Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-189

Az országgyűlés képviselőházának 18 9. körül, amint erről a gazdák beszéltek és az elosztószervezetek vezetői beszélhetnek, a legkétségbeejtőbb dilettantizmus mutatkozott meg; akár azt vizsgáljuk, hogy az ármegállapításnál milyen alapról indulnak ki, akár azt, hogy milyen időben határozzák meg az árakat, egyenként konstatálhatjuk azt, hogy rossz helyen és rossz időben alkalmazott rendszabályok feleslegesen drágítást idéznek elő, úgy, hogy a termelőnek nem használnak, de a fogyasztónak kétségtelenül ártanak. Ezeket a megállapított árakat azután a közvetítő sokszor kénytelen túlfizetni és kénytelen a rendszabályokat túllépni, tehát a törvénnyel és a rendeletekkel szembehelyezkedni. Nagyon jól tudják az elosztószervezetek vezetői, hogyan vásárol a közvetítő, hogyan vásárol az a kereskedő, akinek könyvet kell vezetnie, aki tehát üzleti gesztióit nem tudja eltagadni, elrejteni, hogyan vásárol a közvetítő a maximális áron felül fogyasztási cikkeket: úgy fizet többet az előírtnál, hogy a valódi súlynál többet számít, a fogyasztó pedig ezt a hamis súlyielárat úgy fizeti meg, hogy a kimérésnél az áruval mérnek mindent, amit azelőtt mint használhatatlant eldobtak, a hússal együtt lemérik azt a csontot, amelyet azelőtt minimális áron adtak és lemérik azt a hulladékot vagy ahogy közhasználatú szóval mondják, azt a cuvágot, amelyet azelőtt a húskimérésnél félredobtak. Hozzá kell tennem azt is, hogy a súlyhamisításnak, tehát annak, hogy a. fogyasztó nem juthat hozzá az őt megillető árumennyiséghez, az egyik legmindennapibb módja a nehéz csomagolás. Cukrot, zsírt olyan papírba vagy olyan zacskóba csomagolnak, hogy annak súlya kismennyiségű áru kiszolgáltatásánál sokszor az áru súlyának egytized részét is kiteszi. Annál, aki nagy mennyiségben vásárol, ez jelentéktelen súlyveszteség, annál a proletárasszonynál azonban, aki a maga 10—15 deka zsírját veszi meg, a nehéz csomagolás azt jielenti, hogy az árunak egy igen jelentős részét elvesztette. A súlyhamisítás egyébként másképpen -is történhetik. Például a burgonya silány és szemetes, a szappan puha és minthogy azonnal használatba kell venni, nem várhatják meg, amíg kiszárad, tehát azonnal elolvad. Az a darab szappan, amely egy félévi állás után talán egy héttel tovább tartana, a szegény asz

: szonynál már a második napon elolvad. A tej lefölözött, a kenyér kukoricás, a zsírszalonna kemény és alig enged ki valami zsírt. Ma már a hentesek legtöbbje egyáltalán nem is árul zsírt, csak zsírszalonnát, mert azt mondja, hogy miért legyen ő a vesztes a szalonna kiolvasztásánál és nem az, aki azt a szalonnát kénytelen megvásárolni? Hozzá kell tenni mindehhez, hogy ezek a silányabb minősegek főleg és elsősorban a szegény asszony piacán kerülnek elosztásra és a szegény asszony életét drágítják meg a maximális áron felül. T. Képviselőház! Néhány hónappal ezelőtt elrendelték a hústalan napokat. Ennek megvolt a maga gazdasági jelentősége és indokoltsága. A hústalan napok rendszere azonban azt hozta magával, — elsősorban a városban — hogy azok a húsféleségek, a belsőség, a máj, a pacal, a fej- és lábhús és a juhhús, amelyek elsősorban a szegény ember étlapján fordultak elő, teljesen eltűntek, a piacról, mert ezeket a vendéglők felszívják a maguk hústalan étlapja számára. Ezeket a szegény asszony nem tudja tojással, sajttal, tejfellel; hüvelyesekkel pótolni, már csak azért sem, mert ezek az élelmiszerek is olyan drágák, hogy nem egyenlő az ülése 19U április 2*oM, szerdán.' 