Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-204

356 . A?: országgyűlés képviselőházának és módosításáról szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. (írom. 506.) Szólásra következik Maróthy Károly képviselő úr. Maróthy Károly; T. Ház! Az előadó úr beszéde ízig-vérig magyar heszéd volt, fajvédő beszéd volt, felölelte az egész zsidókérdést és mindvégig emelkedett szellemű volt. En azt kívánom az előadó úrnak, hogy ezit az emelkedettséget és a hozzá való jószándékát és jókedvét necsak most az első alkalommal tartsa meg, hanem őrizze meg arra az időre is, amikor zsidótárgyú törvényjavaslatról ötödször vagy hatodszor fog előadást tartani. Egyébként ehhez a javaslathoz ez a beszéd túlságosan szép volt. Készséggel elismerem azt, hogy ezt a javaslatot fajvédelmi szempontok sugallták és valóban összefogólag több részletkérdést fajvédelmi szempontból köt össze. Mi az a faji lélek, t. Ház? Le Bon megállapítása szerint a közös tulajdonságoknak az az összessége, amelyre a fajhoz tartozó ös/> szes egyedek átöröklés útján tesznek szert. A faji lélek tehát emlékezés olyan tapasztalatokra, amelyeket az ősök szereztek számunkra, ugyancsak Le Bon érdekes meghatározással a holtak szavának nevezi azt a faji lelket, amely végeredményben magának a fajnak sorsát, jó- vagy balsorsát dönti el. Ugyanakkor legyen szabadj egy zsidónak az érdekes meghatározását is idéznem. Arra ä kérdésre, hogy mi a faj, a zsidó Disraeli azzal válaszol: a fajxminden. Valóban mi is azt mondjuk: a faj minden és ennek a fajnak a védelmére nekünk mindent meg kell tennünk. A fajokat nem lehet asszimilálni, a fajok összeházasod ásából és egybeterelődéséből csak korcsok származhatnak, de fajokat összeházasodás vagy asszimiláció útján megszüntetni nem lehet, még kevésbbé lehet az előázsiai és néger beütésű zsidó fajt asszimilálni a gyengébb átütésű európai fajok által. Az elmúlt évszázad alkalmas volt arra, hogy bebizonyítsa, hogy az asszimiláció eljutott a teljes csődig. Asszimilációról beszélni tehát nem lehet. Az előadó úr felvette azt a kérdést, vájjon miért van az, hogy az asszimiláció csődje és a befogadó népek, nemkülönben a zsidóság között beálló disszimiláeió pontosan mindig nagy válságok idején következik be. Természetes, 1. Ház, bogy akkor következik be; ugyanis az asszimilációs máz ilyenkor pattogzik le a legkönyebben a zsidóságról; amikor egy nemzet megpróbáltatásait éli, olyankor természetesen a legkönnyebben és a leggyorsabban pártol el az állítólag: odaasszimilált zsidóság. Tehát sem. a kikeresztelkedés, sem pedig a házasságkötés, még kevésbbé valamely nyelvnek egyszerű elsajátítása semmi néven nevezendő asszimilációt nem jelent. Ez kitenyészthet félvéreket és fertályvéreket, keverékeket adhat, szerencsétlen, sem ide, sem oda nem tartozó embereket, egyedeket, asszimilációról azonban — most már. beláthatjuk — szó sem lehet. Hogy nem lehet asszimilációról szó, ezt mi is akkor éreztük legjoban, amikora forradalmak nehéz idejét éltük. A zsidóság idézte fel a forradalmat, e forradalmak után pedig az ország megcsonkítását közvetve tulajdonképpen a zsidó szellemnek, a destruktív zsidó szellemnek köszönhetjük. Ennek ellenére a fékét vesztett hatalmi tébolyban és tobzódásban a kommunizmus alatt — amely nem volt más,.mint zsidó diktatúra, — valamint később az ország megcsonkítása idején egyformán azonnal kiütközött à()k. ülése