Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-178

Az országgyűlés képviselőházának 178. Szomorúan kell megállapítanom, hogy ez a munkabér-megállapítás nem kizárólag azért történtemért a munkabérek így alakultak, hanem azért, mert a fa közben megdrágult és a kitermelt fát, ha átszámítjuk értékre, többet tesz ki, mintha 85 fillért fizetnek egy köbméterért. Ez az árkalkuláció nagyon érdekesen mutatja a munkabér, illetőleg kereseti lehetőség visszaesését. Egy erdei öl kitermelése Sí> filléres ár alapján 3.40 pengő. A munkásnak bizony nehéz dolga van, mert nem megy csak úgy, hogy ölbe rakom a fát és az készen van. Ki kell menni 15—20 fokos hidegben néha a latyakos erdőbe, ott ki kell dönteni a fát, aztáu felfűrészelni, ágait levágni és hasítani, csak azután rakhatják ölbe a fát. Ez a munka nagyon hosszadalmas és az eredmény csak a végén mutatkozik, amikor a munkás összerakja ölbe a fát és be is fejezheti munkáját. A munkások bevallásuk szerint a legjobb esetben egy erdei öl fát tudnak keresni fejenkint, mert hiszen többen összedolgoznak. Ez körülbelül 16 mázsa fa keresetet jelent fejenkint. Hogy a mai faértékesítési viszonyok mellett ez mit jelent, figyelembe kell vennünk azt is, hogy ezek az emberek saját kis gebéjükkel fuvarozzák be a fát Magyaróvárra, Győrbe, felaprítva. Általában 5 pengővel kalkulálva az aprított fa métermázsáját és a kis fuvarozási fáradtságot is beleszámítva, körülbelül 80 pengőt keres meg egy ilyen munkás egy kitermelési szezonban. A mai szerződések szerint ez ma havonta összesen 23.80 pengő keresetet jelent. Szóval nem keresi meg az a szegény muukás hetekint az 5 pengőt. Azt kérdezem, mélyen t. Ház, ha kormányunk a szociális javítás és segítés alapjára helyezkedik, hogyan engedheti meg azt, hogy a kereseti lehetőség annyire csökkenjen? Maradjon meg annak a szerencsétlen munkásnak a régi farész-kitermelés, s ellenőrizzék azt, hogy ne 1:11, hanem 1:7 legyen az arány. Megcsinálják ezt ők szívesen, mert ők fáért akarnak dolgozni és nem pénzért, hiszen a ma kapott pénzen a munkás nem tud magának fát venni, s ott fog állni az a kis nyomorult család nemcsak kenyér nélkül, hanem fűtetlen kemence mellett, tüizelő nélkül. Mélyen t. Ház! Szegy elem magamat, hogy a magyar erdőbirtokosok ellen kej] beszélnem, azok ellen, akik hirdetik a szociális előhaladást. Vannak nekünk igazán szakértő minisztereink, Teleki Mihály gróf is értett hozzá és ict van Bánffy Dániel báró, nekik fel kellene figyelniök, hogy a munkabérmegállapító bizottságok miként működnek? A szolga'bírák miért hagynak helyben ilyen szerződéseket

