Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-196

S3 Àz országgyűlés képviselőházának 196 retnék erre a szakaszra néhány észrevételt tenni. Az 1, §. 1. pontjában az van, hogy a szóbanforgó büntetendő cselekményt az követi el, aki törvényt vagy minisztériumi rendeletet szeg meg, viszont a második pontban már csak az van, hogy ehhez jogszabály megszegése szükséges. Bocsánatot kérek, ebből a legnagyobb veszedelmek származhatnak. Mi az, hogy jogszabály? A törvény is jogszabály, a miniszteri rendelet is jogszabály, de jogszabály az alispáni vagy egyéb rendelet is. Egyes vidékeken, egyes hatalmasságoknak, alispánoknak, polgármestereknek vagy másoknak jogukban áll ilyen vagy olyan rendeleteket kiadni. Ezek a rendeletek is jogszabályok, válogathat mindenki közöttük a maga gusztusa szerint. Előfordulhat, hogy az a szegény termelő nem tartja be azt a partikuláris jogszabályt, amely csak arra a községre vagy arra a vármegyére vonatkozik. Éppen ezért, azt szeretnéni, lia a második pontban is a »jogszabály« szó helyett a »törvény vagy minisztériumi rendelet« szavak vétetnének be, mert akkor ez egy az egész országra érvényes jogot jelentene és jobban ellenőrizhető is lenne, hogy milyen jogszabály van ma rendeletben vagy törvényben előírva. Ugyanez a helyzet a készletek elidegenítésével kapcsolatban is. Eszébe juthat egyikmásik alispánnak, vármegyének vagy városnak szabályrendeletet alkotni a maga érdekeinek megfelelően, amely érdek azonban esetleg nem vág egybe a termelő közönség érdekeivel és most tessék ehhez alkalmazkodni. Pedig alkalmazkodni kell hozzá, mert jogszabályról van szó, hiszen jogszabály a szabályrendelet is vagy jogszabály adott esetekben az alispáni rendelet vagy más efféle rendelet is. Ezért itt is nagyobb biztosítékot jelentene az, ha a »jogszabály« szó helyére itt is, mint az első pontban, a »törvényt és minisztériumi rendeletet« szavakat iktatnánk be. Én is kifogásolom— mint sokan tették — ebben a szakaszban még azt, hogy bűnvádi eljárást csak akkor lehet indítani, ha ezt > az illető termelési ágra nézve az illetékes miniszter közérdekből szükségesnek tartja. Ez bizonyos korrumpálásra vezethet és a jogbiztonságot is megingathatja, mert ha a miniszter válogathat, ha egy neki kedves valakinek egyszerűen elengedheti a büntetőjogi következményeket, egy másikat pedig odavonszolhat à bíróság elé, akkor lehetetlen állapotok fognak emiatt előállni: meginog az ország jogbiztonsági érzete, meginog a bizalom. Hivatkoznak arra, hogy vannak már olyan törvények, amelyekben az van, hogy valamilyen fórum felhatalmazása szükséges, hogy a közvád .képviselője eljárhasson. Az adótörvényeknél, a valutatörvényeknél még valahogyan vigasztalódni lehet, mert az ezekkel kapcsolatban érdekeltek köre aránylag nem széles, amikor azonban az országos termelésről van szó, az egész gazdaközönségről, az ipari társadalomról, a kereskedelemről, ezeknek mindennapi tényeiről, — mert hiszen mindennapi foglalkozás mindaz, amelyet a törvény és miniszteri rendeletek szabályoznak — amikor mindennapi exisztenciális kérdésekről, kenyérkérdésekről van szó. Amikor meg már az emberek egész tömege válik érdekeltté, akkor már tömegével fognak olyan esetek bekövetkezni, amelyek miatt büntetőjogilag felelősségre vonják az illetőket, mondjuk, éppen a