54? áruk azoknak a cikkeknek az árával, amelyekhez az emberek nem tudnak hozzájutni. Általában azok a cikkek, amelyek jegy nélkül kaphatók, közvetve és közvetlenül megdrágultak. A jegyreudszerre való áttérésnek azonban ezenkívül még egyéb hátrányai is jelentkeztek. Mielőtt erről beszólnék, csak egy mondattal akarom megkérdezni, hogy miért kell nálunk például cukorjegy, amikor nekünk van a legnagyobb cukortermelésünk és azonkívül a cukortermelés szinte korlát nélkül fokozható; ennek minden belső előfeltétele megvan. A jegy gazdálkodásra áttérve, ennek a gazdálkodásnak a legnagyobb bűne az, hogy nem a termelési vagy a raktári készletek alapján történt az adagolás, mert ha a meglévő készletek alapján történt volna ez a kiosztás, ez az adagolás, akkor nem volna szükség arra a borzalmas sorbaállásra, arra a szörnyű rendszerre vagy rendszertelenségre, amely ismét a szegény asszonyt, a háztartásvezetőt és a kenyérkeresőt sújtja egyformán. Ha a készletek alapjain megfelelő adagolás történt volna, akkor nem kellene a proletár asszonynak napokat sorbaállnia aüdig, míg végre egyetlen jegyére kiszolgáltatják az adagot. Háromnégy-öt-hat, sőt többtagú család -részére félnapos sorbaállás után kiadják az, egy vagy két jegyre való adagot és a többiért vagy elölről kell kezdeni a sorbaállást, vagy pedig bele kell nyugodni abba, hogy az a jegy elvész és pótolhatatlan. (Mozgás a jobboldalon. — Elnök csenget.) Néhány nappal ezelőtt hivatalos helyről azt hallottam, hogy például Budapest cszszes zsírszükségletének csupán 30 százalékát juttatták el az elosztószervekhez. Ennek a következménye azután az, hogy a protekciónak, az összeköttetésnek mértékétől függ az, hogy a papíron, az adagolás szerint neki járó menynyiségből ki, mikor és mennyit kap és ebben a rendszerben vagy rendszertelenségben kialakul az a cserekereskedelem, amelyben az áru boldog birtokosai egymás között szétosztják a rendelkezésre álló készleteket és a kiadagolásért sorban állók részére már semmi sem marad meg-. Éhbe a csereüzletbe éppen a legszegényebb réteg nem kapcsolódhatik bele, hiszen neki nincs csereértéke, neki nincs csereáruja, amelyet ezért vagy azért a jegy-áruért felajánlhatna. Azonkívül nem is vásárolhat a. jegyre adagolt zsír helyett például más, nem jegyre adagolt zsiradékot, cukorpótlásra szolgáló egyéb édesítőt, vagy, pedig nem fizetheti meg a cukorért a magas árakat. Lehet ma kapni cukrot 2—2"40—2-60 pengőért kilónként, de az nem a szegény ember háztartása részére vásárolható meg. Nullás liszt is van amennyit akar az ember, a zugforgalomban szinte kínáljákj de annak megvételére a rögzített bérek folytán nem kerülhet sor. A szegény asszony konyhájának ellátását rendkívüli módon megnehezíti az is, hogy az utóbbi időiben zsírt zsír jegyre csak akkor adnak neki, ha húst is vásárol. A szegény asszony egész heti hússzükséglete alig néhány deka. Ha tehát ő többször kénytélen a zsírért sorban állni és a zsírvásárlásra odaállni, ha minden alkalommal nem vásárol húst is, amire neki szüksége nincs és amit megfizetni nem tu'd, a zsírjegyét sem váltják be. Bár tele vagyunk ellenőrző szervekkel és szörnyű duzzadás van ezen a területen is, megkell állapítani mégis, senki sem ellenőrzi azt, hogy a közvetlen elosztásra szolgáló menuyiség valóban eljut-e ahhoz, aki arra jogosult, 84*