Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-189

578 Az országgyűlés képviselőházának törvény alapján kiadott rendeletet nem a törvény szellemében hajtja végre. (Maróthy Károly: Fütyülnek az alkotmányra!) En csak ikét esetet hozok fel. Méltóztassanak megállapítani, vájjon ez a két eset, amelyekben a cenzúra gyakorolta a maga jogait, tényleg akár a hadviselés érdekeibe, akár az állam más fontos érdekeibe ütközött-e. A Magyarság még 1940 október 22-én, amikor az igazságügyminiszter úr benyújtotta a Házban a rehabilitációs törvényjavaslatot, egy cikket irt arról, hogy a rehabilitációs javaslat benyújtásában a nyilaskeresztespárt volt a kezdeményező. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Matolcsy Mátyás: Ez így is igaz!) Ez igaz, én magam 1939 júniusában vagy júliusában benyújtottam egy rehabilitációs törvényjavaslatot. _ Amikor egy, vagy másfél évvel utóbb a miniszter úr benyújtotta saját törvényjavaslatát és a Magyarság meg akarta írni azt, hogy ebben a kezdeményező a nyilaskeresztespárt volt, ezt a cikket a cenzúra egész egyszerűen törölte. Kérdem: vájjon a hadviselés fontos érdeke, vagy az állam más fontos érdeke kívánta-e azt, hogy ez a cikk ne jelenhessék meg, vagy talán a rendszer érdeke kívánta azt, hogy ne legyen itt az országban más, aki egészéges törvényjavaslatokat kezdeményezhet, vagy pedig lehetséges, hogy talán ez az illető cenzúrabizottsági tagnak magánakciója volt, ami azonban, amint szintén rá fogok mutatni, teljesen törvénytelen volt (Maróthy Károly: Az állam én vagyok, mondja a rendszer!) A másik eset a következő volt. Egy hónappal ezelőtt írtam egy cikket a Pesti Újságba a következő címmel: A német adózási rendszer , mint követendő példa és ebben a cikkben kifejtettem, milyen a német adózási rendszer és ezzel szembehelyeztem a magyar adózási rendszert, rámutattam a különbségekre, de politikum az egész cikkben úgyszólván semmi sem volt. Erre a cenzúra kitörli- azt, hogy »mint követendő példa«, (Derültség a szélsőbaloldalon.) kitörli a magyar adózási rendszer általam kifogásolt részeit és megjelentet — mert köteles volt az illető újság a cikket megjelentetni a kitörlések ellenére is — egy olyan csonka cikket, amelynek úgyszólván értelme sem volt. T. Ház! Ebben az estben is kérdem, hogy vájjon az állam érdekei ellen, vagy a hadviselés ellen elkövetett bűncselekmény volt-e az, hogy írtam egy mondhatnám tudományos vagy mondjuk pénzügyi cikket, amelyben à német adózási rendszert szembeállítottam a magyarral. (Maróthy Károly: Az állam én vagyok, mondja a rendszer!) A miniszterelnök úr, amikor a cenzúráról volt szó, állandóan kijelentette, hogy nem helyesli a cenzúrát, nem helyeli a cenzúrabizottsági tagok működését és sokszor kénytelen elővenni a cenzúrázás után a vörös ceruzát vagy kék ceruzát és megjelölni minden egyes cikken, hogy vájjon helyes volt-e annak cenzúrázása, vagy sem, (Maróthy Károly: De tűri a cenzúrát!) T. Ház! A miniszterelnök úrnak nem az a kötelessége, hogy utólag cenzúrázzon, hanem az, hogy a cenzúrabizottság tagjainak megfelelő irányítást adjon, helyesebben követelje azt, hogy a cenzúrabizottság az Ő jogát és kötelességét a törvény és a rendelet betűinek pontos betartásával teljesítse. Ha ezt a cenzúrabizottság tagjai az utasítások ellenére sem teszik meg, abban a pillanatban a miniszterelnök úr indítson ellenük fegyelmi eljárást, 9. ülése l9Jfl április %-án, szerdán. sőt büntetőtörvénykönyvünk arra is módot ad, hogy hivatali hatalommal való visszaélés vétsége miatt büntető eljárást indítson. (Maróthy Károly: Azt nem! Jutalmat adnak!) Mivel sem fegyelmi, sem büntető eljárás nem indult, ebből azt következtetem, hogy a miniszterelnök úr olyan utasítást adott, hogy a törvény betűin túlmenően a rendszer érdekében necsak azokat a cikkeket cenzúrázzák, amelyek a hadviselés és az állam fontos érdekeit érintik hátrányosan, hanem azokat is, amelyek a rendszert, vagy, mondjíuk, a kormányzópártot, illetve a rendszer intézkedéseit bírálják. T. Ház! Ugyanazon a napon, amikor Keresztes-Fischer belügyminiszter úr leszögezte itt a Ház előtt, a Ház nagy helyeslése közben, hogy mennyire kötelessége a törvényt betű szerint kezelni, Maróthy Károly képviselőtársunk interpellált ugyancsak a cenzúra túlkapásai tárgyában és felsorolt vagy 10—15 cenzurázott cikket, amelyek közül egyetlen egy sem volt olyan, amely akár az állam érdekeit, akár pedig a honvédelem érdekeit bármilyen irányban is veszélyeztetni tudta volna. (Maróthy Károly: Naponta egy kiló ilyen cikket tudunk produkálni!) T. Ház! A törvényeket nem lehet a rendszer védelmében, a rendszer érdekében felhasználni, hanem azokat betű szerint kell alkalmazni és akkor a törvények végrehajtása során nem követ el a minisztérium az 1848 : III. tc.-be ütköző cselekményt, aminek elkövetése miatt felelősségrevonásnak van helye. Azt kérdeztem a miniszterelnök úrtól interpellációmban, — és itt bizonyos mértékig módosítom kívánságomat: nem kívánom a cenzúra eltörlését — hajlandó-e a miniszterelnök úr a cenzúrabizottságinak olyan utasítást kiadni és utasításának teljesítését ellenőrizni, hogy a cenzúrabizottság kizárólag az 1939 : II. te. és a kiadott törvényes rendelkezések értelmében járjon el és teljesítse kötelességét. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: A Ház az interpellációt kiadja a miniszterelnök úrnak. Következik Horváth István képviselő úr interpellációja a közellátási miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Spák Iván jegyző (olvassa): »Interpelláció a közellátással kapcsolatos egyes rendelkezések helytelen intézkedései tárgyában. Van-e tudomása a m. kir. közellátási miniszter úrnak arról, hogy a 9090/1940. M. E. számú rendelet szerinti búzakiőrlés a dunántúli falusi lakosság szempontjából egyáltalán nem megfelelő, — van-e továbbá tudomása a m; kir. közellátási miniszter úrnak arról, hogy a m. kir. Közélelmezési Hivatal teljesen önkényes mennyiségek megállapításával lehetetlenné teszi a megfelelő tavaszi vetést, állathizlalást és tönkreteszi fejlett állattenyésztésünket?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Horváth István: T. Képviselőház! Több mint másfél éve lángtengerben áll körülöttünk a világ és mi sem természetesebb, hogy ennek a hullámzó vértengernek hullámverései hozzánk is elérnek, mi sem természetesebb, hogy nem maradhatunk nyugodt szigetként ebben a világégésben, hanem természetszerűleg nekünk is, ha egyéb vonatkozásokban talán most még nem, de gazdasági vonatkozásokban érez-