kisembereket, viszont sok olyan eset is fog: előfordulni, amikor egyeseülése 19hl június 19-én, csütörtökön. ket, egyszerűen mentesítenek. Nem helyes a kormány szempontjából sem, hogy egyrészt magának egy ilyen kivételes jogot biztosítson és ezzel ezt az egész megoldást átkossá tegye, másrészt pedig lehetővé tegye, nem mondom, hogy ennek a kormánynak, amely itt van, hanem esetleg egy ezután következő másik kormánynak, hogy a legsúlyosabb visszaéléseket egyszerűen közönséges korteseszközzé avathasson majd egy rendelkezéssel, amellyel mindenki büntetés alá esik, aki nem tartozik az én pártomba, s mindenki mentesül, aki az én pártomba tartozik. Bocsánatot kérek, nem helyes egy ilyen kérdésben, különösen amikor ebben az ország közönsége érdekelve van és az egész ország közvéleményének figyelme ráirányul ezekre a kérdésekre, ezt az anomáliát beiktatni a törvénybe és lehetővé tenni, hogy ebből átkos következmények származzanak, mert így csakugyan el lehet mondani erre a leendő törvényre: medicina morbo peior. Gazdasági szempontból úgyis itt tartunk, ha büntetőtörvényekkel akarják a termelést irányítani, s azokkal akarnak termelési eredményt elérni, hogy a készletek megóvassanak és piacra kerüljenek. Ennél egyszerűbb és egészségesebb mód is volna: helyes árpolitikát csinálni és kiküszöbölni a bürokratikus hibákat, a hanyagságot, a tehetetlenséget és a rosszakaratot. Kezükre kellene játszani a termelőknek, amennyire csak lehet, s minden alkalommal meg kellene könnyíteni a dolgukat. Jó árpolitika kell, mert a jó árpolitika serkenti, fokozza a termelést és nem engedi elbújni a készleteket sem. Ha úgy van, mint egyes képviselőtársaim panaszolják, hogy a termelő csak ráfizet a termelésre, akkor egyrészt nem hajlandó termelni, másrészt pedig nem hajlandó a készletét olyan áron piacra hozni, amilyen ár mellett rá kell fizetnie a termelésre. Nemcsak abban van a hiba, hogy rossz a kormány árpolitikája. Rossz az árpolitikája azért, mert az árpolitikájával összefüggő vagy Összejátszó egyéb sokféle körülmény nincs rendben. Felpanaszolják, hogy egyesek, ilyen nagy. koncentrációk, mint a Futura, hogy gazdálkodnak a gabonavásárlással, hogyan szorítják ki a keresztény gabonavásárlókat a piac ról. Ilyen még számos van. Itt van az Omtk. Panaszkodnak a tej miatt, nincs ára a tejnek. Hát nincs ára a tejnek, mert az Omtk., ez az óriási szervezet nagyon sokat akar nyerni, nagyon nagy az élén álló vezérkar, sok fizetés, sok tantiém kell, milliókra megy a nyeresége, mialatt a tejtermelő közönség megszenvedi ennek a diktált árnak a következményeit. Méltóztassék megnézni nem az-e a helyzet, hogy a keresztény gabonakereskedőket írtja ki, vagy teszi lehetetlenné a Futura. Az Omtk. kiirtotta az egész országban a kis tejgyűjtő telepeket, ezeket mind felszippantotta. Ugyanígy vagyunk a Hangyával is. A Hangya is felszippant minden kis vállalatot és kiszorítja a keresztény kereskedőket, iparosokat. Ma már jönnek az emberhez asztalosok és azt mondják: kérem a Hangya elveszi a keresetünket, mert a hivatalok irodai bútorait is ő készíti. Jönnek a szabók: kérem elveszi a kenyerünket, mert az ország összes tűzoltóruházatát ő készíti. Az Omtk. kiirtotta a keresztény kis tejgyüjtő üzemeket, exisiztenciákat, pedig azok sok családnak adtak meglehetősen jó megél-