Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-177

Az országgyűlés képviselőházának 177. nyokat vegyék; elő, nehogy ezek kétszeresen vegyék ki a részüket a terhekből. Ma az a helyzet, hogy a gazda nem találja meg számítását az iparral szemben. A falusi nép jóindulatú, türelmes, de azt mégsem lehet kívánni, hogy mások az ő rovására gazdagodjanak. Lehetővé kell tenni, hogy a falu jövedelme! emelkedjék, mert a gazda mai jövedelme nem elegietndő ahhoz, hogy a drága ipari cikkeket — mint például a pokrócok, a zsákok, a ruhaneműek — be tudja szerezni. Ma nem tud a falusi ember úgy gazdálkodni, mint ahogyan kellene, mint ahogyan szeretne, mert nem áll mindeu anyag a rendelkezésére és nem áll rendelkezésére az a költség, amivel a szükséges anyagokat meg tudja vásárolni. Kötelezővé kellene tenni a tűz- és jégbiztosítást, mert ezek az elemi csapások évről-évre a nemzeti vagyonnak nagy részét teszik tönkre. Intézkedni kellene aziránt, hogy a tavaszi vetőmagvak megfelelő időben kerüljenek az azokat váró barázdába, nehogy akkor kapja meg a falu népe a vetőmagot, amikor annak már ki is kellene kelnie. Meg kell szervezni az értékesítést. Az értékesítő szerveknek minden legkisebb faluba el kell jutniok, nehogy megint előálljon az a helyzet, amelyet az idén láttunk, hogy a falusi ember kénytelen terményeit a távoli városba bevinni és ott esetleg értéken alul eldni, csak azért, hogy vissza ne kelljen vinnie. Nem szabad a gabonárakat akkor emelni, amikor a falusi embernél már nincsen gabona. Szerintem meg kell kegyelmezni — legalább egyelőre — a direkttermő szőlőknek is, mert ez nemzetgazdasági szempontból nagyjelentőségű. Hiszen ma nem lehet elegendő oltványvesszőt kapni, nem lehet elegendő gyümölcsfát beszerezni, hogy az esetleg kiirtott szőlőterületeket pótolni lehessen. Gondoskodni kell arról, hogy a gazdák állatjaikat megfelelő áron értékesíthessék. Necsak a hízott állatnak legyen piaca, mert ma nincs minden kisgazda abban a helyzetben, hogy marhát hizlalhasson. Kell, hogy a közönséges állat is piacot találjon és a falu népe ne legyen kitéve annak, hogy egyik-másik falusi mészáros potom pénzért összevásárolhassa az állatokat. A termeltetési szerződések olyanok legyenek, hogy necsak a termeltető, hanem a termelő is megtalálhassa a számítását. Minden terménynek a termelését lehetőleg ott kell forszírozni, ahol az haszonnal termelhető és könnyen értékesíthető. Minden községben állandóan jókarban lévő járható utakra volna szükség és szükség volna a szállítás olcsóbbá tételére. A beszerzendő takarmányok ne igazodjanak mindig a pesti árhoz, úgyhogy azokhoz a falusi ember is könnyen hozzájuthasson. Ezért az a véleményem, — amit már többízben is hangoztattam — hogy decentralizálni kell a termelést, decentralizálni kell az ellenőrzést, az ipart, a kereskedelmet, decentralizáui kell a hivatalokat, az igazságszolgáltatást, mert ezáltal sokkal könnyebben érhetjük el azt, hogy olcsóbb lesz a termelés, olcsóbb lesz az ellenőrzés és olcsóbb lesz a közigazgatás. Vigyázni kell arra, hogy a lóállományt is értékesíteni lehessen. Ma az a helyzet, hogy a ló majdnem eladhatatlan. Mindenki fél az igénybevételtől és valljuk meg, talán nem is egészen oktalanul, mert tavaly bizony sokülése 194-1 február 11-én, kedden. 261 szór megtörtént, hogy ebben a tekintetben nem teljesen egyforma mértékkel mértek, a katonaság pedig nem vásárol vagy legalább is nem vásárol eleget. Én belátom azt, hogy az országnak szüksége van arra, hogy a polgárok támogassák, azonban ezt a támogatást okosan és ügyesen kell keresztülvinni és főleg igazságosan. Vigyázni kell arra, hogy a gabonaigénylésnél a gazdasági munkások és gazdasági cselédek részére szükséges gabonamennyiség meg maradjon, nehogy ezek az emberek az ellátatlanok közé kerüljenek. Arra kérem a miniszter urat, hogy finoman, kesztyűs kézzel vigye keresztül a bekövetkező újításokat, hogy az új rendbe zökkenő nélkül szokjunk bele, mert aki forradalmi hirtelenséggel egyszerre akar mindent, azt mindent el is veszít. Amint már az előbb is említettem, a magyar ember jóindulatú, még az ingét is odaadja a barátjának, nyújtson tehát a miniszter úr baráti jobbot a falu népének, a falu népe a baráti jobbot meg fogja szorítani, de az olyan intézkedéseket, hogy a feljelentő jutalmat kap, az úgynevezett spicli-rendszert mellőzze, mert ez egyrészt ellenkezik a magyar ember természetével, másrészt nem méltó ehhez a nemzethez. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra következik? Porubszky Géza jegyző: Ifj. Zimmer Ferenc! Elnök: Ifj. Zimmer Ferenc képviselő urat illeti a szó. Ifj. Zimmer Ferenc: T. Képviselőház! Előttem szólott igen t. képviselőtársam fejtegetései majdnem többet mondanak, mint a pénzügyminiszteri expozé, mert programmot adott, amelyet követni kellene. A pénzügyminiszter úr, illetőleg a csúcsminiszter úr expozéjában három irányt jelölt meg, éspedig mint első részt a háború okozta sofort-programniot, egy átmeneti második részt, harmadszor pedig egy ideálisnak nevezett programmot. Figyelmesen hallgattam a pénzügyminiszter urat, majd el is olvastam beszédét s abból megállapíthattam, hogy kitűnő gazdasági értekezést kaptunk, amely eleve úgy készült, hogy afelett kritikát lehessen gyakorolni, vagy legalábbis lehetőséget biztosított az ellentámadásra, nem is szólva arról, hogy ki akarta puhatolni az ellenfél erejét. A pénzügyminiszter úr megemlítette, hogy közléseiben német és olasz mintákat akar követni. Ezeket a szisztémákat azonban nem mutatta be, nem követte a német és olasz szisztémákat, amelyekben pedig benne van a terv, az alap és a rendszer, amely szerint végre akarják hajtani. Beszélt a pénzügyminiszter úr a munka minőségi és mennyiségi megszervezéséről is, az általános emberi jólét érdekében. Áttért azután az egyes gazdasági szektorokra, majdnem nemzeti szocialista programmot adott, annak tartalma nélkül. Mindazt elmondotta, amit előtte minisztertársai már régen elmondottak s aminek megvalósítására elég hosszú idő állott rendelkezésére. A laikus közvélemény önkénytelenül is azt kérdezi, miért van hát akkor szükség csúcsminiszterre, vagy ha szükség van, akkor valami hiba van a reszortminiszterek körül. Megnyugtatni kívánom a közvéleményt abban a tekintetben, hogy nemcsak a miniszter urak körül van hiba, hanem hiba van abban az elárvult rendszerben is, amely nem látja be, hogy csakis nagy népi összefő-