Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-189

Az országgyűlés képviselőházának 18 9. ülése 19 Ul április 2-án, szerdán. 579 nünk kell és érezzük is a mai helyzet adottságait. T. Ház! Az elmúlt esztendei katasztrofális termés és az előbb vázolt körülmények idézték elő azt, hogy az illetékesek, talán kissé elkésve bár, de azért mégis idejében foglalkozni kezdtek a közellátás kérdéseivel. A közellátás kérdéseinek rendezése során azt hiszem, a végcél az kell hogy legyen, hogy a készleteket takarékosan, okosan osszuk be. Fontos emellett természetesen az is, hogy a gazdasági termelés produktivitása nemcsak fentartható, hanem lehetőleg fejleszthető, emelhető legyen. Hibás ezért minden olyan intézkedés, amely átmenetileg, pillanatnyilag szolgálja ugyan a közellátás érdekeit, további kihatásaiban azonban káros a termelés folytonosságára és fenntartására. T. Ház! Egy ilyen rendelet, amellyel az előbbiekből kifolyólag foglalkoznom kell, a 9090/1940. M. E. rendelet, amely a búza és rozs kiőrlését szabályozza. E rendelet 1. §-ának a) pontja kimondja, hogy a napi 100 mázsán felüli teljesítményű malmok tartoznak a búzát 85%-ig és a rozsot 75%-ig kiőrölni. Ugyanennek a szakasznak b) pontja szerint a kisebb, száz mázsán aluli teljesítményű malmok 82%-ig tartoznak kiőrölni a búzát és 72%-ig a rozst. Ennek a rendeletnek 2. %-& azt is kimondotta, hogy legfeljebb 25% finom lisztet lehet kivenni a búzából, a többi egészen 82, illetve 85%-ig egységes búzakenyerlisztben adandó ki. Általánosságban leszögezhetem mindjárt azt, hogy sem búzából, sem rozsból nem lehet több élvezhető lisztet kiőrölni, mint amennyi annak a búzának vagy rozsnak fajsúlya. Köztudomású, hogy az elmúlt esztendő időjárási viszontagságai következtében, különösen Nyugat-Dunántúlon, ahol rengeteg csapadék volt, a késedelmes betakarítás következtében rendkívül sok lett a csírás gabona és így a búza fajsúlya átlagban, sajnos, csak 69—73 kg volt, ebből tehát legfeljebb 69—73 kg lisztet lehet kivenni. De helytelen ez az intézkedés a dunántúli, különösen a nyugatdunántúli falusi lakosság szempontjából azért is, mert az ottani falusi lakosság — kisgazdák, cselédség, munkásság — nem búzakenyeret eszik, hanem rozskenyeret.^ Egyáltalán nem kívánok foglalkozni az említett rendeletnek a rozs kiőrlésére vonatkozó részével, nem pedig azért, mert ha szükség van rá, ám legyen, tegyünk talán a korpából is valamit a kenyérbe, ez ugyan nem valami ízletes, a színével kapcsolatban is lehetne kifogást emelni, de azért elfogyasztható. Teljesen helytelen azonban a búzára vonatkozó rendelkezés azért, mert a dunántúli rozskenyeret evő vidékeken ez valóban pazarlásra vezet. Huszonöt százalékig lehet legfeljebb finom lisztet kivenni a búzából, a többi egységes kenyérliszt. Már az előbb mondottak alapján önként következik, hogy az egységes búzalisztet a falusi lakosság nem használja tulajdonképpen a saját táplálkozására, de nem is használhatja. Általános azon a vidéken a falusi lakosság körében, hogy három-négy hétre sütnek kenyeret, már pedig köztudomású, hogy az egységes búzakenyér csak kéthárom napig élvezhető, a második-harmadik és negyedik hétben egészen bizonyos, hogy öregfejszével lehet csak eldarabolni, annyira összeszárad, teljesen élvezhetetlen és így az egységes búzakenyérlisztet — megvallom őszintén — minden további