Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-167

Äz országgyűlés képviselőházának 167. ülése 19h0 december 11-én, szerdán. M sem. űzhet. Ugyanis az; elmúlt két évtized gyakorlata az volt, hogy minden egyes foglalkozást hatósági engedélyhez kötöttek ós amikor ezeket a különböző foglalkozásokra vonatkozó rendeleteket kiadták, mindig gondoskodtak arról, hogy a rendeletben benne legyen egy pont, bogy aki ilyen meg ilyen vétség vagy bűntett miatt meg volt büntetve, az iparengedélyt nem kaphat. A dolognak ez a szigorukezelése odáig fajult el, hogy nemcsak közhivatalokban nem kaphat az illető alkalmazást, hanem egyetlenegy hatósági engedélyhez kötött iparban «ein. Még a magángazdaságban sem tud elhelyezkedni, mert ma mindenki azt kérdezi, hogy büntetett előéletű-e vagy nem, és ha büntetett előéletű, akárhogyan törekszik és iparkodik, akárhogyan szeretne becsületes ember lenni és szeretné becsületes munkájával megkeresni .* kenyerét, erre képtelen. S éppen ez az, ami óriási veszélyt rejt magában. Mindannyian jól tudjuk, hogy ezt a lehetetlen állapotot tovább fenntartani már nem lehet. Nemcsak a humánum az, amely ez ellen tiltakozik. Gondoljunk csak arra, hogy a társadalmi osztályok között is milyen nagy eltolódás következett be, s hogy a középosztályból is hányan, de hányan proletárosodtak el. Meg döbbentő, hogy ebben a társadalmi rétegben i& milyen nagy a bűnözők száma, pedig ez azelőtt ott majdnem ismeretlen volt. Az 1918-as összeomlás és a trianoni békediktátum nemcsak politikailag, hanem erkölcsileg és anyagilag is olyan súlyos megrázkódtatások elé állította az országot, amilyeneket az ország évszázadokon keresztül nem látott. Ez a megrázkódtatás természetesen anyagi romlásba vitte a társadal mat, felduzzasztottá a munkanélküliséget, és elsősorban azt a réteget érintette, amely réteg jövedelmének első_ kiinduló pontja maga a munka által szerzett mindennapi kenyér. A középosztály nem kerülhette el sorsát. A háború előtt ez a középosztály dísze volt a nemzeti társadalomnak és ha ebben a középosztályban történt is egy és más eltévelyedés, ez olyan ritkaság volt, hogyha történt is ilyen eset, az szinte országos szenzációvá nőtte ki magát. S mi történt most? Az összeomlás után jött az infláció, tönkretette a vagyonokat, növelte a munkanélküliséget és szaporította a bűnözök számat A középosztály, amely azelőtt biztonságban volt s amely nyugodtan élte a maga életét, egyszerre csak azt érezte, hogy bizonytalanná vált számára a holnap. Hozzájárult ehhez azután a szanálás, amikor megint csak a tisztviselők ezreit helyezték B-listára vagy küldték el végkielégítéssel. Ezek a B-listás és végkielégített tisztviselők, akárcsak a menekültek és kiutasítottak, elhelyezkedni nem tudtak, ezért mindenféle tapasztalat és szakismeret nélkül a mindennapi életben, a kereskedelmi életben igyekeztek elhelyezkedni. Ez abban az időben történt, amikor azok a kereskedők és vállalkozók, akik évtizedeken át ebben a szakmában dolgoztak, azt hitték, t

