Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-189

568 Az országgyűlés képviselőházának viselőház! Gál Csaba képviselő úrnak a képviselőház folyó évi február hó 5-én tartott ülésében az »Erdélyi Induló« ügyében a miniszterelnök űr nevében is a következőkben adom meg a választ: A képviselő úr interpellációjának lényege az volt, hogy az »Erdélyi Induló« zsidóeredetű zeneművekkel azonos, illetve hogy az héber motívumok által van átitatva . A Gál Csaba képviselő úr birtokában lévő ama két zeneműről (Hatikowa és Emathay), amelyek az interpelláció szerint egybevágóságot és hasonlóságot mutatnak fel az »Erdélyi Indulóval«, közegeim fényképmásolatot vettek. Ezeket, valamint a vitéz Náray Antal vk. ezredes által szerzett »Erdélyi Induló« hang jegy füzetét a vallás- és közoktatásügyi miniszter úr útján sürgős véleményezésre az Országos Irodalmi és Művészeti Tanácsnak megküldöttem. Az Országos Irodalmi és Művészeti Tanács alaposan és szakszerűen megvizsgálta az ügyet és 102/1941. számú szakvéleményében, melyet a vallás- és közoktatásügyi miniszter úr teljesen magáévá tett, szószerint a következőket állapította meg: »A Hatikowa-val való erőszakolt kapcsolat semmiképpen sem állhat fenn és alapja nincs. Ami pedig az Emathay első ütemeivel való látszólagos hasonlóságot illeti, ez a zenei közhelyek gyakoriságában leli magyarázatát, (Maróthy Károly: Szóval közhely!) de az »Erdélyi Induló« egészen másneműsége a darab további menetében és szellemében leli igazolását.« Ezzel tehát megdőlt az interpelláció lényegét alkotó azon állítás, mintha az »Erdélyi Induló« amerikai héberedetü lenne. Miután az interpelláció alapja az idézett szakvéleményben megdőlt, az interpelláció többi pontjait — mint előbbinek függvényeit —• tárgytalanoknak kell tekintenem és ezért itt velük nem is foglalkozom. Szükségesnek tartom azonban, hogy kitérjek az ügynek egy olyan vonatkozására, amely magából az interpelláció tényéből adódik. Csapataink az »Erdélyi Induló« hangjai mellett vonultak be, ezt a dallamot minden magyar ismeri, összeforrt országunk legújabb megnagyobbodása val. Ezért ki kell jelentenem a t. Ház előtt, hogy még abban az esetben is, ha az interpelláló képviselő úr állítása igaznak találtatott volna, akkor sem találnám helyesnek, hogy ezt a dallamot ily formában nyilvános kritika tárgyává tette. (Maróthy Károly: Meg van tehát keresztelve!) A honvédelem hosszú esztendők óta dolgozik a nemzet benső erejének fokozásán; azt hiszem, annyit elvárhatok a parlament minden tagjától, hogy támogasa ebben a munkájában és azt ne akadályozza. (Maróthy Károly: Arra nincs feljogosítva a miniszter úr, hogy egy képviselőt kioktasson!) Bármit is hitt a képviselő úr interpellációja elmondásakor, meg kellett volna gondolnia, hogy amit mond, azzal a nemzet benső erejének gyarapodását szolgálja-e vagy sem. Kérem a t. Képviselőházat, hogy válaszomat tudomásul venni méltóztassék. Budapest, 1941. március 5-én. vitéz Bartha Károly s. k.« Elnök: Méltóztatnak a honvédelmi miniszter úr válaszát tudomásul venni? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a választ tudomásul veszik, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik. — Mokcsay Dezső: Látták a kottát?) Többség! A Ház a választ tudomásul 9. ülése 19hl április 2-án, szerdán. veszi, (Maróthy Károly: Nem zsidó, csak angol!) Következik a honvédelmi miniszter úr válasza Nagy Ferenc képviselő úr interpellációjára. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a választ felolvasni. Szeder János jegyző (olvassa): »Igen t. Képviselőház! Nagy Ferenc országgyűlési képviselő lírnak a Ház folyó évi február hó 12-én tartott ülésén a Gordisa község határában a háború alatt és a háború után kiosztott haditelkek ügyében hozzám intézett interpellációjára válaszom a következő: Az interpelláló t. képviselő úr interpellációjában közölte, hogy Gordisa község határában egyes haditelkek parlagon hevernek, annak ellenére, hogy azok adományozása iránt igényjogosult személyek kérelmet nyújtottak be« Kérdezte, hajlandó vagyok-e a parlagon heverő haditelkeket olyanoknak birtokba adni, akik azt meg is művelik. Panaszolta, hogy az általa pártfogolt özvegy Balogh Jánosné hadiözvegy, gordisai lakos nem részesült haditelekben. Köszönöm a t. képviselő urnák, hogy figyelmemet a parlagon heverő hadi telkek megművelésére felhívta. Egyetértek a képviselő úrral abban, hogy a mai nehéz viszonyok között művelésre alkalmas földet nem^ szabad parlagon hevertetni. Mindent meg kívánok tenni az iránt, hogy a felügyeletem alá, tartozó haditelkek megmüyelés nélkül ne maradjanak és a szükséges intézkedést már ki is adtam. ' v •, Özvegy Balogh Jánosné kérelmében azt állította, hogy H. Pap Lajos mattyi és Hunyadi Zsigmond siklósi lakosok, hadirokkantak a részükre adományozott 2—2 hold kiterjedésű haditelküket nem maguk művelik, hanem azt pénzért műveltetik, gondatlanul kezelik és adóhátralékban vannak. A járási főszolgabíró ezeket az állításokat megerősítette. Özvegy Balogh Jánosné kérte, hogy nevezettektől a telkek tulajdonjogát vonjam el és az egyik telket adományozzam neki. A kérelem ebben a formájában nem teljesíthető, mert a haditelkekre vonatkozóan érvényben lévő törvényes rendelkezések nem teszik lehetővé a haditelkek telekkönyvileg biztosított tulajdonjogának egyszerű megvonását és csupán a telek visszaváltására nyújtanak lehetőséget, amikor is a szükséges és hasznos beruházások értékét meg kell térítenem. Ezért, de mert a lefolytatott eljárás során H. Pap Lajos és Hunyadi Zsigmond nehéz anyagi körülményekkel, sőt az előbbi az őt ért elemi csapással is védekezett és mert mindketten ígérték hátralékos adójuk törlesztését, helyesnek találtam, ha a szóbaiilévő telkek viszszaváltása iránt csak méltányos türelmi idő lejárta után intézkedem. Eddig ugyanis még egy esetben sem éltem a törvényesen biztosított visszaváltási joggal. Ma pedig az e joggal való élést rendkívül meggondolandónak tartom azért, mert a vonatkozó törvényes rendelkezések értelmében a világháború végén haditelket nyert egyének a részükre juttatott haditelekkel körülbelül 9—10 év múlva korlátlanul rendelkezhetnek, ezért 20 évi birtoklás után a telek visszaváltását csak oly esetben tartom indokoltnak, ha alaposan valószínűsíthető, hogy a juttatott a jövőben a haditelket művelni nem fogja. A képviselő úr által említett nemzetgazdasági érdekeket azonban a jelenlegi helyzetben