Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.
Ülésnapok - 1939-196
98 Az országgyűlés képviselőházának 196 ják be, sőt amint a hizlalási szerződésekből is látjuk, még maga a kormány is jóváhagyja a maximált árak bizonyos túllépését, akkor olyan törvényjavaslatot, amely éppen ezeknek az intézkedéseknek be nem tartását kívánja büntetni, nem tudok elfogadni. (Élénk helyeslés és tays a szélsőbaloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök Szólásra következik? Zeöld Imre Péter jegyző: Vajna Gábor! Elnök: Vajna Gábor képviselő urat illeti a szó. Vajna Gábor: T. Ház! A közellátás érdekét veszélyeztető cselekmények büntetésére vonatkozó egész törvényjavaslatot (Rajniss Ferenc: (a teremből kifelé haladó Laky Dezső közellátási miniszter felé: En már rég lemondtam volna!) a nemzetvédelem szemszögéből, a szabotázs elhárítása szempontjából óhajtom elbírálni. A szabotázsra vonatkozóan az 1939. évi ,11. t.-c., az úgynevezett honvédelmi törvény részletes és szigorú intézkedéseket tartalmaz. Ezek főleg katonai vonatkozásúak, a törvény azonban ismételten leszegezi azt a tényt, hogv egyes szigorú büntető rendszabályok és szankciók nemcsak háború esetén, hanem olyan esetben is érvényesek, amikor a háború lehetősége fennforog. A szabotázs az életben való megnyilvánulása szerint lehet szellemi, közlekedési, ipari, kereskedelmi, katonai és közgazdasági szabotázs. Ha a törvényjavaslattal kapcsolatban azt nézzük, hogy a szabotázsnak ezek az említett ágai mind érintik ezt a törvényjavaslatot és megfordítva, akkor meg kell állapítanunk, hogy ez a törvényjavaslat tulajdonképpen az egész magyar életet is érdekli. Ezért kell tehát ezt az egész javaslatot szoros összefüggésbe hozni az 1939:11. t.-c.-kel. A közellátás érdekeit főleg háborúban, vagy olyan időkben szokták veszélyeztetni, amikor a háború veszélye fennállhat, vagy országos katasztrófák történhetnek, amely esetekben az ország határai vagy részben, vagy pedig teljesen le vannak zárva és az ország ellátása szempontjából részben, vagy teljesen önmagára van utalva. Anííg két különböző gondolkodású ember él ezen a földön, addig a háború lehetősége mindig fennállhat. Mennyivel inkább fennállhat ez a lehetőség a népek százmilliós csoportjainak életharcában, abban a nagy harcban, amely a népközösségek jövőjéért folyik úgy Európában, mint az egész világon! Éppen ezért a nemzeti szocialista nagy államok Németország ós Olaszország már régen megkezdték az önellátás megszervezését és az ezzel összefüggő összes kérdések szigorú büntetések terhe mellett való szabályozását. Ez az a szempont, amelyből a javaslatot az európai nép közösségek harcában el kell bírálni. Bár Magyarországon is néhai Gömbös Gyula óta nagy lendülettel indult meg az önellátási berendezkedés és törekvés, pénzgazdasági rendszerünk jelenlegi módszere mellett ez sohasem volt megvalósítható olyan mértékben, mint amilyen mértékben Magyarország érdekei azt megkívánták volna és amilyen fokra a nemzeti szocialista államok, Németország és Olaszország már el is jutottak. Ezzel kapcsolatban le kell szögeznünk azt is, hogy Magyarország közellátási érdekeinek veszélyeztetése, induljon az ki akár egyes emberekből, akár szervezetekből,' társaságokból, vagy magából az államvezetésből, nemcsak Magyarország baja, hanem az egész új Európáé is. Ebből a szemszögből vizsgálva a közel. ülése 19hl