Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-177

260 Az országgyűlés képviselőházának 177. tációjába, sajnos, belecsúszik a különböző kicsi helyeken mindig az a vád, hogy mi, aikik egy életet töltöttünk el a mezítlábas forradalom megakadályozására, forradalmárok vagyunk azért, mert követeljük azt, amit jónak látunk Magyarország szempontjából követolni. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) T. Ház! Bennünket elsősorban kétféle gazdasági rendszer létezése pusztít és jobban pusztít, mint a sokat emlegetett demagógia. Az pusztít bennünket, hogy itt élnek a^ liberalizmus erői és megvannak tényleg az új nemzeti tervgazdálkodásnak erői is. A nemzet életereje a hiányzó csuklóknál folyik el. Én azt állítom: inkább legyen tiszta liberalizmus e,b

: ben az átmeneti korszakban, semhogy kétféle gazdasági rendszerrel kísérletezzenek egymás mellett, ami fölkelti a tökéletes bizonytalanságot, az embereknek helyes irányban elhelyezkedését lehetetlenné teszi, helytelen reményeket ébreszt fel a zsidóságban, hogy meg fogja tíszni mégis ezt a rendszert és elősegíti a korrupciót. A kétféle rendszernek nem szabad egymás mellett megélnie. Az egyiket ki kell dobni, az egyiket véglegesen és tökéletesen ki kell tenni, akkor kezdődik egy tiszta élet Magyarországon és egy rendszer, • amelyben a szegény ember kiismeri magát és nem hiszi azt, bogy minden lépten-nyomon becsapják, mert elismerem, e mellett a kettősség mellett sokszor jogtalanul is hiszik a látszatok következtében az emberek azt, hogy ők be vannak csapva. Az igen t. miniszter úr expozéjának bölcseleti részével nem óhajtok foglalkozni azért, mert az egészet elfogadom, de annyit mondok hozzá: tiszta lehetetlenség a kormányzat részéről, amely egy értelmi gépezet, felállítani egy olyan programmot, amelynek nines belső értékrendszere és nincs menetrendje, mert ebből a programmból nem tudjuk azt, hogy mi az, ami a legfontosabb, ami alá a részletek tartoznak és nem tudjuk, mi az, amit megindítanak, megcsinálnak és mi az, ami ígéret a jövendőre. Ez sajnálatos, így nem szabad dolgozni. A pénzügyi része teljesen láthatatlan ennek a tervnek és láthatatlan az az alap is, amelyre építik. Tudom, hogy a t. kormányzatnak erre a tervezetre és ennek a tervezetnek a támogatására is óriási szüksége van. Mi gazdaságilag egy rendkívül rossz helyzetbe kerültünk, ez azonban éveknek és különösen az utóbbi éveknek súlyos mulasztásából is származott. Nem lehet úgy megoldani a kérdéseket, nem lehet úgy kapcsolni hozzá a termelést ehhez a tervhez, hogy a másik ismerje el, hogy »ezzel szemben te forradalmár vagy, te csak rosszat akartál ennek az államnak, te a magad részéről az egyéni érvényesülést kerested«. Ezt kiabálták felénk. Mi azonban ezt a méltánytalan békét, amelyre a pénzügyminiszteri expozéban is felszólítottak bennünket és amelyre egyik képviselőtársunk is felszólított, sajnos, nem követhetjük. T. Ház! Azt szeretném, ha ezt az országot az új országépítésben bölcs, türelmes és az összes nemzeti erőket összefogó ösztön vezetné, mert itt kezdődik minden. Abban a reményben, hogy Magyarországon ez az ösztön felülkerekedik és abban a sajnálatos tudatban, hogy a kormányzat, igenis, akadálya ezen ösztön fölülkerekedésének, én az expozét Magyarország újjáépítési alapjának lelkem szerint nem fogadhatom el. (Élénk éljenzés és taps a szélsőbaloldalon. — A szónokot üdvözlik.) ülése 19 Ul február ll-én, kedden. Elnök: Szólásra következik? Spák Iván jegyző: Thassy Kristóf. Elnök: Thassy Kristóf képviselő urat illeti a szó. Thassy Kristóf: T. Képviselőház! Egyik szociálpolitikusunk a pénzügyminiszter úr expozéjával foglalkozva azt a megállapítást tette, hogy a gazdaságnak vissza kell adnunk a helyes rendet. Ez a helyes gazdasági rend a szabadság rendje, a közjó rendje és a szociális igazság rendje. Ezt a három igazságot helyesen hozta harmóniába a pénzügyminiszter úr expozéja, ezért ezt a magam részéről örömmel üdvözlöm; örömmel üdvözlöm annál is inkább, mert felölel és kényszerítő szóval is keresztül kíván vinni olyan elgondolásokat, amelyeket én itt ebben a Házban már kétízben is felvetettem, mint például a tagosítás kérdését, ,a növénytermelés intezívebbé tételét és az állattenyésztésnek nagyobb mértékben való kifejlesztését. T. Ház! A pénzügyminiszter úr beszédével különösképpen a falusi nép szempontjából kívánok foglalkozni. A falusi nép kora reggeltől késő estig túrja a rögöt, műveli apáinak örökét fáradságos, szorgalmas és nehéz munkával. Kell tehát, hogy ennek a fáradságos. szorgalmas és nehéz munkának megtalálja az ellenértékét. Ezt a nehéz falusi munkát összhangba kell hozni a falusi emberek jövedelmével, és nem lehet az, hogy az egyik oldalon minden terhet és minden munkát a falu végezzen, a másik oldalon pedig minden nyereséget és minden hasznot átvegyenek a bankok és a gyárak. A munka megszervezésénél nem szabad figyelmen kívül hagyni azt, hogy aki ezt a rábízott munkát nem teljesíti, vagy nem úgy teljesíti, ahogy ennek az országnak az érdekében áll, akkor azt kényszerítő eszközökkel is rá kell venni ennek a munkának teljesítésére, fokozottabb mértékben kell tehát őrködni a felett, hogy a nemzeti munkából mindenki kivegye a részét és senki se folytasson olyan tevékenységet, amely ennek az országnak csak kárára van. Utalok itt a cigánykérdésre és kérnem kell ennek a cigánykérdésnek gyors és radikális megoldását, mert nem tűrhető az, hogy a falusi népnek ez a rákfenéje állandó kárára legyen a társadalomnak. Ha a termelésben eredményeket akarunk elérni, akkor kötelezővé' kell tennünk a védekező szerek használatát, kötelezővé kell tennünk ezt a növénytermelés terén éppúgy, mint az állattenyésztés terén. El kell rendelni a gagonaneműek csávázását, el kell rendelni a talajnak megfelelő erőben tartását, a műtrágya használatát, a gyümölcsfák kötelező ápolását, az állatok beoltását. Hogy azonban ezt elérhessük, államosítani kell a védekező szerek gyártását vagy legalább is bele kell szólni ebbe a gyártásba úgy, hogy ezek a védekező szerek oiyan áron legyenek forgalombahozhatók, hogy ezekhez mindenki hozzáférhessen. Gondoskodni kell arról, hogy megfelelő védekező anyagok álljanak rendelkezésre, ne pedig a túlságosan drága, hatástalan pótanyagok. Tudjuk, hogy az ilyen rendszerbe foglalt termelés végrehajtása sok kiadással és sok költséggel jár. Vigyázni kell arra, hogy ezek a költségek, ezek a kiadások arányosan legyenek elosztva, arányosan terheljék ennek az országnak népét. Vegye ki ezekből a terhekből a részét mindenki és necsak a látható adóala-