Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-189

Az országgyűlés képviselőházának 189. ülése 1941 április 2-án, szerdán. 585 szociálpolitika gyakorlásának. Ebből a rendel- • kezesiből azt látja a polgári iskolai tanárság, amit állítottam: hogy ibizony nem jó szemmel nézik a polgári iskolai tanárságot. Ha más iskolafajoknál felemelik a díjakat, tetszett volna itt is legalább ezt meghagyni és más módon tenni könnyebbé a tanulók vizsgáját. De mutatok egy másik példát is arra, hogy milyen helytelen szociálpolitikát folytat a kultuszminisztérium és mennyire a tanársággal szemben gyakorolja azt. Kirándulásokat rendeznek az iskolák, a tanár elkíséri a tanulókat, ő felelős >ai diákjaiért, és amikor kint van egy napig, — mondjuk elmennek valahova Visegrádra reggel, és este 10 órakor jönnek haza — ezért kap a tanár 5 pengő napidíjat. Ha két napra megy el a tanár az ifjúsággal kirándulásra, vagy 3 napra, vagy 5 napra, mint ahogy vannak ilyen országismertető kirándulások, akkor egyetlenegy krajcárt sem kap a tanár, akkor nincs napidíj, akkor a tanárnak a költségeit, vasúti költségét, szállásköltségét, élelmezési költségét a tanulónak kell megfizetnie. Azt kérdezem, micsoda szociálpolitika ez? Amikor a aninisztériumi urak elmennek vidékre, csak Pestkörnyékre is, 30 pengőket, vagy mennyit szednek fel napidíj címén; ugyanakkor a tanárnak az 5 pengő napidíjat nem adják meg, ha 2—3 napos fárasztó, igen felelős munkát végez az országban szerteszét, hanem ezt rákényszerítik a tanulókra. Amikor az ember ilyen rendelkezéseket lát, akkor természetesen nemcsak nekünk,törvényhozóknak szűnik meg a bizalmunk, amely nem is igen volt meg, a kultuszminisztérium iránt, hanem a tanárságé is. (Taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Az interpellációt a Ház kiadja a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrnak. Mester Miklós képviselő úr a kormányhoz, ugyancsak Mester Miklós képviselő úr a belügyminiszter úrhoz, továbbá Bartha Ignác képviselő úr az iparügyi miniszter úrhoz intézendő interpellációjának elmondására halasztást kért. Méltóztatnak a halasztáshoz hozzájárulni? (Igen!) A Ház a halasztást megadja. Következik Molnár Lajos képviselő úr interpellációja a fölmívelésügyi miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. S pák Iván jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. földmívelésügyí miniszter úrhoz az idei dunai árvíz, talajvíz és az árvízvédelem ügyében. Van-e tudomása a földmívelésügyí miniszter úrnak arról, hogy az idei 'dunai árvíz és talajvíz milyen mérvű Pusztítást okozott? Hajlandó-e a miniszter úr minden lehetőt megtenni az árvízvédelem terén, hogy ezek a katasztrófák a jövőben elkerülhetők legyenek?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. ' • Molnár Lajos: T.* Képviselőház! Az idei szörnyű jeges árvíz óta most van az első interpellációs nap, (Palló Imre: Nem mi vagyunk az oka!) amelyen megjelenhetek és így hetekkel ezelőtt bejegyzett interpellációmat csak most mondhatom el. Amitől hosszú heteken keresztül^ rettegett nemcsak a Dunamente, hanem az egész ország népe is, február 16-án vasárnap bekövetkezett a katasztrófa: a jégtorlaszokkal tömített Duna Apostag községnél áthágta a védőgátat (ifj. Tatár Imre: Ott mondta a szolgabíró, hogy dögöljenek meg az apostagiak!). KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ IX. Elnök: Csendet kérek. Tatár képviselő úr! Molnár Lajos:... majd több helyen átszakította azt és amerre ez a szörnyű jeges ár sodródott, meleg családi tűzhelyek, lakóházak, melléképületek, termények, állatok lettek az árvíz martalékaivá. (Rapcsányi László: Kik a felelősek érte?) Sajnálattal és szomorú szívvel kell megállapítanunk, hogy az árvíznek három hősi halottja is van, egy honvéd és két kisgazda. Egy hónappal az árvíz után még mindig nem áll előttünk a kárnak teljes képe, de már az eddig ismert adatok alapján is láthatjuk, hogy többezer ház, többezer melléképület dőlt össze az árvíz nyomán. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Ki az okaí — Rapcsányi László: Ki fog majd felelni érte?) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Ne méltóztassanak az interpelláló képviselő urat beszédében zavarni. Molnár Lajos: Ha a Duna kártételeihez hozzászámítjuk a többi folyó és az alattomos talajvíz pusztításait, ha hozzávesszük, hogy több mint 600.000 katasztrális hold van még m& is víz alatt ebben az országban, akkor latjuk, hogy országos veszedelemmel állunk szemben, amely ellen minden erőnkkei küzdenünk kell. Csak négy dunainelléki és Duna—-Tiszaközi járás adatait olvasom fel. A dunavecsei járásban összedőlt 818 ház, erősen megrongálódott 245, a kalocsai járásban összedőlt 179 lakóház, erősen megrongálódott 271. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Rettenetes szám!) A kiskőrösi járásban 722 lakóház dőlt össze, megrongálódott 383, a kunszentmi'klósi járásban Összedőlt 667, megrongálódott 331 lakóház. Ez természetesen csak egy része az idei árvíz pusztításának. Ebben a négy járásban 2386 ház dőlt Össze és 1230 lakóház megrongálódott, továbbá többezer melléképület lett az árvíz martaléka.^ Hogy közelebbről a dunai árvízről beszéljünk, meg kell néznünk, mi idézte elő ezt a szörnyű árvizet? (Bodor Márton: A belvízszabályozó társulat!) A Duna-szabályozás nem mindenütt jó. A víz el van térítve a medrétől. Hogy csak egy példát említsek; a 30 méter magas dunaföl dvár-böloskei vonalon van egy jól kiépített párhuzam-mű, míg a vele szemben levő sokkal alacsonyabb fekvésű területen még a normális vizet is alig elbíró, a múlt jeges árvíz által erősen megrongált, a világháború óta alig reparált partvédelmi mű áll. A veszély tehát abban van, hogy ezeknek az állapotoknak következtében a Duna zátonyosodik, szigetek képződnek benne, folyása egyre szabálytalanabb lesz és mint az idei és tavalyi árvíz mutatja, a Duna az állítólagos régi medrét keresi. (Bodor Márton: Miért nem kotorták?) Tudjuk, hogy újabban vasutak, műutaki és különböző betonépítmények nagy számban épültek, az építők azonban nein mindig voltak Ifigyelemmel a helyi kéréseikre és határozott kívánságokra. Solt község nagymérvű pusztulását is az okozta, hogy a nemrégiben, talán két-három esztendővel ezelőtt épült dunaföldvár-solti vasúti töltésnél nem gondoskodtak kellő vízáteíreszekről, ennek folytán a víz összegyülemlett és a házak százait döntötte romba. (Csia Sándor: Ki nem gondoskodott erről?) Fokozta a bajt az is, hogy az eltorlódott Duna és a benne képződött vízlépcsők olyah rohamos áradást idéztek elő, hogy még a második védelmi vonalon sem tudták az árvizet megállítani. 89