Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.
Ülésnapok - 1939-196
Az országgyűlés képviselőházának 196. ülése 19 Ul június 19-én, csütörtökön. 95 tenyésztésnek a története. (Rajniss Ferenc: Szép kis történet! A laikusok rémuralma!) Nem akarom ezeket megismételni, csupán ott szeretném folytatni, ahol április 1-én Kunder igen t. képviselőtársam abbahagyta. Ez volt az az idő, amikor először a 160 filléres árhoz mereven ragaszkodva, előbb 2—4—6 filléres, később azután, március 2-án 15 és 20 pengős, még később, március 10-én pedig 20—25—30 pengős felárat állapítottak meg, aminek akkor nem sok értelme volt, mert a valóságos forgalomban, amely már nem^ is volt zugiörgalomtiak nevezhető, annyira általános volt, ezeknél a prémiumoknál magasabb árat kellett fizetni. (Laky Dezső közellátási miniszter: Kap tunk akkor'Pestre ilyenformán! Ne tessék a tényekkel szembehelyezkedni !) Mindenesetre március 2-án volt egy ilyen prémium és március 10-én már egy újabb, azután április 22-én történt meg a sertésforgalom újabb átfogó szabályozása, amikor újabb termelői árakat állapítottak meg és egy egészen új rendszer lépett életbe, amely rendszert — előre bocsátom — nagyon helyesnek tartok. Az április 22-i Budapesti Közlönyben jelent meg ennék az egész, kérdéskomplexusnak a szabályozása négyféle rendelet t formájában: egy miniszterelnöki, egy közellátási miniszteri és két árkormánybiztosi rendelet alakjában. Amikor folyton szóvátesszük, hogy a törvényeket és rendeleteket lehetőleg mindenki által könnyen érthető formában fogalmazzuk meg és tegyük közhírré, nagyon sajnálom, hogy ez is nem így történt, mert be kell vallanom, hogy én, aki ezekkel a kérdésekkel elég sokat foglalkozom, hosszú órákat töltöttem azzal, hogy ezt a rendeletet egyáltalán valamiképpen megértsem és valószínű, hogy egy egyszerű kisgazdaember nem nagyon értette meg, (Laky Dezső tárcanélküli miniszter: De magasabb árat kaiííh A rendelet megjelenése után már két nappal egy újabb rendelettel két — hogy úgv mondjam — sajtóhibát kellett kiküszöbölni, de még most is vannak ebben a rendeletben homályos dolgok. így például meg van állapítva a rendelet szerint a 80 kilogrammon felüli hízott sertések ára, azután meg van állapítva, hogy 35—75 kilogramm között süldőnek számít a sertés és ennek is meg van állapítva az ára, ellenben a 75—80 kilogramm súly közötti sertés sehol sem található, valahogyan kimaradt ebből az egész rendeletből és ezek szerint ebből logikusan az következik, hogy azt akármilyen árért el lehet adni. (Derültség a szélsőbaloldalon,) A zsír--és húsárakat pedig egy táblázatban közli a rendelet és ott Budapesten kívül még négyféle területi csoportot sorol fel, viszont a rendeletben csak három csoport található mesr (Rajniss Ferenc: Az a jó!) s a negyedikről nincs egyetlen szó sem. A s értés forgalom szabályozásának alapgondolata teljesen helyes és nézetem szerint más úton ezt a kérdést nem is lehet rendezni, a hiba azonban ott van, hogy két olyan rést hagytunk nyitva, amelyen ma már a forgalomnak legnagyobb része kicsúszik. A helyes alapelv az, hogy egy központi szerv vesz át minden sertést, az osztja el és szállítja el mindenhová a készleteket a szükséglet arányában. Az egyik, mondjuk, szűkebb rés az, amely azóta valamivel már szintén bővült, hogy a vidéki hentes közvetlenül is vásárolhat a termelőtől, ami eredetileg csak hat darabnál kevesebb sertésre vonatkozott, később azután ezt