Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-196

!X> Az országgyűlés képviselőházának 196. tudjuk teremteni. Éppen ezért jóleső érzés volt az előttem szóló három szónokot: először Bertalan képviselőtársamat, utána Palló Imre és most - Rupert képviselőtársamat végig' hallgatni. Mind a három különböző pártállása és mégis ha ezt a három beszédet végighallgattuk, örömmel állapíthattuk meg, hog'y mind a három beszéd egy és ugyanazon a síkon mozgott: mindegyik arra irányult, hogy a lelki békét megteremtsük ebben az országban. (Helyeslés jobbfelől.) Bertalan képviselőtársam olyan részletesen és kimerítően tárta fel a magyar gazdatársadalomnak, különösen a kisgazdáknak ebben a mostani nehéz időben való helyzetét, hogy innen, erről az oldalról is köszönetet kell neki mondani ezért a részletes fejtegetéséért, amelylyel bebizonyította azt, hogy ebben az országban a mai termelési viszonyok és a mai árpolitika mellett teljes lehetetlenség az, hogy a kisgazdatársadalom továbbra is egészséges termelő munkát tudjon kifejteni a nagy közösség érdekében. T. Ház! Előttem felszólalt képviselőtársaim az említettek előtt is részletesen foglalkoztak már a közellátás problémáival. Képviselőtársaim pártkülönbség nélkül mind rámutattak azokra a hibákra és nehézségekre, amelyekkel szemben ez a törvényjavaslat állást foglal, Rupert képviselőtársam pedig jogi szempontból foglalkozott a javaslattal, ügy hogy éu a javaslat jogi 'részével kapcsolatban csak egykét esetet kívánok itt a t. Ház előtt felhozni. Elhangzott két miniszteri válasz a felszólalásokra. Sorrendben először az igazságügyrniniszter úr válaszával kívánok foglalkozni. A miniszter úr válaszában bennünket, termelőket igyekezett meggyőzni arról, hogy nem rosszhiszeműleg fogják elbírálni azokat a rendellenességeket, illetőleg hiányokat, amelyek a terűi észeta dta csapások folytán bennünket érhetnének. (Laky Dezső tárcanélküli miniszter; Fel sem lehet tételezni, hogy úgy bíráljuk el\)] Ezt örömmel veszem tudomásul, mert jóleső érzés az, ha egy miniszter mondja ezt nyíltan a képviselők kételyeinek eloszlatására. Megnyugtató momentum az, ha itt nyíltan előre megmondják, hogy igenis a javaslatban r foglalt szankciók hatályának biztosítására még bizonyos kiegészítésekhez is hozzájárulnak. (Vitéz Lipesey Márton: Ez természetes!) Engedjék meg azonban, hogy mégis felhozzak egy-két dolgot az életből. Megtörtént esetek ezek, amelyekkel be akarom bizonyítani, hogy olyan súlyos hibák vannak, amelyeknek következtében nem tudom, hogy az elítélteknek fellebbezés révén lehetőségük lesz-e annak az ítéletnek enyhítésére, amelyet a torvénvszék rájuk mért. T. Ház! Két hentesről akarok beszélni, akik az egész világháborút végig'küzdötték, minden _ megmozdulásunkban résztvettek s a felvidéki, kárpátaljai és az erdélyi bevonulásoknál is öt hónapot töltöttek el. Ezek a szerencsétlen emberek a múlt év őszén, szeptember utóján leszereltek. Másnap bemegy az egyik az üzletébe. Bejön egy régi húsz éves könyves vevője es azt mondja neki: mester úr, kérnék egy fél kiló disznóhúst, de csont nélkül kérem, mert férjem állami szolgálatban van. tehát minek vigye el a csontot. A hús ára két pengőben volt megállapítva. A mester kicsontozta a húst, nyomaték nélkül adta és a szerencsétlen ahelyett, hogy 55 dekát írt volna be a könyvbe, csak fél kilót írt be és a 10% nyomaték árával együtt 1.10 pengőt írt be a vásárlási könyvbe. Erre mi történt?' A illése 19.'