június 19-én, csütörtökön. látási' deliktumokat, mint szabotáfcst óhajtom az egészet kezelni. Vagyis ha az európai nagy élettér egymásra utalt népeinek valamelyike; háborúba keveredik, vagy ránézve a háborúba keveredés veszélyének lehetősége fennforog, a többi országnak elsőrangú kötelessége népük érdekében a közellátás ügyét rendezni, a közeilátást biztosítani, tekintettel arra, hogy esetleg ők is háborúba keveredhetnek. Nekem maiakkor kell védekeznem, amikor a szomszéd háza ég, nehogy az én házam is meggyulladhasson. Éppen ezért kívánatos lenne törvényben annak kimondása is, — bármennyire különösen hangzik is taráin ez — hogy a büntetések kiszabásánál súlyosbbító körülménynek kellene venni, ha az európai élettér területén bárhol háború van, vagy háború veszélye forog fenn. Ne értsen félre senki. Emlékezzünk vissza: 1914-ben, amikor az ország magyar lakossága hazafiúi lelkesedéssel indult a világháborúba, a zsidók nagyon jól tudták, hogy miért gyűjtötték a 10 és_ 20 koronás aranyakat és az ezüstpénzt. Kívánatos lenne éppen a jövő szempontjából és a szabotázs elkerüléséhez, fűződő háborús érdekek megvédése' miatt is, hogy ezeket a bűncselekményeket a legnagyobb szigorral büntessék, de büntettessenek azok is, akik a közellátás megszervezésénél hanyagságot tanúsítanak és a közcllátásról maguk nem igyekeznek minden erejükkel gondoskodni. Amit most el fogok mondani, az már a történelemé, de szorosan összefügg ezzel a javaslattal. Már 1937. tavaszán, amikor Csehország likvidálása már kézenfekvő volt, el kellett volna kezdeni az Önellátás és a közellátás legmesszebbmenő megszervezését. Az 1939-es bő termés idején nem lett volna szükséges a gabona nagy mennyiségét denaturálni és állatokkal megetetni, hogy azután 1940-ben élelmezési nehézségek állhassanak be. 1940-ben kívánatos lett volna a szerb kukoricát angol fontért olcsón megvásárolni, és nem az angol fontot tárolni, amely azóta értékében óriásit veszített, mert a tele raktárházak a nemzetvédelem szempontjából szintén olyan fontosak háború esetén, mint a jól. megépített laktanyák. 1928-ban visszakaptuk a felvidék egy részét, vitéz honvédőink 1939 márciusában visszafoglalták Kárpátalját és ezek után 1939-ben, 1940-ben a magyar sajtó egyrésze fennhangon hirdette — szinte szellemi szabotázsszerűen, — hogy Magyarország Európa legnyugklmasabb pontja, hogy Magyarországon minden rendben van, hogy Magyarországon a legnagyobb béke honol. Szinte büszkélkedve hirdették, hogy Eldorádó az ami Magyországon van, hogy azután annak böjtje annál súlyosabban érintse az ország népét. 1939 nyarán a véderöbizottságban, majd a Ház nyilvános ülésén felvetettem azt a szerény javaslatomat, hogy a Nemzeti Bank arany : készletéért jó lesz nyersanyagokat beszerezni tengerentúli országokból, mert az új nagy európai háború itt lóg a fejünk felett. Ám akkori miniszterelnök úr nem hallgatta meg ezt a javaslatot, pedig azt hiszem, hogy az f igen t. közellátási miniszter úrnak most nem főne sok tekintetben a feje, h il ti Nemzeti Bank aranyáért nyersanyagokat vásároltak volna, (Zaj.) amelyek tengerentúlról jöhettek volna, vagy pedig ha élelmiszereket, kukoricát stb., amiről az előbb beszéltem, beszereztetett volna és tároltatott volna. Laky miniszter úr valóban nehéz helyzet elé került, amikor a közellátást átvette, mert egyben óriási felelősséget vállalt magára és
