Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-167

73 Az országgyűlés képviselőházának 167. ülése 19UO december 11-én, szerdán. szeretjük a magunk német népét, mert meg- va­gyunk róla győződve, hogy akkor sokkal job­ban, egyszerűbben és természetesebben megér­tenők egymást.« Ne méltóztassanak tehát ettől a szellemtől félni és ne féltsék az országnak sem belső fej­lődését, sem külső politikáját attól a népi gon­dolattól, amelynek divattá tevésében ezeknek a bajtársi egyesületeknek igenis olyan döntő sze­repük van. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbalol­dalon.) Sőt tessék inkább nekünk elhinni azt, t. Képviselőház, hogy kivezető út ebből a hely­zetből, amelyben vagyunk, a fejlődés és meg­oldás kizárólag és egyedül ennek a gondolat­nak jegyében lehet. (Ügy van! Úgy van! — Taps a szélsöbaloldalon.) T. Képviselőház! Itt a 3. § második bekez­dése látszik arra mutatni, mi fáj itt a kultusz­kormánynak, mikor azt mondja, hogy a minisz­ter — és megint nem az egyetem, hanem a mi­niszter — állapítja meg, hogy az egyetemi és főiskolai hallgató milyen előfeltételek fennfor­gása esetében lehet tagja egyetemi vagy főis­kolai hatóság alatt nem álló egyesületnek vagy egyesületi jellegű szervezetnek. Most itt van megint egy ellenmondás. Ha ugyanis a 3. §-t nézem, kiderül, hogy a jövendőnek nem tudom milyen főiskolai szervezete nem fog az egye­tem fennhatósága alatt állani, hanem a minisz­ter fennhatósága alatt fog állani. Most méltóz­tassék követni a gondolatmenetet. Itt meg azt mondja, hogy csak ő szabhatja meg, milyen főiskolai hatóság fennhatósága alatt nem állö egyesületbe léphet be az egyetemi hallgató, úgyhogy a végén a miniszter külön kell hogy adjon engedélyt önmagának, mint egy másik miniszternek, hogy ez a másik miniszter, a kul­tuszminiszter megengedje a diáknak, hogy ed­dig még nem ismert, homályos elképzelésű, de e javaslat szerint az egyetemi hatóságok fel­ügyelete alatt nem álló szervezetbe beléphessen* Tessék visszaadni az egyetemnek az ellen­őrzési és fegyelmezési jogot! Eddig is úgy volt, hogy a diák nem léphetett be olyan egyesü­letbe, amelyet az ő egyetemi vezetősége vétó alá helyezett. Tessék tehát az egyetemnek ezt a jogot visszaadni. Lassacskán az egész ma­gyar közvélemény is ezekből a turulistákból. hungariásokból, szefhésekből és emerikánások­ból nő ki, lassankint kialakul belőlük egy egye­temi tanári kar is, tessék tehát ezt nyugodtan kivárni, és akkor meglesz a lelki kapocs a ta­nár és a diák között, akkor szükségtelen lesz a miniszter úrnak feltétlenül politikus beavatko­zása. Tessék csak visszaadni az egyetemnek ezt a jogát, ezt az ellenőrzést, ezt a kontrollt a diák felett, nem lesz abból semmi baj. De érezzük, hogy miért kellett ennek a tör­vényjavaslatnak 3. §-át ebben a fogalmazásban előterjeszteni. Voltak erre is allúziók. Az úgy­nevezett »kinőtt tagok« fájnak; az fáj, hogy ezeknek a bajtársi egyesületeknek vannak ma már, ha nem is hatalmas tömegeik — bár kö rül belül, hála az Úristennek, százezer ember már keresztülment ezen az ifjúsági nevelőszer­vezeten, — de igenis vannak országszerte már nemcsak diák tagjaik, akik nemcsak diákos re­minisztenciák miatt, hanem belső meggyőződés­ből viszik tovább azt a gondolatot, amelyet az 1920-ban elültetett magból kihajtott fa gyümöl­cseiből magukba szedtek. T. Képviselőház! Ne fájjon ez semmiféle magyar kormánynak, sőt higyje el nekem a magyar kormány, —noha -én mint pártpolitikus, merném kívánni, hogy sa­varja szét ezeket a bajtársi egyesületeket, mert abból nekem