1

? És akkor még csodálkoznak azon hogy vidéken nyilasok az emberek! Nem mi csináljuk a propagandát, hanem ezek a mélyen t. urak. Én egy évig hallgattam, én nem hoztam ezeket a dolgokat nyilvánosságra, most azonban kénytelen voltam interpellálni és kérem a miniszter urat, fogjon hozzá, cselekedjék, tegyen valamit, mert nem lehet az hogy igénybe vegyük a magyar munkást, hogy a magyar mezőgazdasági munkás dolgozzék, többet termeljen, menjen hazát gyarapítani és ha hazajön kenyér nélkül maradjon és a végén egy kis meleg zughoz sem juthat. Ezek az izgató dolgok. Nem mi izgatunk, hanem azok a magyar földbirtokosok, akik nem adják meg azt amit meg kellene adniok. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon. — Melczer" IIa tiltakozókig int. — Baross Endre közbeszól.) Hiába int nekem Melczer Lilla igen t. képviselőtársam, (Melczer Lilla: Én fizetek ülése 1941 február 12-én, szerdán. 337 rendesen!) Kérem, ne nekem intsen, hanem intse meg a vejét hogy többet fizessen a munkásoknak! (Derültség.) Elnök: Kérem, mérsékelje magát a képviselő úr! A Ház az interpellációt kiadja a földmívelésügyi miniszter úrnak. Következik a maii interpellációk közül az utolsó, amelyet Kuhajlda Vilmos képviselő úr jegyzett be a belügyminiszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Spák Iván jegyző (olvassa): »Interpelláció a magyar királyi belügyminiszter úrihoz a Magyar Artista Egyesületnél fennálló állapotok miatt. Van-e tudomása a belügyminiszter úrnak arról, hogy annak ellenére, hogy az egyesület autonómiája 1936 november óta fel van függesztve, mégis a vezetésében zsidók gyakorolnak befolyást és működésének szellemében nem érvényesül a keresztény nemzeti irányzat? Hajlandó-e sürgősen intézkedni, hogy a zsidó és zsidó szellemű befolyás végleg megszűnjék az Artista Egyesületben? Hajlandó-e a lefolytatott vizsgálat eredményét a nyilvánossággal, illetve az artistatársadalommal közölni és az Egyesület eme bajainak megszüntetése után az Egyesület önkormányzatát visszaállítani?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Kuhajda Vilmos: T. Ház! A magyar artisták egyetlen gazdasági és társadalmi szerve a magyarországi Artista Egyesület, amelynek hivatása a következőkben foglalható össze. Elő kell, hogy mozdítsa bel- és külföldi viszonylatban tagjainak a kenyérkereseti lehetőségét, anyagilag támogatni«, kell azokat, akik önhibájukon kívül szerzőidés nélkül állanak, de egyébként produktív tagok. Számarányuknak és művészi értéküknek megfelelő erkölcsi hitelt kell biztosítani a hatóságoknál, a rokonszakmán ú művészetek társadalmában és a nyilvánosság mindén rétegében. Az artista elnevezés alatt ma még súlyos fogalomzavarok vannak nemcsak a nagyközönség körében, hanem a velük foglalkozó hatóságoknál is. A jelen esetben én nem a görlökről vagy a lokálok vendégeit szórakoztató, mulatásra serkentő konzumnőkről beszélek, akiket tévesen és felületesen ugyancsak az artista jelzővel illetnek, hanem az elsőrendűekről, a művészetükből, a testi ügyességükből, az önálló kreációikkal élő artistákról, ezeknek nevében emelem fel szavamat. Ez a magyar artisták nagy része, értékes elem, akik a külföldön saját maguknak nevet, a magyar fajtának dicsőséget és jóhírnevet szereztek. Az is tévedés, hogy az artistát nemzetközinek, nemzetközi elemnek minősítik, mert csak a pályája az. Nagyobb tömegében, lelkében, vére minden cseppjében magyar, fájdalmasan magyar. Kint a hontalanságból mindegyik visszavágyik és csak akkor érzi magát jól, amikor magyar föld van a lába alatt. Ez a bizonyítéka, hogy az artistáknak is megvan a maguk keresztény és nemzetiszocialista tömege, amely joggal és kimondottan emel kifogásokat és nincs megelégedve az egyesületük mai belső ügyeivel. Ezzel kapcsolatban tudnunk kell, hogy a Magyar Artista Egyesület autonómiája már több, mint négy esztendeje van felfüggesztve. Az autonómiának ezt felfüggesztését egy belügyminiszteri házivizsgálat előzte meg, amely felderített minden visszásságot, alapszabályellenes működést, anyagi és erkölcsi kifogásolnivalót és ennek következményeiben az autonó-