Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-167

Az országgyűlés képviselőházának 167. alapítottuk ezt az egyesületet azért, hogy szerves kapcsolatot tartsunk fel az utánunk következő erdélyi generációkkal, hogy adjunk azoknak szellemiséget és kapjunk tőlük «szellemiséget. Ezt a törvényjavaslatot még az általános tárgyalás alapjául sj&m fogadom el. (Helyeslég és tans a szélsőbaloldaton. — A szónokot többem üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik a vezérszónokok közül? Mocsáry Ödön jegyző: Közi Horváth József. Elnök: Közi Horváth József képviselő urat illeti a szó. Közi Horváth József: T. Ház! Örülök, hogy Incze képviselőtársam szélesebb elvi alapra helyezte ennek IL javaslatnaik vitáját. Sajnálattal látom ugyanis, hogy Donáth igen t. képviselőtársam, de maga a miniszter úr is egy kicsit elbagatellizálta a törvényjavaslatot, mondván, hogy itt tisztán csak az egyetemi felvételek néhány formaságáról van szó. Pedig, ha jobban megnézzük ezt a törvényjavaslatot, akkor látjuk, hogy itt nagyon fontos elvi kérdéseket vet fel részint maga a javaslat, részint annak indokolása. Itt van például mindjárt az indokolás szerint a nemzet értelmiségi munkaerejével való tervszerű gazdálkodás követelménye. Azután itt van ,a hallgatókra az a kényszer, amely őket egyik vagy másik egyetemihez kötheti, ami régi probléma már egyetemi körökben is. Azután itt van, amiről sokat ibeszélt Incze képviselőtársam, az ifjúsági egyesületek kérdése és ezen keresztül az egyetemi ifjúság nevelésének problémája. De mindezeken túl az országgyűlésnek meg kellene ragadnia minden alkalmat, amikor a felsőoktatás kérdéséhez alkalma van hozzányúlni. Ez a probléma ugyanis már annyira leiavult, hogy ezt meg kellett volna már oldani. Maga a Kormányzó Ur az 1935—1940. évi országgyűlést megnyitó beszédében bejelentette a 'nemzetnevelési intézményeket és ezek sorában egyetemeink és főiskoláink oktatásának reformját, különös tekintettel a magasabbrendű állampolgári nevelés» az erkölcs, jellem és öntudatképzés szempontjaira és a nevelés egységének alapvető elvére. A nemzet értelmiségi munkaerejével való gazdálkodás veti fel azt a problémát, amelyet itt az ellene és mellette felszólalók is érintettek, a parasztifjúság részvételét az értelmiségi munkaterületein. Erre vonatkozólag statisztikákat olvastak fel Egyszerű statisztikát mondok én is 1938-ból. A m. kir. József nádor műszaki és gazdaságtudományi egyetemen 1938 második felében a hallgatók összlétszáma 2089 v/ölt. Ebből őstermelő mindössze 135. A Tudományegyetemen ugyanakkor 4205 hallgatóból őstermelő gyermeke 331. Azt hiszem, felesleges •bizonyítanom, hogy ez nagyon, de [nagyon kevés. Még szomorúbb a statisztika akkor, ha azt látjuk, hogy az egyetemi utánpótlásban, tehát a középiskoláknál még sbkkal kisebb a százalékarány. Bessenyey Lajos nyugalmazott főigazgató írja, hogy a szegény parasztság lakosságunk 35%-át teszi ki, viszont gyermekei csak 3%-os arányban ülnek a gimnázium padjaiban. Azt hiszem, ez a statisztika azt mutatja, hogy a következő esztendőben az egyetemeken nemhogy nem növekszik, hanem fogy a parasztifjúság résztvétele és ha mi ezen a téren ^ felfrissítést akarunk az intelligencia keretében, már pedig arra feltétlenül szükség ülése 194Ö december 11-én, szerdán. 