Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.
Ülésnapok - 1939-196
Az országgyűlés képviselőházának 196. hetest. így vagyunk a Hangyával is. A Hangya versenyt támaszt nemcsak azokon a tereken, amelyeket felemlítettem, hanem például az italmérés terén is. Keresztény kisvendéglősök, korcsmárosok jönnek hozzám panaszra. Azt hitték, hogyha megszűnik itt vagy ott egy zsidó vendéglő, akkor vagy az ő forgalmuk lesz nagyobb, mert nem lesz ott konkurrencia, vagy pedig keresztény ember fogja az italmérést kapni. Szó sines róla. Egy Düsing Miksa nevű úr, aki ezeket a tejgyütjő telepeket mint Omtk. vezérigazgató kiirtotta, most kiirtja a keresztény kisvendéglőtöket, mert a Hangya kebelében, azzal egy érdekeltségben megalapította az úgynevezett, Szőlőskert Kft.-t és ha becsuknak egy zsidó korcsmát, 3—4—5 napra rá az egyik helyeri is, a másik helyen is megjelenik a Szőlőskert Kft. korcsmája. (Egy hang a baloldalon: Magyar állampolgár?) Ügylátszik most már magyar állampolgár. Ilyen hibák is vannak. Természetes, hogy ha a gazdasági terület más része beteg, akkor hiábavaló egyoldalúan ráfeküdni bizonyos irányított gazdálkodással a mezőgazdaságra, az iparra vagy a kereskedelemre. Már nem lehet segíteni, ezek nem tudnak olcsón termelni, mert az élet meg van drágítva az ilyen Futurákkal. Hangyákkal, Omtk-kal és más egyebekkel. Viszont a fogyasztóközönség miatt az árakat lehetőleg alacsonyan kell tartani. Olyan circulus vitiosus van itt, amelyet megoldani valóban csak úgy lehet, ha kiirtanak a közgazdasági életből, a bürokráciából minden korrupciót. Ha már ilyen Végszükség helyzetben vagyunk, ahol csakugyan össze kell fognunk, — mert hiszen látjuk mindenfelől az Ínséget panaszolni — akkor csakugyan mindent meg kell tenni arra, hogy a termelő könnyen, jól és biztonságosan termelhessen, hogy készletét ne kelljen féltenie, mintha rablók elől féltené, hanem tudja, hogy ha a készletét elviszik, akkor megkapja érte a megfelelő árat is. Egyébként nem lehet büntetőjoggal kenyeret teremteni, hanem csak elkeseredést. Magam emlékszem rá főispáni titkár koromból, hogy amikor a harctérről hazajövet abban aiz időben vállaltam ezt a > megbízatást, nagy feladatunk volt a búzagyüjtés, a rekvirálás. Széjjel néztünk, hogy mit és hogyan is lehet tenni. Nem tartozott egészen főispáni jogkörbe ez a kérdés. Kirendeltek még" egy gabonakormánybiztost i-s a főispán mellé. Nem volt semmi egyéb tennivalónk, mint kétségbeesetten járni a vármegyét és megakadályozni, hogy &z a szerv, a gabonakormánybiztos itt vagy ott feltöresse a magtárakat, felszedesse a házakban meg a padlót is, feltúrja a padlásokat. Láttuk ugyanis, hogy micsoda veszedelem következik plvhöl. micsoda elégedetlenség, már-már hangosan megnyilatkozó ellenállás, úgyhogy az utolsó félesztendőben ezzel kellett foglalkozni, az ilyen természetű dolgok ellen való küzdelemmel. Akkor is meg voltak a kormányintézkedése 1 ^, rendeletek, miegyebek, meg voltak a büntető szankciók is % azonban sehogy sem paszszoltak aiz élettel, sértették az élet elemi igénveit, az emberi életösztönt és megvolt a konfliktus: engednie kellett a jognak, engednie kellett a törvénynek, mert az élet, a végszükség, az életösztön többet követelt és nekünk magunknak, a hatalom embereinek kellett a gazdasági szerv lehetetlen intézkedéseit és túlkapásait megakadályozni, holott a Jus strictum szerint igaza volt, ő