Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-189

Az országgyűlés képviselőházának lB nemzetgazdaság javára dolgozni és gazdálkodni. Amikor egy rendszer késve vesz észre egy hibát, akkor már nagyon nehéz azt a hibát korrigálni. Ahogyan a pontos és gondos gazda egyik évről a másikra építi fel az ő Isis gazdaságának kereteit a gazdálkodás folytonossága követelményeinek megfelelően, ugyanúgy kellene a mindenkori kormányzati rendszernek is nem a jelennek, hanem mindig a jövőnek élnie és a jövő számára rendelkeznie. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Állítom és kijelentem azonban, hogy nálunk Magyarországon ez — legalább is még ezideig — nagyon kevés esetben történt meg. Mint az előbb is említettem, bármilyen szigorúsággal is fogják majd ennek a törvénynek a rendelkezéseit az egyesekre alkalmazni, addig, amíg olyan árpolitikát nem folytatnak, amely biztosítani fogja a termelés rentabilitását, ezektől az intézkedésektől sikereket nem várhatunk. Ha ugyanis az ipari munkás úgy érzi, hogy az ő munkáját ipari munkaadója nem fizeti meg kellőleg, sztrájkol, leteszi a kalapácsot, leteszi a gyalut; ugyanígy, amikor a gazdatársadalom azt veszi észre, hogy a kormányzati rendszer, amely neki mint nemzeti szerv tulajdonképpen munkaadója, nem biztosítja számára azt a tisztességes polgári hasznot, amelyhez a nemzet minden fiának joga van, akikor — mondanom sem kellene, úgyis tudjuk — nem teljesíti a kötelességét Úgy mint ahogyan teljesítené akkor, ha tudatában volna annak, hogy munkálkodása tisztességes polgári hasznot biztosít számára. T. Képviselőházi Mint mondottam, ezeknek a hibáknak kiküszöbölésére helyes árpolitika kell és olyan mindenkori rendelkezés* amely meglátja adott pillanatban, és adott esetekben a hibákat és azokat korrigálni tudja. Amíg azonban ázt látjuk, hogy egyes kérdések elintézésén napokig, hetekig, sőt hónapokig rágódnak és akkor adják ki azt a rendelkezést, amikor már régen elvesztette az aktualitását, addig ennek a törvényjavaslatnak a hatását sem tudjuk eredményesnek hinni. Mint említettem, a magyar élet alapja a közellátás. Ha nem is bíráljuk azt, hogy milyen alapvető hibák történtek a múltban, de a jövőt szemlélve, igenis, rá kell helyezkednünk arra az álláspontra, hogy minden adottságot meg kell ragadni, amely alkalmas arra, hogy a közellátás nehézségeit enyhítse. Amikor a pesti utcákat járva, páros sorokban látja állni az ember azokat a szerencsétlen embereket, akik zsírra és zsírszalonnára várnak és amikor falun járva hallja az ember a gazdák oLyan kijelentéseit, hogy »mi már ennek a kormányzati gazdasági rendszernek mostohafiai vagyunk«, akkor már a lelkekben olyan roncsolást lehet tapasztalni, amely mindig utókövetkezményekkel já,r, már pedig, azt hiszem, senki sem kívánja és senki sem szeretné, hogy ezek az utókövetkezmények olyan formában következzenek be, mint amilyen állapotokat hozott Magyarorországra 1918-ban a zsidóság által felépített elv vallása. Ezért tehát óva intem a kormányzati rendszert, hogy ezeket az alapvető hibákat kellő időben vegye észre és kellő időben orvosolja, mert ha ez nem történik meg, állítom és vallom, hogy még sokkal nagyobb káosz fog a közellátás terén bekövetkezni, mint amilyent a mai zavart helyzetben tapasztalunk. P. ülése 1H1 április E-án, szerdán. 563 T. Képviselőház! Amint mondottam, ezt a javaslatot meg kellett volna előznie egy, a mezőgazdaság továbbfejlesztéséről és megerősítéséről szóló törvényjavaslatnak, és nem tudom értelmét találni annak, hogy a sok hangoztatás ellenére miért nem hozzák az erről szóló javaslatot. Szeretik azt hangoztatni, hogy Magyarország agrárország, viszont Németország azt mondja, hogy »én ipari állam vagyok« s ott mégis a kormányzati gazdasági rendszernek a mienkkel ellentétes működését tapasztalhatjuk agrár téren is. Ugyanis annak ellenére, hogy Németország azt vallja, hogy »én ipari állam vagyok«, munkálkodásának súlypontjává mégis a tökéltetes mezőgazdasági ténykedést tette, míg ugyanakkor nálunk, Magyarországon, annak ellenére, hogy mindenki hiszi és vallja, hogy agrárállam vagyunk, a mezőgazdaság mégis mindenkor háttérbe van szorítva. T. Képviselőház! Szerettem volna még több tényt is a t. Ház tudomására hozni, de az idom lejárván, az elmondottakat csak azzal toldom meg, hogy ezt a javaslatot, annak ellenére, hogy jót látok benne, mégsem tudom elfogadni, azért, mert hiszen hoztak már itt a Házban nagyon jő hangzású javaslatok alapján törvényeket, de azok mégsem váltak be úgy, ahogyan a magyar keresztény dolgozó társadalom kívánta volna és joga lett volna kívánni. Amíg tehát a gyakorlatii életben nem látunk eredményeket, addig nincs módomban ezt a törvényjavaslatot sem elfogadni. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: T. Ház! Tegnap úgy határoztunk, hogy az interpellációkra ma 1 órakor térünk át. Ezért a vitát félbeszakítom. Javaslatot teszek arravonatkozóan, hogy legközelebbi ülésünket holnap délelőtt 10 órakor tartsuk és annak napirendjére tűzzük ki a ma tárgyalt törvényjavaslat folytatólagos tárgyalását. Méltóztatnak napirendi javaslatomat elfogadni? (Igen!) A Ház az elnök napirendi javaslatát magáévá teszi. Mielőtt a szóbeli interpellációra áttérnénk, az írásban adott miniszteri válaszokat fogom felolvastatni. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék elsőnek felolvasni a miniszterelnök úrnak Paczolay György képviselő úr részére adott válaszát. Spák Iván jegyző (olvassa): »T. Képviselőház! Paczolay György országgyűlési képviselő a képviselőháznak 1940. évi november hó 20-án tartott ülésén a kivándorolt magyarság t sürgős hazatelepítése tárgyában interpellációt intézett hozzám. Erre az interpellációra a következőket közlöm: A m. kir. kormány felfogása szerint a történelmi határokon kívül élő magyarság hazatelepítése a nemzeti újjáépítés sarkalatos tényezője és az errevonatkozó előkészítő munkálatok máris a legnagyobb erővel megindultak. A részletes statisztikai felvétel folyamatban van és a hazatelepítés gyakorlati lebonyolítását illetően is már megvannak a m. kir. kormány elgondolásai. Mivel a nagy tömegeknek a települési helyek szerint, zárt egységekben való megmozgatása szükségessé teszi a kérdés gondos tudományos és gyakorlati előkészítését, a sikeres végrehajtás pedig^ számos feltételnek lehető összehangolását igényli, előlbb ezek az előmunkálatok kell hogy bevégeztessenek. Mihelyt a kérdés ilyen szempontból megérik és a nemzetközi helyzet ismét