ííf'ii július i-m, icedderL a zsidóság asszimilációjáról az,_ hpgy ez csak máz és éppen a legválságosabb időkben, éppen olyankor, amikor az ország szétdaraboltatok, tagadott meg bennünket a nemzetiségek mellett a zsidóság, tagadott meg bennünket az elszakított területeken, a Felvidéken, Erdélyben és a Délvidéken egyaránt. A zsidóság áimíása, a magyar nemzet elárulása a zsidóság részéről azóta állandóan folyik, akár a visszatért térületen nézzük a zsidóság magatartását, akár a hazai zsidóság magatartását nézzük, amely — mint jól látjuk —síbolás által nap-nap után árulja el a magyar érdekeket. Méltóztassanak arra a Biró Pálra gondolni, aki a múlt ciklusban itt ült soraink között, akinek számára a magya. föld mindent megadott, amit megadhatott, — a magyar munkás csak neki dolgozott, s amikor gellérthegvi kastélyának terraszáról végignézett Budapesten, Budapest a lábai előtt feküdt, — és 6a a Biró Pál, aki mindent megkapott a ma £5>r nemzettől, mégis a leghálátlanabb, a leghűtlenebb volt azzal szemben és hatalmas összegek kisíbolása által pártolt el tőlünk, a magyarságtól. T. Képviselőház! Egyedül és kizárólag az elkülönítés, a kitelepítés, az Európából való kitelepítés lehet a zsidókérdés végleges megoldása. Addig is azonban, amíg ez bekövetkezik, természetesen gazdasági, politikai, társadalmi, kulturális teljes elkülönítést követelünk a zsidósággal szemben. Ghettót követelünk a zsidóság számára, jogi ghettót és tényleges gettót követelünk (Ügy van! Ügy van! Taps a szélsőbaloldalon.), hogy az asszimilációnak még az árnyéika és az ábrándja is végleg és tökéletesen megszűnjék már ebben az országban. (Úgy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Mindez önkéntes védelem a zsidósággal szemben, nincs ebben semmi támadás, és azt mondom, hogy mi vagy akár a németek, híres és szigorú faj védelmi törvényeinkkel egyszerűen nem vagyunk képesek utóiérni magát a zsidóságot, amely mindezeknél sokkal szigorúbb fajvédelmi törvényeket hozott. Utalok Ezra prófétának Krisztus előtt 458-ban behozott fajvédelmi törvényeire. Ezek szerint zsidó férfiaknak halálbüntetés terhe mellett tilos volt nemzsidó nőkkel összeházasodni és amennyiben mégis összeházasodtak, abban az esetben a nemzsidó feleséggel együtt el kellett hagyniok a zsidó közösséget. Kérlelhetetlen szigorúságú törvények voltak ezek, kérlelhetetlen fajpolitikai és fajtisztasági törvények voltak ezek, és mi nem tudunk olyan szigorúak, nem tudunk olyan kíméletlenek lenni, mint amilyen kíméletlen a zsidóság önmagával és más fajokkal szemben volt. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Épen ezért az egész zsidókérdést nem ilyen apró törvényekkel és törvényjavaslatokkal, hanem generálisan és véglegesen kellene rendezni. Erre vonatkozó határozati javaslatomat majd később leszek bátor beterjeszteni. Azonban hiába követeljük újra és újra a kormánytól, hogy tanuljon a külföldi példákból és magának a történelemnek szavából, és így rendezze ezt a kérdést legalább hosszabb időre és ne így időnkint, évenkint csepegtessen egy szem kockacukorra ebből a keserű orvosságból egyetegyet. Ez nem megoldása ennek a kérdésnek, ez csak újra és újra való irritálása a közhangulatnak, a magyarságnak, sőt megmondom őszintén, még a zsidóságnak is. T. Képviselőház! Amennyire óvatos és kíméletes egy-egy ilyen javaslat a zsidósággal szemben, annyira kíméletlen és kegyetlen a