Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-167

Az országgyűlés képviselőházának 167. A háború előtt is kegyetlen büntetést járt az elvétett szóért, de a háború után a büntetések még fokozódtak és bizonyos üldözési huli lámok voltak. Ilyen volt a háború után az 1920-as esztendő. Maid kissé lelohadt a dolog, amikor Bethlen volt a miniszterelnök; Károlyi Gyula kormánya követte s akkor egy újabb üldözési hulláin jött, aminek megint pár száz, esztendő fogház volt a következménye. Gömbös Gyula alatt az üldözési hullám alábbhagyott s amikor Gömbös Gyula kormányát Darányi kormánya váltotta fel, -inaid még inkább Imrédy kormánya alatt, ez az üldözési hullám újra megerősödött és újból jó pár esztendő börtönben nyilvánult meg. Mi tozt, ha nem is szívesen, elszenvedtük, ezért sem az államtól, sem a társadalomtól, sem senkitől semmiféle kárpótlást nem kérünk, mi meg vagyunk elégedve azzal, hogy azokat az eszméket, amelyeket mi képviseltünk^ amelyekért mi harcoltunk, nem egyedül valljuk, hanem igen sokan olyanok, akik meirőben szemben állottuk velünk és »feszítsd meg«-et kiáltottak reánk akkor, amikor mi olyan eszmékért harcoltunk, amelyeket ők a mi programmunkból csentek el és kissé eltérően, felmask arázva, most itt a Házban hirdetnek. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Mi nem kívánunk semmi kártérítést és elismerést az államtól, de a magyar munkásság joggal megkívánhatja azt. hogy ezeket a büntetéseket ne írják be az erkölcsi bizonyítványába. Hiszen Csemegi idejében még nem volt annyira komplikált az élet, mint ma, akikor nem voltak még azok a korlátozások, amelyek ma vannak. Iparengedélyt nem kap valaki, ha az erkölcsi bizonyítványába beírták, hogy akár 40 év előtt 3 hónapi fogházat szenvedett. Én ültem jónehányszor börtönben, egész listája van a büntetéseimnek; és ha erkölcsi bizonyítványt kérnék, hogy kikopva a képviselőségből, esetleg újságot árulhassak az utcasarkon, akkor az erkölcsi bizonyítványomban egész listája lenne a büntetéseknek és nincs az a rendőrhatóság, amely ennek alapján nekem újságárusítási engedélyt adjon. Ha errenézve a törvény intézkedéseket tartalmaz, örömmel üdvözlöm ezt a törvényjavaslatot, amely végre lehetővé teszi sok ezer és ezer munkásnak legalább azt, hogy bizonyos idő elmultával tiszta erkölcsi bizonyítvánnyal állhasson az emberek elé. Ezzel kapcsolatban van ínég egy kérdés, amit tisztázni szeretnék és ez a gyorsított tanácsok dolga. Méltóztatnak bölcsen tudni, hogy 1919-ben a^ Friedrich-kormány bevezette a gyorsított tanácsok rendszerét. Á gyorsított, tanácsok jellemző Vonása az volt, hogy nem nagyon kutatták, ki mit követett el, en masse büntették az embereket. Például láttam olyan ítéletet, amellyel • háromévi börtönre ítéltek valakit azért, mert az illető meg nem állapítható időben, meg nem állapítható helyen izgató beszédlet mondott, A székesfehérvári törvényszék mondotta ki ezt az ítéletet. Lehet akármilyen véleményünk arról, hogy milyen volt az a tanácskormány, milyen volt Kun Béla kormányzati rendszere, de egy bizonyos: községi közigazgatásnak akkor is kellett lennie valakinek kellett intéznie a község ügyeit, valakinek le kellett ülnie és el kellett intéznie azokat a dolgokat, amelyek a községekben adódtak: tehát községi direktóriumok alakultak. A sok eset közül csak egyet ragadok ki annak illusztrálására, hogy milyen gondossággal ítélték meg; akkor az eseményeket. Egy pestmegyei községben egy idősebb urat, ülése 1940 december 11-én, szerdán. 