Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-189

554 Az országgyűlés képviselőházénak IS9. ülése 1941 április 2-án, szerdán. kál olyan minőségű és mennyiségű, terméket, illetőleg termeivényt, amelyet és amilyent a termelési tényezők és eszközök és valamennyi termelést befolyásoló körülmény figyelembevételével produkálni tudhat. (Rapcsányi László: Ez ugyanaz!) Nem ugyanaz. Ha meghagyjuk a mostani fogalmazást, a kiindulásaiban, premieszájálban téves rendelet miatt a bíróságkénytelen lesz elítélni olyan termelőket is, akik szakértővel be tudják bizonyítani, hogy téves adatok alapján született meg ez a miniszteri rendelet mennyiségi vagy minőségi előírásában. Ha ellenben az általam említett formát választjuk, akkor a bíróságnak módjában lesz a dolog meritumába belemenni és hites szakértők alapján dönteni a bűnösség vagy az ártatlanság mellett, A mostani fogalmazás mellett a bíróságnak egyszerűen a miniszteri rendeletet kell irányadónak vennie és annak alapján eldöntenie, hogy termelt-e ennyit vagy nem termelt ennyit a rendelkezésére álló eszközökkel, mint amennyit a miniszteri rendelet előír. Lényegtelennek látszó valami, de azt hiszem, hogy egy másik fogalmazással a lehetőséget is ki kellene zárni. Van egy másik hibája is ennek az 1. pontnak. Látszik, hogy a szerkesztők — megengedetni, hogy teljes jóakarattal, talán túlbuzgóságból is — minden lehetőséggel számolni akartak, nem vették azonban észre, hogy ezáltal olyan lehetőségeket is teremtenek, amelyek feleslegesek, sőt könnyen ártalmasak is lehetnek. Ugyancsak az 1. § 1. pontja szerint a minisztériuma kötelezheti a termelőt, hogy; milyen fajú vagy milyen minőségű terményt milyen terjedelemben és milyen eljárással állítson elő. E szerint tehát nem lesz elegendő, hogy a termlő olyan minőségű és olyan mennyiségű búzát vagy alumíniumot állít elő, amilyent számára a rendelet előír, hanem arra is vigyáznia kell, hogy olyan eljárással állítsa azt elő, amilyent a rendelet előír, mert különben a megfelelő mennyiség és a kitűnő minőség dacára is lecsukhatják egy esztendőre. Elismerem itt is, hogy a szerkesztőket a legjobb szándék vezette, bizonyára keresték a módját, hogyan lehetne termelőinknek minden rétegét a leggazdaságosabb eljárás alkalmazására szorítani, ne vegyék azonban tőlem rossznéven, ha szándékuk teljes elismerése mellett is azt állítom, hogy ez a fogalmazás ennek a fordítottját is eredményezheti: rákényszeríthet a termelőkre olyan eljárási módokat, amelyek rosszabbak és költségesebbek, mint amilyent maguktól választottak volna. Arról nem is beszélek, hogy ez rengeteg- zaklatásnak teheti ki a termelőket és nem beszélek arról sem, hogy éppen a legjobbakban megölheti a kezdeményezési, a kutatási kedvet. Megölheti a kutatási kedvet az ipari, vagy pedig a mezőgazdasági termelőkben is, akik állandóan kutatják és keresik, hogyan lehet égy másik eljárással még annál is jobbat, kitűnŐbbet előállítani, mint amit idáig termeltek. A miniszteri rendelet majd előírja az illető számára, hogy mit, milyen fajtájú, milyen mennyiségű terméket termeljen és milyen terjedelemben és milyen eljárással kell azt előállítania és ha meg is van a megfelelő mennyiség, az előírt minőség és terjedelem, ha nem úgy állítja elő, mint ahogyan a miniszteri rendelet előírja, akkor megbüntethető. Nem azt mondom, hogy megbüntetik, mert én mindegyik szakminiszter urat és közegeit is tartom, annyira szakembereknek és jó magyaroknak, hogy nem fogják megbünteti azt a termelőt, aki az előírt eljárási módnál jobbat talál és a szerint termel, a törvény megalkotásánál azonban minden aggodalmat és minden nem szándékolt lehetőséget előre ki kell zárni. Ha erre valaki azt mondaná nekem, hogy itt elsősorban a kisgazdákra és a kisiparosokra gondoltak, hogy legyen törvényes lehetőség arra, hogy őket jobb és gazdaságosabb eljárási termelési módokra tanítsák meg, akkor erre viszont azt vagyok bátor tisztelettel megjegyezni: ne higyjük azt, hogy kisiparosainkat vagy kisgazdáinkat miniszteri rendelettel rá lehet kényszeríteni bizonyos eljárási módokra. (Ügy van! Úgy van!) Felesleges r is. Van annyira józan a magyar kisiparos és kisgazda, hogy ha neki megmagyarázzák azt, hogyan és mikéupen lehet gazdaságosabban termelni, ezt inkább elfogadja, mintha miniszteri rendelettel rá akarnak erőszakolni valamilyen termelési, illetőleg eljárási módot. T. Ház! Szükségesnek és megnyugtatónak tartanám annak kimondását is, hogy a miniszteri rendeletek kiadása előtt a miniszter köteles legyen kikérni az érintett termelési ág hivatási testületének véleményét. (Felkiáltások half elől: Természetes!) Tudom azt, hogy ez ma is megtörténik, de semmiféle paragrafus sincsen arra, hogy köteles kikérni a véle- j menyüket. Legyen tehát köteles kikérni és ezt vegyék bele a törvényjavaslatba is. Proyideáljunk minden lehetőségre. Itt milliós értékek foroghatnak kockán. A majd ennek a törvénynek alapján kiadandó miniszteri rendeletekben provideálni kell minden lehetőségre. Mindent el kell követni arra, hogy majd ez a törvény és az ennek a törvénynek alánján kiadandó rendeletek csakugyan azt eredményezzék, amit a törvényhozó akart, hogy ennek alapján növekediék a magyar termelés mennyiségben és minőségben egyaránt. T. Ház! Az indokolás szerint ez a javaslat kifejezője annak a közösségi szellemnek, amelynek a. magyar közéletbe való átvitele a nemzeti jövő ^érdekében szükséges. Igaza van az indokolásnak, hiába hozunk drákói rendeleteket, hiába építjük ki — és hozzáteszem: maradéktalanul — a hivatásrendi szaíktestületet, ha nem sikerül nekünk itt ebben az országban egy új. magyar és keresztény közösségi szellemet kialakítanunk. Jöhet a legjobb, legkitűnőbb rendszer, ha az ember a régi marad a maga liberális és marxista beidegzésével, akkor a legnagyobb mértékben közösségi szellemben hozott törvényeket is meg fogja obstruálni. T. Ház! A közösségi szellem ellen rengeteget vétett a liberalizmus az elmúlt évtizedekben. A magyar intelligenciát vezető réteget úgy nevelte, hogy individualista legyen, úgy nevelte, hogy önző legyen. Jobban szeretem ' az »individualista« szót használni, mert az általánosabb, többet mond, mint az »önző«. Viszont a marxizmus, amely közösségi szellemet iparkodott kialakítani, csak egyoldalú közösségi szellemet, a proletariátus közösségi szellemét iparkodott kialakítani és azt szembeállítani a nemzet más társadalmi rétegeivel. T. Ház! Meg kell születnie bennünk a keresztény embernek, aki átéli és átérzi azt, hogy az Ür Jézus így tanított bennünket imádkozni: »Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma«. Akkor is, ha egyedül vagyunk, templomban vagy otthonainkban,