csendőrt vehetett idénybe, feltörethette a magtárakat, felszedethette a padlót és mindent megcselekedülése 19hl június 19-én, csütörtökön, 89 hetett. Tessék azonban elképzelni, hogy mi lett volna ebből. Ami volt, az is hasonló rendszabályok nyomán lett. Ebből lett 1918 októbere, amikor már a hatalom nem^ tudta az embereket még a hatza megrùentésére, arra az összefogásra sem megnyerni, amelyre akkor oly nagy szükségünk lett volna. T. Képviselőház! Inkább csak gyakorlati szempontokra igyekeztem rámutatni. Még két kérdést szeretnék megemlíteni. Ha vannak kész" letek, — mint egyesek mondják, hogy vannak, akik eldugdossák a készleteket — talán jó lenne, bölcs dolog lenne, ha a kormány ebbe a törvénybe belefoglalna egy szakaszt, hogy mindazok pedig, akik eddig a rendeletek ellenére készleteket rejtettek el, ha a törvény életbeléptetésétől számított 15 napon belül ezt bejelentik, mentesülnek a következmények alól. Azt hiszem, ezzel sok készletet elő lehetne csalni ebben az Ínséges világban, amikor halljuk, hogy egyes falvakban vagy egyes vidékeken nincs kenyér, vagy nincs liszt. Hiszen Budapestet rohanták meg a minap is a környező községek. Még egy szempontot szeretnék a kormány figyelmébe ajánlani, nevezetesen azt, hogy, jó lenne ebbe a törvényjavaslatba belevenni egy szakaszt arranézve, hogy a kormány köteles az exportról havonta jelentést beterjeszteni a Háznak. Igen sokan, akik kifelé beszélnek, kifelé denunciálják a kormányt, odalenn a nép körében azzal izgatnak, hogy ime hová lesz a gabonánk és miért van itt inség, azért, mert kiviszik, hogy ne lehessen ezt egyetlen oldalról sem demagógiára és különféle röpcédulákkal való izgatásra felhasználni, öntsünk tiszta bort a pohárba, tegyen a kormány az exportról havonta jelentést, amelyben mutassa ki, hogy mit hová és minek ellenében szállított Ebből azután az ország tájékozva lesz, amire annál is inkább szükségünk van, mert anélkül is, hogy kivinnének terményt az országból, valószínűleg baj lesz, mert ahogy látja az ember, attól fél, hogy az ország szükségletére sem lesz elég az, ami az országban terem. A bajok tehát anélkül is elő fognak állni, hogy az ország közellátását a kivitellel valahogyan is nehezítenénk. Lesznek azonban lelkiismeretlen emberek, akik esetleg azzal fognak demagógiát űzni, hogy igen, nincs kenyér, mert mindent kihordanak az országból. Ennek meggátlására és a magyar nép megnyugtatására azt hiszem, legjobb lenne ilyen jelentéseket tenni, hogy bolondítani ne lehessen. (Laky Dezső közellátási miniszter: Nem hordanak ki semmit, hányszor mondjam mégl) Erről beszélek. Mégis erről beszélnek egyesek és a hiányt ilyen demagógiával magyarázzák meg. Ezért mondom, hogy mivel úgy sincs kivinnivalónk, bátran ide lehet jönni az adatokkal és ki lehetne mutatni, hogy vinnénk ki, de nincs mit, ki lehetne mutatni, hogy volt-e export vagy nem volt. ami azután minden oldalon elhallgattatna minden gyanúsítást és lehetetlenné tenne mindenféle demagógiát. T. Képviselőház! Remélve, hogy a t. kormány észrevételeimet megszívleli, a javaslatot azért, mert a közérdek követeli, ón is elfogadom. (Helyeslés jobbfelöl.) Elnök; Szólásra következik 1 ? Porubszky Géza iegyző: Börcs János! Elnök: Börcs János képviselő urat illeti a szó. Börcs János: T. Ház! Sokat hallunk arról, hogy ebben az országban csak akkor tudunk eredményesen dolgozni, ha a lelki egységet meg