/1 június 19-én, csütörtökön. csendőrök meglátták és a törvényszék elé került a dolog. A törvényszék előtt a vevő eskü alatt bizonyította, liogy ő ebben a formáiban kérte a hús kiszolgáltatását. Mégis ezt a tisztességes, becsületes magyar embert, aki mondom, a világháborúban és azóta is az összes •megmozdulásokban résztvett, hat hónapra elítélték. Kérdem, hol van itt a jóhiszeműség? Ugyanígy járt a másik hentes is. Ezzel leböröztette egy vevő a zsírszalonnát, a bőrt visszamérte és ennek árát ugyancsak kilónként G fillérrel drágábban írta be a könyvbe. Kérdem, hol van itt a jóhiszeműség? (Laky Dezső tárcanélküli miniszter: A bíróságnál volt ez?) A bíróságnál, törvényszéki. ítéletet tudok a Ház asztalára letenni. (Laky Dezső tárcanélküli miniszter: A képviselő úr a bíróságot vádolja?) A bíróságot. Ott vau az ítélet, Í» Bíróság hozta. (Egy hang a szélsőbaloldalion: Hol van a jóhiszemüségf) T. Ház! Engedjék meg, hogy egy másik példát hozzak fel. Megtörtént az, hogy egy téglagyáros azzal az indokolással kért az alispántól bányászati engedélyt egy bizonyos darab földre, hogy az bent fekszik a község jól beépített területén s ha nem adja meg az ni ispán a bányászati, engedélyt

t arra a földre, akkor kénytelen a téglagyárat leállítani. Mi történt most? Az alispán tir természetesen a közérdeket tekintve, nem nézte azt, bogy egészségtelen poesolyafészket csinálnak ott és megadta a kitermelésre az engedélyt. A téglagyár még most sincs üzemlbehelyezve, ott van kitermelve másfél millió téglára való föld és készen van egy millió tégla, de a mai napig sem fűtött még be a kemencéibe. Kérdem, milyen elbírálás alá esik ez az ügy. (Laky Dezső tárcanélküli -miniszter: Erre való az új törvény!) T. Ház! Amikor látom, hogy az alispán úr beszedte azoktól a vásározó kis zsidóktól az iparigazolványt, ennek a nagy zsidónak pedig ilyen előnyt ad, akkor azt kell mondanom, igaza, van annak a kis hóbortos zsidógyereknek, aki azt szokta mondani: Magyarországon az a helyzet, hogy á gazdag zsidók szívják^ a vastag szivarokat és a kis zsidók kapnak tőle nikotiumérgezést. (Derültség.) A f közellátási miniszter úrhoz is volna egy-két szavam. A közellátási minüszter úr az apparátussal, .amellyel rendelkezik, nem tud eredményes munkát végezni. (Laky Dezső tárcanélküli miniszter: Ezt nem mondottam, mást mondottam!) Ha megnézzük a feljegyzéseket, látjuk, bögy talán ugyanezekkel a szavakkal mondotta: kevés neki ez a tisztviselői kar és elismeri, hogy vannak itt olyan alakulatok, illetőleg olyan szervek, amelyek nem egészen jól funkcionálnak. Én a Fu~ túrára gondoltam rögtön és így megjegyeztem ezt a kijelentését. A Futurára vonatkozólag legyen szabad azt mondanom, hogy az egész országban a legnagyobb utálatban van része a kisgazdatársadalom és a gazdaközönség részéről. Legyen szahad egy-két olyan dologra felhívnom itt a miniszter úr figyelmét, amiket ez a dicső szervezet csinál a közellátás terén. Megtörtént az, hogy a szomszéd községben, Felcsut_ községben a katonai rekvirálással összegyűjtött gabonát egy dohos, vizes raktárba rakták bele. Az illetékes hatóság figyelmét felhívtam erre, hogy szállítsák el a ga bonát, mert itt megdohosodik és tönkremegy és erre kaptam egy szigorú dorgatóriumot a Futurától: kinek mi köze hozzá, ők odatették a gabonát, annak ott a helye. Végre aztán