hogy már meg van alapozva az ő élettik és jövőjük, de kénytelenek voltak azt látni, hogy ő alattuk is inog a talaj. Akkor jöttek ezek a végkielégített es B-listás tisztviselők, jöttek a menekültek és kiutasítottak tömegesen, s bízva önmagukban és bízva' az idők járásában, sajnos, mindjárt a kezdetkor elvesztették egész Pénzüket, ők is a ( proletárok közé süllyedtek es Ők is kényszerítve voltak megbarátkozni a legnagyobb nyomorral. Mélyen t. Ház! Ezek azok az okok, amelyek íg'y egymással összejátszva okozták azt a lesújtó tényt, hogy a bűn felütötte fejét a középosztálynak abban a rétegében, amelyet exisztenciájában megrendített az a mostoha magyar sors, amely 1918 után a magyar nemzetre ránehezedett. Mi tagadás benne, a tartós nélkülözések és állandósult gondok erős lelkeket kívánnak és ha a nélkülözések és gondok hosszabb ideig tartanak, akkor ném lehet csodálkozni azon, hogy ezeknek az embereknek az erkölcsi ereje is napról-napra fogy és a végén ők is rátévednek a bűn útjára. A közsegélyezés által való biztosítás szintén destruáló hatású, de legalább a létminimumot biztosítja. Mit mondjak akkor én azokról, akiknek még ez sem volt meg? Éppen ezért, amikor ez a rehabilitációs törvényjavaslat a Ház elé került és arról tárgyalunk, hogy mi kegyelem; ben akarjuk részesíteni azokat, akik emberi gyarlóságból megbotlottak és vétettek és ezeket ismét vissza akarjuk vezetni a tisztességes emberek társadalmába, akkor nem lehet és nem szabad egyes egyedül az emberek rovására írni a múlt bűneit. Mert nemcsak az, egyes emberek gyarlósága az oka annak, hogy ezek vétkeztek és összeütközésbe kerültek a magyar törvénnyel, hanem — és különösen áll ez a középosztály sorából kikerült bűnözőkre — ezt számon kell kérni Trianontól, számon kell kérni azoktól, akiknek lehetetlen gazdasági blokádja ezt a nemzetet anyagilag tönkretette, és bűnösök ebben mindazok, akik mint a világháború győztesei, egy új gazdasági renddel akartak bennünket béklyóba szorítani és nem törődtek azzal, hogy ezrek és ezrek mennek így tönkre. T. Ház! Mélységes meggyőződésem az, hogy ezek között a bűnözők között roppant sokan vannak, akiket még meg lehet menteni, de nemcsak meg lehet menteni, hanem meg is kell menteni. Ezek között vannak olyan elítéltek, akik azelőtt soha életükben nem kerültek összeütközésbe a törvénnyel. Számukra elég volt az az erkölcsi norma, amely előírta nekik, hogy mit szabad és mit nem szabad és még ezekkel az erkölcsi normákkal sem kerültek összeütközésbe. És nem is kerültek volna összeütközésbe, ha ránk nem szakadt volna a trianoni sötét éjszaka, amelynek sötétségében megbotlottak és belezuhantak olyan szakadékokba, amelyek előttük azelőtt ismeretlenek voltak. Ez az a szomorú tény, amely annak felismerésére vezet bennünket, hogy sokan vannak az elítéltek között, akiket meg kell és meg lehet menteni. Sőt meg lehet azt is mondani, hogy vissza lehet még őket vezetni a tisztességes és becsületes magyar munkástársadalomba egy észszerűen alkalmazott rehabilitációval. Ezeket tényleg vissza is lehet hozni, de nemcsak azért, mert ez a keresztényi igazság, hanem azért is, mert erre társadalompolitikai okokból is feltétlenül, szükség van. Miért, mélyen t. Házi Azért, mert amint említettem volt, az a tartós nyomorúság és szegénység, amellyel a magyar társadalomnak két évtizeden át meg kellett birkóznia, olyan lelki erőt követelt egyesektől, amely szinte hősöket nevelt s nem csoda, hogy vannak, akik erkölcsi erőik fogytán bűnbe zuhantak". Ha azok, akik már megbűnhődtek bűnükért s büntetésüket elszenvedték, visszatérnek családi körükbe, nem tudnak elhelyezkedni — bármenynyire akarnak is, minden protekciót igénybevéve — pusztán azért, mert büntetett előéletűek, ami miatt mindenütt becsapják előttük az ajtót, akkor nem kel] azon csodálkozni, hogy ők maguk és egész családjuk szívük-lelkűk mélyéből el vannak keseredve és hogy