Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-180

374 Az országgyűlés képviselőházának 180. szeálltak úgynevezett kalákába — nálunk ezt másként nevezik, önsegélynek hívják — és egyik a másiknak segített házat építeni a cigátnysor .felé. Elnevezték ezt Trianoni-teiepnek, mert éppen olyan fájdalmas látvány volt, mint amilyen fájdalmas volt számunkra Trianon. 320 ház áll ott. A házak 90%-ának csak egy lyuknak nevezhető konyhája és egy kis~ egyablakos szobája van. Ebben a 320 házban 400 család él ezer lélekkel. A város négy év óta könyörög, hogy engedjék építeni. Nem kér az államtól semmit, a telket már négy évvel ezelőtt megnevezte a polgármester, az építkezések ügye már négy év óta. húzódik és a mai napig sem jutottunk előbbre. A város már ingyen telket igért az Oti.-nak, hogy módja legyen lakást építeni. A hadfelszerelés következtében Győrbe legalább 2000 falusi munkás költözött be, úgy, hogy a lakásviszonyok egészen embertelenek. Nem túlzok tehát, ha azt mondom, hogy egy jó gazda sajnálná jószágát elhelyezni olyan odúban, amilyenben sok esetben ott családok laknak. Évek óta harcolnak és küszködnek azért, hk)gy végre építhessenek. Miskolc jelentésében minden esztendőben szinte sztereotip formában olvasható, hogy 600 kislakás épül. Hat év óta olvasom ezt, Uraim, minden esztendőben és azóta még egyetlenegy lakás sem épült. Aki érdeklődik aziránt, hogy mi a lakás és milyen erkölcsi és egészségügyi kihatásai vannak a lakásviszonyoknak, annak ajánlom, olvassa, el dr. Elbert Endre könyvét Budapest tömeglakásairól. Borzalmasabbat még Dante sem tudott kiagyalni, mint amit ez az úr a valóság alapján megírt. T. Képviselőház! Időm lejárt, beszédemet be kell fejeznem. Csak annyit akarok kijelenteni a biblia nyelvén szólva (Meskó Zoltán: Na! Na!): »Hallom a hírt, de nincs hitem benne.« Hallom, amit a miniszter úr mond a közérdekű tervgazdálkodásról, de amíg meg nem valósítják a tervgazdálkodás pillérét, a tölbbtermeflést, amíg nem adnak a dolgozó embernek rendes táplálékot, jó ruhát, rendes lakást, addig minden fáradság, minden erőlködés hiábavaló, addig tovább fogunk bukdácsolni a kapitalista termeiesi rend pocsolyáiban, ahol eddig is bukdácsoltunk. A programmot nem veszem tudomásul. Elnök: Szólásra következik? Porubszky Géza jegyző: Bencze György. Elnök: Bencze György képviselő urat illeti a szó. Bencze György: Igen t. Képviselőház! Amidőn első ízben van szerencsém felszólalni a magyar képviselőházban, (Halljuk! Halljuk! balfelőL) nem akarok olyan hangokat használni, mint amilyeneket húsz éven át használtam a csehekkel szemben. Húsz éven át az volt a törekvésem, hogy egyszer valaki, nem én, hanem közülünk valaki bekerüljön a magyar parlamentbe, mert ez már azt jelenti, hogy Kárpátalja megint ott van. ahol ezer évig volt. (Éljenzés balfelőL) Nem akarom kritizálni gróf Bethlen László képviselő úr szavait, de én nem állítom, hogy ne avatkozzunk az anyaországi ügyekbe mert mi azt tartjuk, hogy ezekről, igenis, beszélhetünk, mert hiszen hazánkkal legalábbis lélekben mindig együtt éltünk, a jövőben is együtt akarunk élni és ezért mindig Magyarországnak s ezzel együtt saját szűkebb hazánknak boldogulásáért küzdünk. De ha nem is akartam volna anyaországi ügyekbe beleavatkozni, kényszerít erre a Duna, amely itt van a háülése 19%1 február 1^-én, pénteken. tunk mögött; itt még nem jelent veszedelmet, de gondoljunk arra a sok szegény parasztra, sok szegény földmívesre, nagy- és kishirto