is kiterjesztették. Amikor a gazda és a hentes egymásközt köti meg az üzletet, akkor természetes, hogy az árellenőrzés sokkal nehezebb, hiszen a kijátszás lehetősége annál könnyebb, (Laky Dezső tárcanélküli miniszter: A székesfehérvári per mutatja, hogy milyen nehéz kontrollálni!) mert hiszen minden közületnek, városnak vagy községnek az az érdeke, hogy valamiképpen sertéshez jusson, tehát sok mindennek szemet hunynak a vidéken. Később azután tömegével érkeztek kérvények a minisztériumba, hogy necsak saját törvényhatóságuk területén vásárolhassanak a hentesek, majd pedig, hogy necsak a hat darabnál kevesebbet hizlalóktól vásárolhassanak, amivel ezek a rések ismét szélesebbre bővültek. De a másik, még hatalmasabb rés az volt. hogy ezek a rendeletek legalizálták a hízlalásí szerződéseket amelyek azóta gombamódra elszaporodtak (Laky Dezső tárcanélküli miniszter: X'Jjabban nem. csak régebben!) és jóviá is hagyatnak, függetlenül attól, hogy zsidóval kötik-e vagy nem zsidóval kötik. En azt hiszem, sokkal helyesebb lett volna ezeket a hízlalási szerződéseket is alávetni a sertésforgalom generális szabályozásának. (Laky Dezső tárcanélküli miniszter: Az ötödik rendelet!) így most a helyzet az lesz — ma már is az és a jövőben még inkább az, lesz, — hogy egy tőkeerős város vagy egy tőkeerős vállalat több hízlalási szerződést tud kötni, illetőleg több sertésre, tehát jobban el fogja látni a maga munkásait vagy a r maga közönségét sertéssel, mint egy másik város. így ismét teljes egyenlőtlenség lesz a zsír- és húsellátásban. Ezekben a szerződésekben a maximált árak burkolt kijátszása szinte általánosnak mondható. A legenyhébb formája, ennek az, hogy kamatmentes kölcsönt nyújtanak. Vannak azután a szerződésekben egyéb kikötések is. Például bemutatom itt a Budapest Székesfővárosi Községi Elelmiszerárusító Üzem szerződéstervezetét, amely szerint a községi élelmiszerárusító üzem megveszi a hizlalótól a süldőt, annak árát kifizeti, ez a végén mint kamatmentes kölcsön kerül kifizetésre. Az egyik kijátszása a maximált áraknak mindjárt az. hogy tulajdonképen csak a süldősúly utáni külömbözetet számítják hízottsertés-áron, amely alacsonyabb, mint a süldőár, tehát körülbelül 75 kiló súlyt már 1 pengő 90-es áron számítanak és nem a maximált áron. De a másik dolog, ami még feltűnőbb ebben a szerződésben, az, hogy azt mondja a szerződés, hogy a sertést a Budapestre megállapított árkormánybiztosi áron fizetik ki. A rendelet szerint budapesti ár nine«. A rendelet szerint csak az egész országra szóló termelői ár van; nincs is a rendeletben egy szó sem budapesti árról. Van budapesti ár, amenynyiért a központi szerv adja a henteseknek, de a termelő számára budapesti ár nem is létezik. Ez tehát egészen szemetszúró kijátszása a rendelkezésnek. De ha ez így van, t. Ház. akkor nem lehet büntetni azt a kisgazdát, aki egykét fillérrel drágábban adja el sertéseit a maximált árnál. (Horváth Géza: Ha a főváros is így csinál!) A rendelet kijátszásának a lehetőségei tehát fennállanak, hiszen nemcsak a főváros van ilyen privilegizált helyzetben, s nemcsak a községi élelmiszerüzem és nemcsak a hízlalásí szerződésekkel lekötött gazdák, hanem lassan a tőkeerős hentesek is ugyanezt csinálják; mert eredetileg ha egy tőkeerősebb hentes felhozott Budapestre 25—30 sertést, azt a Mász. elvette tőle és kiosztotta a többiek között; amikor tehát az a hentes látja, hogy a községi üzemnek ezt nem 15*
