Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-189

584 Az országgyűlés képviselőházának : értékes intézmények, ahol a megfáradt, megrokkant, idegileg tönkrement gimnáziumi tanárság méltányos áron megpihenhetett, meggyógyulhatott Jött azonban az a bölcs miniszteri rendelet, amely megtiltotta az, 50 fillérek szedését, de ugyanakkor nem gondoskodott arról, hogy a tanárság jóléti intézményei miből létesüljenek, miből legyenek üzemben és miből legyenek segítőképesek. Csak a gimnáziumi tanára ságtói vonták meg az 50 filléres támogatást, mert más iskoláknál továbbra is szedhetik a tanulóktól a jóléti alapra ezt az összeget. Nem helyes a szülőkre hárítani ilyen költségeket, de én, mint szülő, mint volt diák és mint volt tanár kijelentem, hogy szívesen fizetünk ilyen célra egy tanítási évre 50 fillért, mert, a miniszteri rendelettel ellentétben, mi igenis azt tartjuk, hogy lehetőséget kell teremtenünk a tanárság jóléti intézményeinek létesítésére, fenntartására és fejlesztésére. Ezzel a rendelettel a miniszter úr szociálpolitikát gyakorolt, mert a középiskolás szülőket mentesítette az 50 fillérek megfizetése alól, de ugyanakkor megtörte a