nélkül az állatok takarmányozására fordítják. E kiőrlési rendelet miatt az a falusi lakos, akinek főzőlisztre van szüksége, a kifőtt tésztához egy mázsa búza helyett kénytelen megőrletni 160 kilogramm búzát, hogy ugyanolyan mennyiségű i'őzőliszthez, kifőtt tésztához való liszthez jusson, mint korábban, a szabadi őrlési rendszer mellett 100 kilogramm búzából kiőröltetett. Mi nem azt akarjuk és én a rendeletet nem azért kifogásolom, mintha jobban akarna élni az érdekelt falusi lakosság, sőt ellenkezőleg, azért hozom fel, mert rosszabbul akar élni, — de takarékosabban az ország összlakossága szempontjából. Én tehát tisztelettel kérném a közellátási miniszter úrtól, hogy ezt a rendeletet a lehető legsürgősebb en változtassa meg s tegye lehetővé, hogy a falusi vámőrléssel őröltető gazdaközönség, cselédség és munkásság olyan arányban őröltethesse ki a búzáját, mint korábban, nevezetesen engedtessék meg az, hogy 40 kilogrammig finom- és főzőlisztet vegyen ki a búzából és tetszése szerint akár 10—15 kilogramm nulláslisztet, és több úgynevezett másod- vagy főzőlisztet, akár pedig több nullás és kevesebb főzőlisztet, mert így, ismétlem, 160 kilogramm búza helyett csak 100 kilogrammot fognak az őrlésre felhasználni és akkor több marad az ország közfogyasztása számára. Tisztelettel megemlítem azt is, hogy nem mindegy a falusi lakosság szempontjából az, hogy rendelkezésre áll-e ez a kellő mennyiségű főzőliszt, mert hiszen köztudomású, hogy a falusi kisembereknek legfőbb tápláléka a kifőtt tészta, egy héten legtöbbször tizenháromszor, de tizennégyszer is szerepel az étkezési rendjében. Ha egy mázsa búzából a szegény konvenciós cseléd vagy munkás, akinek korlátolt mennyiségben áll csak rendelkezésére búza kiőrlésre, nem tud elegendő főzőliszthez jutni, táplálkozása hiányos lesz, sőt lehetetlenné is válik bizonyos vonatkozásokban. Tisztelettel megemlítem azt is és aiat hiszem nagyon kevesen gondoltaik erre, hogy a második pazarlás a vámkiőirlési rendelettel kapcsolatban az, hogy a falusi kisembernek aránylag sokkal több zsírt kell elpazarolnia, mint régi lisztkiőrlési rendszer mellett. Köztudomású, hogy a nullás lisztből, az egész finom lisztből készült tészta olyan, mint a szivacs, beissza a zsírt, ikétszer-három'zior ainnyi zsír kell hozzá, mint a másodliszthez, míg a rosszabb minőségű, nem olyan finom lisztből készült kifőtt tészta kevésbbé veszi be a zsírt. kevesebb zsírral is élvezhető és használható táplálkozásra. Itt is tehát takarékosságot lehetne elérni. Pontos számadatok nem állanak rendelkezésemre, de azt merem mondani, hogy több millió mázsa búzát lehetne ezzel megtakarítani, ami az ország közfogyasztására meg

: maradna és arányosabb elosztással javítani lehetne az ellátást a most mutatkozó hiányok pótlásával. Ezidőszerint pedig az egységes búzakenyérliszt mellett a gazdák, a kisebb em berek, akiknek elégséges búza áll rendelke zésre. többet kénytelenek megőröltetni, míg megfelelő intézkedés mellett *ez a kiőrlési arány megváltozván, kevesebb búzát kelleme erre a célra felhasználni. Egy másik kérdés, amelyet szóvá kell ten nem, mint bevezetőmben mondottam, az, hogy előrelátónak is kellene lennie a közellátásnak és nem csak a pillanatnyi kérdések megoldásával foglalkoznia. Köztudomású, hogy az elmúlt ősz kedvezőtlen időjárása következtében az ország búza88*