Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-191

Melléklet a Képviselőház 1941. évi április hó 8-án tartott 191-ik ülésének naplójához. Magyarország nagy fiának, a nemzet halottjának dr. gróf széki Teleki Pál m. kir. miniszterelnöknek, Szeged slab. kir. törvényhatósági város országgyű­lési képviselőjének végtisztességén, 1941. évi április hó 7-én, az Országház kupolacsarnokában, dr. Bár­dossy László m. kir. miniszterelnök által mondott gyászbeszéd. A fájdalomtól összetörve és meggyötörten állunk koporsód előtt, gróf Teleki Pál, hogy a nemzet nevében, amelyet olyan forrón és ra­jongóan szerettél, utolsó Istenhozzádót mond­junk Jíeked. Mennyi mindent rejt magában ez a koporsó! Mennyi akaratot, mennyi munkát, mennyi gyötrődő aggodalmat és tépelődés t, mennyi önfeláldozást és áldozatkészséget, mennyi gondolatot és tervet, mennyi kiharcolt sikert és elért eredményt és mindezek együt­tesében milyen tragikus beteljesülését annak, aminek emberi sors a neve. Mentől magasab­bak az ideálok, amelyeket a küzdő ember maga elé tűz, mentől szentebb az a hivatás, amelyet érez, annál nehezebb az útja ezen a földön. Ez előtt a koporsó előtt, amelyet az egész nemzet szívettépő fájdalma kísér, valóban lehetetlen vígasztalásra szavakat találni. És mégis fel kell emelnünk fejünket a porból, ahová a faj­d-alom súlya alatt hajlott, fel kell szárítanunk szemünkből a könnyet, amely újból és újból elönti és túlnézve ezen a koporsón, annak az életnek az értelmét és tanulságát kell keres­nünk, amely olyan váratlanul és tragikusan ért véget. Ne csak. a tragédiát érezzük át, hanem a katarzist is, a megtisztulást, ami vele jár. Ne csak a halált lássuk, hanem az életet, a pom­pás a gazdag életet, amely megelőzte. Az ősi gróf széki Teleki-nemzetség adta őt nekünk. Az a nemzetség, amelyből annyi ál­lamférfi, tudós, költő, író és katona került ki. A nagy ősök emlékének termékenyítő fénye besugározta a gyermek Teleki Pál lelkét és az élet útján elinduló fiatalember elé odaállította azt az elveti, amely később valóságos hitvallás­sá magasztosodott benne. »Ügy élni, hogy soha semmit se kívánjunk a magunk számára és ne akarjunk mást, csak dolgozni, csak szolgálni, csak áldozatot hozni azért a legmagasabb 'kö­zösségért, amelynek nemzet a neve.« Az életindulás első évei tanulással és azzal telnek el, hogy felkészüljön azokra a felada­tokra, amelyekre elhivatott. A jogtudomány, KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ IX. a mezőgazdaság és a földrajz foglalkoztatja leginkább, az a három tudomány,, amely a leendő magyar államférfinak a legjobb vérte­zetet adrja. Élénk érdeklődése, kielégíthetetlen tudásszomja mindent magába szív, die elsősor­ban mégis a földrajz és a vele rokon tudomá­nyok foglalják le szellemének erejét. A geö­gráfia az, amely a magyar föld szerelmesévé avatja. Ez teremti meg a mély és bensőséges kapcsolatot Teleki Pál és a haza földje között, amelyet nála jobban nem ismert, nála jobban nem szerethetett senki. A hegyek, völgyek, szétterülő rónák minden apró részletét, a meg­bújó falvakat, apró tanyákat mind, mind épp­úgy ismerte, mint az ország nagy gazdasági, ipari és szellemi centrumait. De a geográfus Teleki Pál érdeklődése nem állt meg a hazai földnél. Az az égő, szinte ki­elégíthetetlen szomjúság, amely mindig új, mindig több ismeret megszerzésére serkenti, el­viszi távoli országokba, idegen népekhez s már fiatalon olyan tudóssá neveli, akinek nevét, tekintélyét rövidesen világszerte mindenütt el­ismerik. . Közügyek felelős intézését akkor vállalta először amikor az Országos Hadigondozó Hi­vatal élére került. A geográfia a földdel hozta kapcsolatba, a Hadigondozó Hivatal az ember­rel, a hazájáért vérét hullató sebesült magyar katonával, a magára maradt özveggyel, a síró árvákkal. A magyar nép hősies áldozatkész­sége, büszke, hallgatag szenvedni tudása t itt tárult eléje a maga gyönyörű egyszerűségé­ben és ettől fogva érzi, vallja tudatosan, hogy minden egyes magyar sorsa elválaszthatatla­nul az övé is. . A háborúból is kiveszi reszet, itt is dere­kasan állja meg helyét mint mindenütt, ahova a kötelesség szólította. És amikor a háború ve­gén a szörnyű vérveszteségtől elalélt nemzet olcsó prédája lesz belső forradalomnak es az idegen étvágynak, Teleki Pál egyetlen pilla­natra sem csügged. Hite élő és töretlen ma­radt akkor is, amikor az úgynevezett szövet­94

Next

/
Oldalképek
Tartalom