Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.
Ülésnapok - 1939-189
574 Az országgyűlés képviselőházának Ugyancsak az árkormánybiztosságnál, de a Kereskedelmi Hivatalon belül, — inert a kettő most már együtt van — egy másik irányban is megindult a nyomozás s már köztudomású, hogy Bohné Endre, Berényi György, .bodor Sándor és Szekulesz György tisztviselőket már le is tartóztatták. Ezek nem kis tisztviselők voltak, mert hiszen például Bohné Endre főrevizora és főügyésze volt az árkormánybiztosságnak és megvesztegetés bűntette miatt indult meg ellenük az eljárás. A későbbiek során azt hiszem a tegnapi vagy a tegnapelőtti napon letartóztatták Tényi Mihály detektívet is, aki ugyancsak a hivatalhoz volt beosztva és az volt a feladata, hogy ott belül nyomozzon. Ez az ember az árkormánybiztosságnál pénzösszegeket vett fel azért, hogy informálta bizalmasan az odaforduló feleket. Bohné pedig maga az árdrágítás ügyében döntött a nélkül, hogy hozzátartozott volna ez az ügy. Sajnos, az időm lejárván, a további adatokat most nem tudom előterjeszteni, de legyen szabad még megjegyeznem, hogy a miniszter úr egyízben autórazziát is rendelt el az épület környékén és ennek folytán megállapították azt, hogy túlontúl sok az autó és hogy ezek az autók nem is külső embereké, hanem nagyobbrészt a tisztviselőké. A szélesebbkörű vizsgálatnak természetesen megvannak a nehézségei. Aki ingatlant vásárol, azt a telekönyv elárulja, de akinek készpénze van, azt semmi sem árulja el. De az eddigi bizonyítékok alapján a félzsidó és félgróf Normanra, a stockholmi Pogányra és Fátyol Csaba 72 holdas gyümölcsösére vonatkozó adatok együttvéve arra a helyes és jogos feltételezésre adnak lehetőséget, hogy itt nem egyes esetekkel állunk szemben, hanem valósággal olyan sorozattal, amelynek szervezeti okainak is kell lenni, de ezzel a következő interpellációmban leszek bátor foglalkozni, (Taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Az interpelláció kiadatik a miniszterelnök úrnak. (Keck Antal közbeszól.) Keek Antal képviselő urat figyelmeztetem, hogy az elnöki nyilatkozatok alatt méltóztassék csendben maradni. Következik Maróthy Károly képviselő úr interpellációja a miniszterelnök úrhoz a Kereskedelmi Hivatal átszervezése és a politikai felelősség tárgyában. Kérem az interpelláció szövegének felolvasását. Szeder János jegyző (olvassa): »Van-e tudomása a m. kir. miniszterelnök úrnak arról, hogy a Kereskedelmi Hivatalban felmerült visszaélések a kellő ellenőrzés hiányára, valamint szervezeti és személyi hibákra vezethetők vissza? Hajlandó-e a m. kir. miniszterelnök úr e visszaélések kapcsán a politikai felelősség kérdését tisztázni, a hivatalt pedig; átszervezni 1 ?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti, a szó. Maróthy Károly: T. Képviselőház! Egy hivatalon belül 12 tisztviselőnek ilyeténképpen történt megvádolása természetesen nem egészen megszokott dolog Magyarországon s örömmel kell megállapítanom azt, hogy ez szokatlan jelenség. Az is egészen kétségtelen, hogy az ismeretes népjóléti botrány óta hasonló tömeges visszaélésekről nem tudunk. Fel kell tennünk azonban éppen ezért a kérdést, vájjon nem valami belső szervezeti, személyzeti vagy egyéb kiválasztási okok-e azok, amelyek miatt ezek a visszaélések előfordulhattak? (Egy hang jobbfelöl: Ki vette fel 1È9. ülése 1941 