Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-167

48 Az országgyűlés képviselőházának 167. iát jelent, óvja, inti az állampolgárokat a bűncselekmények elkövetésétől. Hasznos a büntető ítélet, mert elrettentő hatást gyakorol és hasznos egy büntető ítélet, mert annak helyes végrehajtása folytán az ítélet végrehajtása az elítéltre javító Itatást gyakorol. \ A mi büntetőtörvényünk a két elmélet egybevetése alapján felállított úgy nevezett egyesítési elmélet alapján áll. amely elmélet a büntető ítélet célját abban jelöli meg, hogy anak kettős célzata van: megtorló és javító célzata. Az első célzata tehát a büntető^ ítéletnek az igazságos megtorlás. Ez az igaz-ságos megtorlás az elítélttel szemben jelent^ egy egyéni bűnhődést, mint megtorlást, az állammal és társadalommal szemben pedig védelmet • olyanokkal szemben, akikkel szemben a társadalom a bűncselekmény elkövetése folytán kedvező értékítéletet alkot, A büntető ítélet hatása, az igazságos megtorlás még- egy további következményben is jelentkezik, mégpedig abban, amit a javaslat, illetőleg annak indokolása is kifejezésre juttat, hogy az elítéltnek a későbbi időben nem szolgáltatható ki úgynevezett tiszta erkölcsi 'bizonyítvány, ennek hiánya pedig akadályul szolgál annak, hogy. az elítélt újból közhivatalban, vagy közintézménynél helyezkedhessek el, sőt akadályul szolgál annak is, hogy az elítélt magánvállalatnál elhelyezkedhessék. Ha azonban a büntető ítélet elérte mind a két célját, tehát megvalósította az igazságos megtorlás gondolatát és megvalósította a büntető ítélet másik célját, a javító tendenciát is, akkor már azok a hátrányos jogkövetkezmények, amelyek a büntető ítélethez ^ fűződnek, pluszkövetikezméuy ként jelen tke^nek. am el y pl uszkövetkezímény éktől bizonyos feltételek fennforgása esetén mentesíteni kell az elítéltet. Teljesen osztozom azoknak az előttem szólott képviselőtársaimnak álláspontjában, akik azt vallják, hogy ezeknek a pluszküvetkezményeknék megszüntetése Is csak abban az esetben foglalhat helyet, ha a büntető ítélet az egyik főcélját, a javító hatást teljesen elérte. A rehabilitáció, a hátrányos jogkövetkezmények megszüntetése csakis egy jó magaviselet jutalma, eredménye lehet és nem lehet a hátrányos jogkövetkezményeket tisztán az idő múlása alapján eltüntetni, főként nem azért, mert hiszen egy büntető ítélet nem minden elítéltre gyakorolja a büntető ítélet másik ' főcél ját, a megjavítást. Azokkal széniben tehát, akiket a büntető ítélet, illetőleg annak végrehajtása nem javított mesf, helyes álláspont az, hogy az ilyen elítéltekkel szemben az államot és a társadalmat továibbra is védeni kell és az ilyen elítéltekkel szemben a hátrányos jogkövetkezményeket megszüntetni nem lehet. Ezeket előreboesátva, rátérek a javaslat alapelveire és megpróbálom bizonyítani, hogy a javaslat rendszere és a javaslatnak a rehabilitációt, főként annak módjait szabályozó, szakaszai teljesen összhangban állanak azokkal a célkitűzéseikkel, amelyeket eg-y büntető ítélet maga elé tűz. A javaslat egy ponton és pedig a fiatalkorúakkal szemben a törvényi rehabilitáció álláspontján áll. Ez beleilleszkedik a büntetőtörvény rendszerébe és azzal összhangban áll azért, mert hiszen egy fiatalkorú elítéltetése esetén a megtorló tendencia mindig hiányzik. A fennálló szabályok szerint egy fiatalkorúval szemben alkalmazott ítéletnek vagy intézkedésnek olyannak