Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.
Ülésnapok - 1939-189
Az ország gyűlés képviselőházának 18 í azonban a maga természetes határai. Ilyen határ a közérdek és a jogos magánérdek, tehát a diszkrecionális jog akkor, amikor a miniszte : riumJban alkalmazzák, bizonyos korlátokhoz 7 van kötve. Itt a Kereskedelmi Hivatalban, azonban nem látszik á közérdek sértve akkor, ha X. Y. cég kap valami juttatást, a másik cég pedig nem kap. Ennek megítélése teljesen szubjektív. A magánérdekek is meglehetősen elmosódnak. Itt nem lehet megállapítani azt, vájjon sérelmet szenvedett-e az a cég akkor, amikor kevesebbet kapott vagy sem. Szubjektív a megítélés, tehát az exportengedélyek kiadásánál, a kontingens szétosztásánál s az áru szétosztásánál nincs megfoghatóan sértve a közérdek. Éppen ezért a felelősségrevonás és az ellenőrzés is sokkal nehezebb, mint az egyéb diszkrecionális jogoknál. Az ilyen joggal valósággál korlátlan és bírói pártatlanságot megkövetelő függetlenséggel kellene élni. Egy ilyen ideiglenes pozícióban levő embertől, aki kénytelen a saját egzisztenciája fenntartásáért küzdeni s aki nem tudja, milyen helyzetbe kerül egy-két év múlva, mert bizonytalan a jövője és a jelene, nem követelhetjük azt, hogy teljes cátói igazsággal, bírói függetlenséggel és pártatlansággal tudja intézni az ügyeket, különösen nem akkor, amikor határtalan joggal dönt egyes cégek vagyoni gyarapodását, vagy pedig leromlását illetően, már pedig ebben a hivatalban az a tisztviselő felemelhet, elszegényíthet és dúsgazdaggá tehet, cégeket és egyéneket. Az a helyzet, hogy a bőségszaru nyílását oda irányíthatja egyes vállalatok felé vagy azoktól elfordíthatja. Valósággal rulettet perget bizonyos irányban és nehéz meg nem gyanúsítani valakit ilyen helyzetben, vájjon nem a saját irányában forgatja-e azt a rulettet. Ahol pénzt csinálnak, ott szigorú ellenőrzés van. A pénzverdében, a pénznyomdában az anyagot magát megszámolják és lemérik, a rosszul készült pénzeket számon tartják, szóval nagy az ellenőrzés. Ebben a hivatalban is pénzt csinálnak, tehát itt is szigorúnak kellene lennie az ellenőrzésnek, sokkal szigorúbbnak, mint amilyen a minisztériumokban. Van egy másik probléma is. A zsidó ügyfelek természetesen itt is kopogtatnak, s behozzák magukkal a zsidó mentalitást, a szabadosságot, az a szellemet, amely mindent meg akar mételyezni. Természetes dolog, hogy a magyar kereskedelmet is megmételyezték. Bizonyos lezserség, bizonyos könnyed kezelés érezhető a Külkereskedelmi Hivatalnál is a baksis iránt, a juttatások iránt. (Mozgás és zaj.) Ezenkívül a magángazdaság el is szokta vinni a minisztériumból a szakembereket. Láttuk, hogy éppen azokat a szakembereket t-zokta kiszólítani a minisztériumból, akik az egyes cégek ügyeit intézni szokták és bizonyára nein azzal a gondolattal, hogy ez majd nem segít nekünk, ha itt lesz a vállalatnál, hanem azzal a gondolattal, hogy majd segít. Ha tehát elvihetik azt a tisztviselőt, aki előtt karrier áll, akinek nyugdíja van, mennyivel könnyebben elviszik helyéről az ilyen ideiglenes minőségű tisztviselőt, akinek csak szerződése van s nyugdíja nincs. Hiszen számtalan magasállású felettesüktől látják a példát, hogy igenis nyugodtan elmehetnek. És ha elmennek a magánvállalatokhoz, vájjon nem kÖzelfekvő-e a gondolat, hogy mielőtt elmennek, szerződést kötnek vele és nem természetes-e, hogy a magánvállalat biztosítani akarja magát és előre le% ülése 19Ul április 2-án, szerdán. 