1 kosra, aki Budapesttől lejjebb tengerben úszik. Mélyen t. Ház! Csodálkozom azon, hogy állandóan segítik azokat, akiket a víz eláraszt és otthontalanná tesz, — olvastam, hogy menynyi házat adtak át ünnepélyesen — csodálkozom azért, mert laikus gondolkozással azt hiszem, arra kellene inkább törekednünk, hogy sohase kelljen egy hazat sem építeni azoknak, akiket a víz kiüldöz saját házából. Ha összeszámolnánk azt a horribilis kárt, amelyet a víz tesz s elkezdenénk dolgozni, akkor, nem mondok sokat, néhány év alatt úgy rendbehoznánk vízügyeinket, hogy a víz nem jelentene többé veszélyt az országra, legfeljebb a lejjebb fekvő szomszéd országokra. Volna erre elég munkaerő, hiszen Magyarországon mindig volt munkanélküli. Csak Kárpátalját veszem; hiába mondják, hogy ma van ott munka, én állítom, hogy nincsen. Akkor volt munka, amikor Kárpátalja népe dolgozott Lupónyben és Petrozsényben, dolgozott lent azon a gyönyörű magyar termőföldön, amely ma jugoszláv terület. Akkor nem volt munkanélküliség, de ma, állítom, hogy igenis van. Erdei munka van, ahol azonban nincs erdei munka, ott munkanélküliség van; de ahol erdei munka van, ott sem olyan rózsás a helyzet, mert van egy honvédelmi intézkedés, amely, nem mondom, nagyon helyes, de amelynek nemcsak a munkásra kellene vonatkoznia hanem azokra a faspekulánsokra is, akik sok esetben visszaélnek ezzel a rendelkezéssel, mert amikor a gazdának 12 pengőt kell fizetnie egy mázsa szénáért és 27—28 pengőt kell fizetnie egy mázsa zabért, akkor nem lehet a gazdának a — mondjuk — 15 kilométerre való szállításáért 4 pengőt adni egy métermázsa fa után azért, mert ő talán drágán kapta meg azt a fát az_ erdőn és ezt most a fuvaroson akarja behozni. Nagyon sokat lehetne beszélni ezekről a dolgokról. Nem akarjuk kritizálni a csúcsminiszter úr programmját, mert remélem, lassanlassan megvalósul még minden, amint eddig is sok minden megvalósult, hiszen ha meggondoljuk, hogy ezt a kis országot mennyi veszedelem, mennyi elemi kár sújtotta, akkor csak csodálkozhatunk azon, hogyan tudta ez az ország felszerelni a honvédséget és hogyan tudta egyáltalában fenntartani külügyi és belügyi szervezetét. Amint kijelentettem, nem akarok politi zálni, tisztán csak tényekre akarok rámutatni, mert politizáltam húsz évig, amikor Kárpátalja községeit gyalog kellett bejárni és úgy verni kifelé a cseheket. (Éljenzés.) Ma éppen ezért sokan talán azt mondják, a mór megtette kötelességét, a mór mehet. (Meskó Zoltán: A Móricok még mindig itt vannak!) Én azonban szeretem népünket s ezért azt mondom, dehogy is megyek, dolgozni fogok és segíteni fogok, ott ahol lehet, mert ha dolgozok, ezzel segítek népünknek és ugyanakkor Magyarországnak is. a magyar nemzetnek (Helyeslés.) és ez volt mindig, a célom. Volna egy javaslatom a csúcsminiszter úr program m jáh'oz és ez Kárpátalja vízszabályozása. Ott van Kárpátalján az Ung, a Latorca, a Tarac. a Talabor. a Nagyág, a Tisza. Azt hiszem, t. képviselőtársaim közül sokan voltak fenn és látták ezeket a folyókat, legfeljebb nem figyelték jól meg. Ezek rengeteg sebesen folyó vizek, de a vizek mellett mindenütt gyönyörű termőföldek vannak, amelyek nagyon is el őse gítenék Kárpátalja élelmezését. Sajnos azon#