kell lennie, hogy az a fiaülése 1940 december 11-én, szerdán. talkorúra feltétlenül javító hatást gyakoroljon. Egy fiatalkorúval szemben alkalmazott intézkedéshez már előre az a vélelem fűződik, hogy az az intézkedés feltétlenül eredményezni fogja a javító hatást. Itt tehát helyes a törvényi rehabilitáció álláspontja, mert hiszen itt már a feltételezések szerint bekövetkezik a javító célzat és a fiatalkorúakkal szemben alkalmazott büntetésnél teljesen hiányzik a megtorló irányzat. A javaslat egy következő fokozatot ismer és pedig az olyan ítéletek esetén, ahol a bíróság az ítélet végrehajtását felfüggesztette. Abban az esetben, ha a bíróság magában az ítéletben a rehabilitációt ki nem mondja, a javaslat szerint a törvényszerű próbaidő elteltével a hátrányos jogkövetkezmények is megszűnnek, illetőleg azok be sem következhetnek. Ez a rendelkezés is összhangban áll a büntetőtörvény alapelveivel és a büntetőítélet céljával, mert hiszen egy ilyen ítélet hozatala esetén a bíróság éppen azért alkalmazza a felfüggesztést, mert attól az elítélt jövendő magaviseletére kedvező hatást vár, tehát az ítéletnek ebben a nemében is annyira dominál az ítélet megjavítási tendenciája és olyan csekély benne a megtorló tendencia, hogy ennélfogva ez a rendelkezés is tökéletesen beleillik a büntetőtörvény rendszerébe. Az is előzetes mentesítés, amikor a javaslat szerint a kisebb súlyú és csekélyebb erköl esi jelentőségű cselekmények elkövetése, a kizárólag pénzbüntetéssel sújtandó vétségek esetén már magában az ítéletben kimondható, hogy ehhez az elítéléshez hátrányos jogkövetkezmények nem fűződnek. Ez a rendelkezés is beleillik a büntetörvény alapelveibe, mert hiszen éppen a cselekmény csekélyebb súlyánál és kisebb erkölcsi jelentőségénél fogva, az ítéletmondásnak ennél a neménél is csekélyebb a megtorló tendencia és jobban előtérbe lép a megjavításra irányuló célzat. A. javaslat negyedik intézkedése az, amikor a rehabilitáció utólag mondható ki. Ez már súlyosabb bűncselekmenyek elkövetése és súlyosabb bűncselekményekért való elítélés esetén következhetik be. Ebben az esetben a bírói ítéletben egyformán érvényesül mind az igazságos megtorlás tendenciája, mind a javító szándék, tehát leginkább ebben az esetben kell bírói mérlegelés alá bocsátani — és pedig az egyéniesítés elve alapján, úgy, miként az ítéletet is meglehetősen egyéniesítve hozza a bíróság — azt a kérdést, hogy az ilyen súlyosabb cselekményt elkövetett elítéltnél a javító célzat olyan mértékben ért-e el eredményt, hogy az elítélt méltóvá vált a hátrányos jogkövetkezmények megszüntetésére. Ahol a javaslat kivételeket tesz. azok a kivételek is tökéletesen beleilleszkednek a büntetőtörvény rendszerébe. így például abban az esetben, ha az elkövetett bűncselekmény halállal, tíz évet meghaladó börtönnel vagy fegyházzal, vagy szigorított dologházzal büntetendő, a javaslat szerint még bírói rehabilitációnak sincsen helye. Ez indokolt és szintén összhangban áll a büntetőtörvénnyel, mert ezek olyan súlyos bűncselekmények, hogy ezeknél túlnyomó mértékben kell érvényesülnie a megtorló tendenciának és az ilyen súlyos bűnözőknél kev<|s remény lehet arra, hogy az ilyenekre az ítélet megjavító hatással van. Tehát ez a kivétel is helyes és ez is beleillik a büntetőtörvény rendszerébe, egyezik annak alapelveivel és a bírói ítélet célkitűzéseivel is. Mélyen t. Képviselőház! Ez a íjavaslat