csak hasznom lenne, méltóztassék ezt nekem elhinni, — nincs mit félni tőlük, mert ezek a legkonstruktívabb, a legfegyelme­zettebb és a legáldozatkészebb emberanyagot foglalják magukban. (Úgy van! Ügy van) *x szélsőbaloldalon.) Én nagyon szívesen belemen­nék abba, hogy nézzük meg például a magyar közéletben ismert strómanok egyetemi múltját. Nem igen hiszem, hogy ezek között sok volt Turul-tagot vagy Hungária-tagot találnánk, mert ezek igenis tisztában vannak azzal, hogy nem a személycsere, hanem a szellemesére a fontos és ezek ennek a szellemeserének, ennek az új szellemiségnek áldozatos munkásai. T. Képviselőház! Ezeket voltam bátor a javaslattal kapcsolatban elmondani. Legyen szabad még csak egy kérdésről, az aszemitíz­mus kérdéséről szólnom néhány szót. Arról, hogy milyen törvényes megoldása lesz ennek a kérdésnek itt Magyarországon most, vagy a következő hetekben, semmit sem tudunk. Ren­getegszer megígérték már a harmadik zsidótör­vényt, most azonban mintha újabb szelek azt fújnák, hogy még sem lesz meg. Ez azonban engem most nem érdekel. Méltóztassanak azon­ban egyet elhinni: beengedni zsidó fiatalembe­reket az egyetemre, felelőtlenség, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.), mert a világ irgalmatlan fej­lődése oda vezet, hogy ezeket a zsidó intellek­tuelleket vissza fogja szorítani a maguk fajtá­jának keretei közé. Mi ma is a gyakorlati hely­zet Magyarországon'? Hiába szerez egy zsidó orvosi diplomát, a kamara tagja nem lehet, nem működhet, tehát egy különös helyzetbe ke­rül, mindörökre facér, állásnélküliségre ítélt intellektuel marad. Hiába szerez egy zsidó mér­nöki diplomát, ugyanebbe a helyzetbe kerül. Ha így áll a dolog, akkor kérdem: nem lehetne-e ahelyett, hogy a törvényes szebályozásra vá­runk — amelyről nem tudjuk milyen lesz — egy rövid rendelettel azt mondani: ameddig a zsidó­törvényben kontemplált százalékos arány — én ebbe is belemegyek — az illető kamarákban le nem száll az előírt nívóra, addig ne vegyünk fel már csak humanitásból se zsidó fiatalembe­reket az egyetemekrel T. Képviselőház! Befejezem beszédemet, amely hosszabb, mint amilyennek szántam, de ne méltóztassék ezt zokon venni. Én is vezet­tem diákokat, mint a frontról hazajött ka­tona, mint ellenforradalmár és mint a meg­szállt Erdélyből nem a magam kedvéből kike­rült fiatalember, bár sohasem voltam a Turul egyetlenegy bajtársi egyesületének sem a tagja. Most beszédem végén appellálok gróf Teleki Pálra, aki 1921-bem és 1922-ben velünk erdélyi diákokkal együtt hirdette azt a tételt, hogy azoknak az ellenforradalom után alakult és eszmeileg tökéletesen átgondolt, tisztult diákmegindúlásoknajk, amelyek nélkül ez &a ország talán sokkal nehezebben jött volna ki a vörös veszedelemből, olyan nagy a jelentő­ségük az egész ország szellemi és lelki átfor­málása tekintetében, hogy ezeket igenis, to­vább kell vinni az egyetemi padokból niajd akkor, ha onnan kijövünk. Maga a minisz­terelnök úr ma is elnöke egy alakulatnak, amely talán formájában nem füsfír annyira össze diákegyesületével, mint ahogy a Turul Bajtársi Egyesület vagy a Hungária Bajtársi Egyesület tagjainál van öz. amely • azonban szerves alkotó része, szerves fejlődési ered­ménye a székely egyetemi és főiskolai ball érá­tok egyesületének; elnöke az úgynevezett Er­délyi Férfiak Egyesületének. Méltóztassanak nekem elhinni, mert ebben aztán igazán ko­ronatanú vagyok, hiszen a miniszterelnök úr­ral — akkor még nem miniszterelnökkel, ha­nem Teleki Pál erdélyi emberrel — együtt

Next

/
Oldalképek
Tartalom