575 köti szerződéssel azt a tisztviselőt*? A tisztviselő is gondoskodni akar jövőjéről, kötnek tehát egy belső megállapodást, amelyre itt is, ott is foglalókat adnak. Az egyes vállalatok ezért az ottlévő tisztviselőt külső tagjuknak tekintik, akihez mindig fordulhatnak. Az egyik kormánylap a minap cikket n't azzal a címmel, hogy »Nagyméltóságú textilkereskedő urak«. Megállapította; benne, hogy a 3000 textilnagykereskedői igazolvány közül ezután mindössze csak 300 maradhat meg, de a300-ból is 100 kegyelmes és méltóságos uraké lesz. (Egy hang jobbfelől: Ez már nem helyes!) Azt mondja továbbá a kormánypárti újság, és olyan embereké, akik saját zsebüket szongialmasan Össze szokták téveszteni a keresztény Magyarországgal. (Gr. Festetics Domonkos: Nagyon is igaz!) Mi következik ebből? Az, hogy az igazságra törekvő tisztviselő útját még egy nagyon fontos dolog keresztezi: a protekció. A bejárók és kijárok, az Aladárok és Edömérek, a pártszempontok is beleszólnak abba, hogy hová juttasson és hová ne juttasson. Beláthatjuk tehát, hogy. ez így nem maradhat tovább. Maga a miniszter úr is belátta ós interpellációm bejegyzése után három nappal elvette a hivataltól ezeket a jogokat és most már maga a minisztérium gyakorolja őket. De azt hiszem, hogy ez csak ideiglenes és átmeneti dolog és ezzel tulajdonképpen már is eljutottunk a hivatal átszervezésének kérdéséhez. T. Ház! Ez az intézet a régebbi mezőgazdasági és ipari kiviteli magánintézetekből alakult állami intézménnyé. Kezdetben piackutatással foglalkozott, majd egyre bővült a hatásköre. Ma már a devizagazdálkodás és az irányított gazdálkodás nélkülözhetetlen szerve. Ez az intézet irányítja a nyersanyagokat és a feldolgozott anyagokat kifelé és befelé; 42 expoziturája van mái- belföldön. Külföldön még inkább ki van fejlődve. Végeredményben a hivatal átszervezésre vár, még pedig azoknak a funkcióknak lalapján, amelyeket végez, a következőképpen volna átszervezendő: Először is: külön piackutató osztályainak kellene lennie; ez tisztára tudományos vonal. Másodszor: az exportőröket és importőröket érdekképviseleti szervvé, kamarában kellene összefoglalnia. Végül harmadszor: az elosztás funkcióját kizárólag csak véglegesített tisztviselő intézhetné a minisztériumban. Ez a három fontos funkció jelenleg össze van keverve és ebből származik az egyik legnagyobb baj. E visszaélések kapcsán mindkét interpellációm összefoglalásaképpen három kérdéscsoport alakul ki. Az első: a személyi bűnösség kérdése, ezt radikális vizsgálattal kell megoldani. A második: a szervezés kérdése, amelyről most voltam bátor szólni. A harmadik: a politikai felelősség kérdése. Varga József miniszter urat 23 hónappal ezelőtt figyelmeztettük ezekre a bajokra. Már akkor »bele kellett volna néznie a külkereskedelmi hivatal és a többi hi vatáL belső ügyrendjébe. Meg kellett volna állapítania ezeket a hibákat, erre meg is volt a módja. Nemcsak a politikai felelősség, hanem a közéleti tisztaság kérdése is ez. lAizokban az új államokban, amelyek körülöttünk annakidején alakultak, de uiost már bomladozóban vannak, a tisztviselőt csak a baksissal együtt képzelték el. Most, amikor országrészeink részben visszatértek, meglepetéssel látták az .ottlakó népek, hogy milyen tisztességes, milyen becsületes és milyen puritán a magyar tisztviselő. j