% gimnáziumi tanárság jóléti intézményeinek fejlődési lehetőségét. Azt kérdem, t. Ház, miért nem a tankönyvek árát szállította le az igen t. miniszter úr? (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Miért kell a zsidó könyvkiadóvállalatoknak oljran sokat keresniök? Talán az Aladárok számára? Vagy miért nem a tandíjat mérsékelte az igen t. miniszter úr amellett, hogy meghagyta volna az 50 filléres díjat? Az ilyen és még elmondandó intézkedések ismét csak azt igazolják, — és ezt őszintén, de szomorúan kell megállapítanom — hogy a vallás- és közoktatásügyi minisztériumban, igenis állítom, sokan vannak, akik nem szeretik a tanárságot, pedig nem a tanárság és a tanítóság van a,minisztériumért, hanem a minisztérium van őérettük. Megjegyzem, a tanárság is megérdemli imitt-amott a sorsát, mert nagy hajlongással mindent tudomásul vesz, ahelyett, hogy hivatalos testületeivel kiállna és a tanárság számára kiharcolná azt, amire igazán szüksége van és amit eddigelé a rendeletek biztosítottak számára. Nagy megbecsülésről nem lehet beszélni a minisztérium részéről, a polgári iskolai tanársággal tízemben pedig — megismétlem — határozott ellenszenvet lát minden szemlélő mind a minisztériumban, mind az egyes osztályfőnök urakban. Én mint törvényhozó, én mint volt polgári iskolai tanár, aki végigjártam az összes iskolákat, tanítottam mindenféle iskolában és ismerem a tanári testületeket, tartozom annyi őszinteséggé', — és sajnálom, hogy nem mondhatom ezt a miniszter úr szemébe — amilyen az adjon Isten, olyan a fogadj Isten, és ha a minisztérium részéről ellenszenvet tapasztal a tanárság, őszintén megmondhatom, ugyanez az ellenszenv él a tanárságban is a minisztérium iránt. Ha szabad megjegyeznem, ebből az ellenszenvből a nemzet húzza a rövidebbet. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) De lássuk a tényeket, amelyek igazolják, hogy a polgári iskolai tanárság nem élvezi az egyenlő elbánás mértékét. Minden iskolában, ha a tanár tanfolyamot létesít, tanfolyamot nyit, minden díj a tanárt illeti, kivéve a polgári iskolát, ahol a tanfolyamot vezető tanár köteles a díj 30% át az államnak beszolgáltatni. (Rapcsányi László: Szégyen!) Azt kérdezem, miért van ez így? 9. ülése 19 Ul április 2»án, szerdán. Most jelent meg a vallás- és közoktatásügyi miniszter 53.850/1941. számú rendelete az állami közép- és középfokú iskolákban fizetett vizsgálati és egyéb díjak megállapításának módosítása tárgyában, Ez a rendelet állítólag ismét szociálpolitikát kíván gyakorolni. De hogyan? Az egyik oldalion könnyít, a másikon nehezít és — ez az érdekessége — a miniszter úr dr. Kosa Kálmán miniszteri osztályfőnök úr révén ajándékot ad a szülőiknek a tanárság zsebéből. Hogyan csinálja ezt? Előrebocsátom, hogy az elmúlt nyolc esztendőnek (következetesen gyenge, sőt rossz kultúrpolitikája következtében a tanárság eljutott odáig, hogy semmiféle mellékkeresete nem lehet. A magántanít ványos korszaknak véget vetett a bölcs miniszteri rendelet, d© ugyanakkor nem gondoskodott megfelelő fizetésről. A tanárságnak egyetlen lehetősége volt, amikor krajcárokat, néhány pengőt megkereshetett mellékesen, a magánvizsgálatok alkalmával, karácsonykor és az év végén. Tehát az egyetlen lehetőség a magán vizsga, és most megjelenik ez a bölcs miniszteri rendelet, amely megsokallta a tanárságnak eme keresetét. De mit kereshetett a tanár? Ott dolgozott az írásbeli vizsgán reggel 8-tól déüután 2-ig, ott volt azonkívül a szóbeilin reggel 8-tól délután 2-ig vagy délután 3-tól este 9-ig és mondjuk, ha volt 3—4 magántanuló vizsgázó, akkor kapott 8 pengőt, ezért a kétnapi munkájáért, vagy kapott esetleg 4 pengőt. Ezt megsokallta a miniszter úr: a rendelet azt mondja, hogy ezután a magántanulók a polgári iskolákban nem 40 pengőt fizetnek a tanárok számára mint vizsgálati díjat, hanem tárgyanként 2 pengőt. A középiskolákban, a gimnáziumokban felemeli a miniszter úr a magánvizsgálati díjat, amely a tanárság számára jut, ugyanakikor pedigapolgári iskolában ilyen súlyosan leszállítja, 2 pengőre. Mit jelent ez? A, III. vagy a IV. osztáVban, ahol tizenegy tárgy van, 22 pengőt fizetnek 40 pengő helyett. Nem azt mondom ezzel, hogy nem volt helyes olcsóbbá tenni a magánvizsgálatot, bár a miniszteri rendelet azelőtt azt mondotta, hogy azért kell drágábbá tenni a polgári iskolai magánvizsgákat, hogy ne anenjeneïk oda sokan, szelektáljanak már ezzel az anyagi lehetőséggel i's. Helyes, ha leszállítják a díjakat, de ne a tanárság zsebéből veigyék el azt a pár pengőt, hanem nyúljanak a tandíjhoz, amely 56 pengőt tesz ki, A rendes tanulók 40 pengő tandíjat fizetnek, a rendes tanulók.

r krétát használnak, koptatják a padot, rontják az iskolaépületet, fűtést kapnak, világítást kapnak, stb.; a magántanuló nem használ krétát, r nem ront semmit, megjelenik kétszer az iskolában és 56 pengő tandíjat fizet. Itt a lehetőség: tetszett volna a 16 pengőt törölni; legyen ott is 40 pengő a tandíj, s akkor nem a tanárságtól vonta volna el a miniszter úr azt a bizonyos 18 pengőt. Azonkívül az elnöki díjat is egészen nevetségesen alacsonyra mérsékelte. Ázt kérdezem, hogy az a bizonyos elnök úr onnan a minisztériumból^ hogyan fog, majd CsajágrÖcsögére vagy máshová menni, ahol vizsgáztat, ha a költségeit sem fogja megkapni? Azelőtt megkapta a maga 6 pengőjét tanulónkint. de ezt most 2 pengőre csökkentették. T. Ház! Igen helyes, ha olcsóbbá tesszük a vizsgálatot, de ne a mások zsebéből adjunk ajándékot. Gyakoroljunk szociálpolitikát, de ne így. Ott van a tankönyvkérdés, ott van a tandíjkérdés, ahol nagy lehetőségei voltak a