41 munikásbiztosítási titkárt megválasztottak direktóriumi elnökké Nagyon rendes ember volt. Egy szép napon jönnek hoizzá ós azt mondják, hogy ebben és ebben a vendéglőben hamiskártyások garázdálkodnak. Eure magához veszi a vörösőrséget, odamegy, rajtakapja a hamiskártyásokat éppen akkor, amikor két falusi embert fosztogatnak. Rajtakapta őket, elvette a pénzüket, a kártyát, becsukatta őket a községi fogdába, majd átadta őket a bíróságnak. Amikor a tanácskormány megbukott, ezt az Öreg urat elkapták és zsarolás vétségéért háromesztendei fegyházat kapott, ahonnan csak az amnesztia hozta ki. Az emberek százai jártak hasonlóképen, akiknek nem volt má's bűnük, mint hogy házi bizalmiférfiak voltak és a cérnakiosztásnál valakinek nem tetszett az eljárásuk. Amikor véget ért a. tanácskormány-rendszer, rögtön szaladt az illető feljelenteni és azt a házi bizalmiférfit megbüntették. Egy év, két év, akkoriban nem számított. Olyan bűncselekményekért, amelyekért normális időkben három hónapot adnak, háromesztendei fegyházat róttak ki emberekre. Ezekre nézve is üdvös és nagyon jó lesz, ha a törvény majd olyan intézkedéseket tartalmaz, amely végre felszabadítja ezeket az embereket az alól a lelki nyomás alól, amelyben ma is élnek. Hiszen ők nem követtek el semmit, nem raboltak, nem fosztogattak, nem károsítottak meg senkit, éppen csak betöltötték azt a helyet, mert megválasztották őket, de valakinek az nem tetszett, feljelentették és megbüntették őket. Ha a büntetés hátrányos jogkövetkezményei ezekre nézve is megszűnnek, akkor rengeteg ember fogja áldani a miniszter urat ezért a törvényért, amely számukra, ha egyebet nem, legalább azt teszi lehetővé, hogy tiszta erkölcsi bizonyítványt kapjanak. T. Képviselőház! Rátérve most a törvényjavaslat egyes intézkedéseinek bírálatára mindenekelőtt rá kell mutatnom arra, hogy a fiatal korban elkövetett bűncselekményeknél én is súlyosnak tartom azt a kitételt, hogy (olvassa): »ha a cselekményt fiatalkorban — 1908. évi XXXVI. te. 16. §, 1930. évi II. te. 41. § — követte el, kivéve, ha a cselekmény katonai bűntett, avagy ha a cselekmény .. a katonai büntetőbíróság kizárólagos hatáskörébe tartozó hűtlenség bűntette«. Fiatalkorban katonai bűncselekményt elkövetni nem lehet. Kivétel az az eset, ha az illető levente és ezt is katonai szolgálatnak minősítik. Máskülönben fiatalkorban hogyan követhet el valaki katonai bűncselekményt? (Antal István államtitkár: A csehek előszeretettel használták fel az ifjakat kémkedésre!) Ezt én is elismerem, de akkor is meg kell vizsgálni azokat a körülményeket, amelyek esetleg kényszerűvé tették annak a fiatalembernek számára azt a cselekedetet. (Antal István államtitkár: A bírói rehabilitáció megengedi!) Tehát mondom, nem tudom megérteni, miért van ez és várom az igen t. miniszter úr errevonatkozó véleményét. A 4. § azt mondja, hogy (olvassa): »Ha a bíróság főbüntetésként pénzbüntetést szabott ki, a főbüntetés kiállása napjának a pénzbüntetés megfizetésének napját, a pénzbüntetésnek szajbadságvesztésbüntetésre történt átváltoztatása esetében pedig az azt helyettesítő szaibadságvesztésbüntetéjs kiállásának napját kell tekinteni.« Ez antiszociális azért, mert a legtöbb szegény ember nem tudja egyszerre kifizetni a pénzbírságot, hanem részletekben fizeti ki. Azt kérném tehát az igen t. minisz-