április 2-án, szerdán. őket?) A népjóléti minisztérium tudniillik annakidején túlgyorsan szerveztetett meg s ezért bizonyos személyi és kiválasztási hibák fordultak ott elő. Meg kell állapítanom azt is, hogy ez a hivatal is túlgyorsan nőtt, hatásköre folyton növekedett, fejlődése nem volt szabályos és egyenletes, éppen ezért a hatáskörök összefonódtak, nem volt meg az áttekinthetőség és az ellenőrzés is meglehetősen nehéz volt. Ez a fontos és nagyjelentőségű intézmény ma már több mint ezer tisztviselővel rendelkezik, tehát nagyobb, mint némelyik minisztérium és a fontossága is van olyan nagy, mint bármelyik minisztériumunké. Nézzük meg a tisztviselők helyzetét és boncoljuk a szervezeti okokra visszamenően, hogy tulajdonképpen miért történhettek meg ezek a hibák. Ki kell jelentenem, hogy a Külkereskedelmi Hivatalnak ez az ezer tisztviselője egzisztenciáját illetőiéig a lehető legnagyobb bizonytalanságban van. Ugyanis ezek nem köztisztviselők, hanem magánalkalmazottak egyik oldalról, az ő bizonytalanságukat tekintve, szerződéses alkalmazottak, viszont ezzelszemben a kötelességet illetőleg köztisztviselői jellegűek, azért, mert ha nem is esküt, de fogadalmat tesznek. Ezeknek a tisztviseíőkuek elsősorban nincs nyugidíjuk s bár a Mabi.-hoz tartoznának, a Mabi. nem vállalta az ő nyugdíjbiztosításukat. Maga a hivatal ugyan beszedi a nyugdíjjárulékot, kezeli is, de ezzel a kérdés nincs rendezve s ügyük tulajdonképpen nincs elintézve. Ez az egyik dolog. A másik az, hogy ennél a hivatalnál nincs státusrendszer, ellenben van protekciósrendszer. Egyesek indokolatlanul ugrottak hatalmasat előre, átugrottak tisztviselőtársaik özönét, nagy karriert futottak be, másokat pedig indokolatlanul mellőztek. A hivatali felvétel kelléke a katonai szolgálat, legalább is ennek kellene lennie, valójában azonban nagy hátránnyal jár a katonai szolgálat, mert mialatt hosszú időn keresztül katonai szolgálatot teljesítenek egyesek, azalatt a bent levő tisztviselők előbbre rukkolnak. A végzettséget nem veszik figyelembe. Van olyan tisztviselő, akinek érettségi bizonyítványa nincs» ennek ellenére havi 1200 pengős fizetésnél tart, gyorsan ment előre, viszont a másik egyetemet végzett és a fizetése csak 300 pengő körül mozog. Ugyanakkor valamilyen protekciós személyt kineveznek és kezdőfizetése mindjárt 5—600 pengő s az, akinek érettségi vagy egyetemi végzettsége van, nem érhet el idáig. Mncs nyugdíjstátus s ezért teljes bizonytalanságban vannak. Fel kell tehát vetnünk a kérdést, vájjon alkalmas-e egy ilyen ideiglenes pozícióban levő tisztviselő arra, hogy olyan fontos funkciót intézzen, mint amilyen rá van bízva a Külkereskedelmi Hivatalban. Esküt nem tett köztisztviselő tulajdonképpen, de magántisztviselőnek számít s aki tulajdonképpen nem köti le magát egy életre állami szolgálatra, mint ahogyan a köztisztviselők. Ezekről tehát sokan feltételezhetik, hogy más irányban akarnak elhelyezkedni, e mellett nagy kísértésnek lehetnek kitéve, mert hallatlanul nagy diszkrecionális joggal rendelkeznek. Köztudott dolog, hogy a diszkrecionális jog- elég'gé tágkörü jog-, sem indokolni nem kell, sem megmagyarázni, ennélfogva tulajdonképpen nem is felelős a tisztviselő kifelé, csak legfeljebb befelé azért, amit a diszkrecionális jog alkalmazásával kapcsolatban végzett. A diszkrecionális jognak is megvannak