisztelettel kérdezem, miképpen kíván gondoskodni a kormány azokról, akik a jegyrendszer vagy általában a hiányok folytán keresetüket vesztik? Köztudomású, hogy a cipészeknek már alig van munkájuk. (Ügy VOM! a szélsőbaloldalon.) Az is bizonyos, hogy éppen azok a városi cipészek, akik a középosztály számára dolgoztak, — azok számára, akik nem kérnek és nem is kapnak jegyet, — ma teljesen munka nélkül állnak. ése 19Ul június 19-én, csütörtökön. 97 LTgyanígy vannak sokfelé a pékek. Vannak vidékek, ahol a hentesek és máshol a mészárosok vannak így, mert az utóbbiak hiába igazolják próbavágásokkal is, hogy ráfizetnek, az árakat nem emelhetik. Lassanként teljesén beszüntetik a vágásokat, beszüntetik az üzletüket, holott ezekről az exiszteneiákról valahogyan gondoskodnia kell a kormánynak; mert miből éljen meg ez az ember, miből tartsa el a családját, miből fizesse a boltbért, az alkalmazottakat? (Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Más országokban ezeket az embereket kárpótolták és ha nálunk ebben a tekintetben nem fog semmi sem történni, akkor egész világos, hogy ezek a munkalehetőségüket vesztett iparosok a zugforgalom számára fognak dolgozni, mert hiszen valamiből meg kell élniök. A zavaroknak egyik oka az a szervezeti kérdés, hogy sok minden olyat decantralizáltunk, amit jobb lett volna központilag kezelni, és viszont sok minden olyat centralizáltunk, amit csak helyileg lehet kezelni. Egy példát említek. Községemben, ahol lakom, megállapították, hogy havi három sertés vágható közfogyasztásra. Ugyanakkor, amikor a rendelet megjelent, bekvártélyozott abba a községbe a kultúrmérnöki hivatal 40 csongrádi kubikus munkást. Ezek amint megjöttek, természetesen szalonnát kívántak. A hentes le is vágta az egész havi dukanciát mindjárt az első héten. (Derültség.) Ebben a kérdésben összejött a főispán, az alispán, a közélelmezési előadó és a vége az volt, hogy senkinek ott helyiben nem volt joga és hatásköre arra, hogy kiállítson egy cédulát, hogy az a hentes erre a rendkívüli esetre való tekintettel még külön levághat sertést ezeknek a kubikusoknak, akiknek azonnal kellett a zsír és a szalonna. (Horváth Géza: Nagy kérdések, de kicsinyes eszközökkel fogják meg!) Ezt a dolgot fel kellett terjeszteni a minisztériumba; viszont ugyanakkor - minden helyi hatóság, a jegyző, a szolgabíró beleszól abba, hogy hány sertést visznek ki a községből, vagy a járásból, és csak komplikált utakon lehet ezeket a ténykedéseket leállítani. A rekvirálások sem egészen egyforma módszer szerint történtek, az egyik kormánybiztos máskép fogta fel, mint a másik, pedig ezt a dolgot inkább kellett volna centralizálni. Egyszer már meg kellene húzni a határvonalat az egyes hivatalok hatáskörét illetőleg is. Az értékesítéssel a kereskedelmi hivatal foglalkozik, kivéve egy dolgot, a lóértékesítést; a lókivitelt a földmüvelésügyi miniszter intézi. (Zaj a szélsőbaloldalon.) A minisztériumban elosztják a vágólovak kiviteli kontingensét hercegektől lefelé, a használati lovak exportját pedig kizárólag a Lesz bonyolítja le, a kereskedők teljes kizárásával. Egymást keresztezik a hatáskörök és az ügykörök, más elképzelések és elvi álláspontok működnek közre, a különféle minisztériumok ügyosztályai máskép és máskép tevékenykednek és minden szerv és minden hivatal csak a jelen problémáival foglalkozik; csak a legégetőbb bajokat próbálják orvosolni, de nem látunk semmiféle messzebbrelátást, nem látunk olyan intézkedést (Rajniss Ferenc: Közellátást! — Egy hang a szélsőbaloldalon: Rövidlátást!), amely a mezőgazdaság fejlesztését és a jövő közellátását megoldaná. (Zaj.) Amikor azt látjuk, hogy ezek az intézkedések oly sok tekintetben nem sikerülnek és csődöt mondanak és a rendeleteket nem tart-