77 van. akkor a valóban diákjóléti intézmények rendezését nem az egyetemeken kell kezdenünk, hanem sokkal lej ebb, a középiskolában. El kell kezdenünk mindenekelőtt az értelmiségi munkaerőnek» a tehetségnek a felkutatását, megtalálását, hogy a faluról azok, akik tehetségesek, legyenek azok kisparasztokgyermekei, ne kallódjanak el. Elindítani a ikö-zépiskola első osztályába sokkal fontosabb szerintem, mint az egyetemeken adni segítséget. Amíg ezt nem látom, nem tudom nagy bizalommal nézni az egyetemi diákjóléti intézmények kiépítését, mert nem helyes valamit építeni, aminek ma még nincs meg az alapja. Az első teendő volna a kiválasztás ós ösztöndíjren,dsze,rüjnk olyan átszervezése,, hogy az a tehetséges falusi gyerek ne legyen kénytelen már az első osztályban azzal kezdeni a saját tanulmányait, hogy más gyermekeket tanít. Ennek ugyan meglesz az- a következménye, hogy néhányan — kevesen — keresztülverekszik magukat a középiskolán, eljutnak az egyetemekre, de miután rettenetes fizikai nehézségek, éjjelezéseik árán megszerzik a diplomájukat, nem lesz sem kedvük, sem fizikai energiájuk ahhoz, hogy az intelligenciát felfrissítsék, hogy azért az osztályért, a magyarságnak azért a rétegéért, amelyből kikerülnek, annak felemeléséért küzdjenek; egyszerűen megelégszenek j azzal, hogy úgy-ahogy, beleilleszkedhessenek az intelligencia keretébe, hogy úgy-ahogy, saját maguk megélhetését biztosítsák. Ösztöndíjrendszerünket tehát úgy kell átszervezni, hogy az az első osztálytól kezdve végigkísérje a tehetséges gyermeket egészen az egyetemig'. Itt a tehetséges szót szeretném aláhúzni. Ma az a helyzet, hogy ha az egyetemre eljut valaki, az a menzákon,, a különféle karitativ segélyeken keresztül az egyetemet már el tudja végezni. Jobban kellene szelektálni azokat, akiket segítünk, hogy egész egyetemi idejük alatt anyagi gondoktól mentesen, tanulmányaiknak tudjanatk élni. Helyeslem a törvényjavaslatban biztosított azt a lehetőséget, hogy a hallgatók eloszthatók legyenek egyetemeink között és ne merev számokat állapítsunk meg egyetemeinkre. De nem tudom helyeselni ennek a rendelkezésnek a törvényjavaslat indokolásában foglalt azt a magyarázatát, hogy azért legyen meg ez a lehetőség a miniszter számára, hogy jobban ki tudja használni a rendelkezésére álló apparátust az egységes egyetemeken. Nem! Szerintem az indokolás csak az leihet, hogy a vidéki egyetemeken a tanítás és a nevelés is jobban biztosítható, mint a fővárosban a túlzsúfolt egyetemen. Statisztikákat lehetne felolvasni arra vonatkozólag, hogy a különböző országokban milyen százalékarányban oszlik meg a hallgatók száma a fővárosi: és vidéki egyetemek között. Németországban pl. 75-~ 76.000 egyetemi hallgatóból Berlinben mindössze 8800 van, vagyis 11%, Angliában 50.000 egyetemi hallgatóból Londonban 13.026, vagyis 26%. Franciaországiban, a centralizmus hazájában 82.655 egyetemi hallgatóból Parisban 33.821 egyetemi hallgató van, ami 41%-nak felel meg, Jugoszláviában 16.210 egyetemi hallgatóból 8843 tanul Belgrádban, vagyis 54%. ezzel szemben Magyarországon 13.315 hallgatóból Budapesten tanul 8274, ami 62%-nak felel meg. Ezek az 1934/35-Ös statisztikai adatok. Ez megfelel az elmúlt időszakok centralizáló