Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-188

540 Az országgyűlés képviselőházának Általában meg kell állapítani, hogy eso- I dálatos erőfeszítéseket tesz ma a kisbirtok az ország közellátásának biztosítása érdekében. Neon akarom azt állítani, hogy ez tisztán ha­zafiságból, tisztán a. helyzet világos felisme­réséből ered, elfogadom azt, hogy hasznot ke­nés benne, de mégie megbecsülendő tulajdon­ság és megbecsülendő tevékenység az, amivel a kisbirtokos-társadalom ma a közellátás ne­hézségeit enyhíteni igyekszik. Azt lehetne mon­dani, hogy a kisbirtokos-társadalom mai szer­vezetlensége mellett csodálatos az, amit a kis­birtokos ember a maga kezei közül az ország számára ki tud adni. Hátha még ez a réteg a termelési és értékesítési vonatkozásokban is meg lenne szervezve, milyen hatalmas mérték­ben könyítené meg az ország közellátásái?! Azt lehet mondani, lassan odajutunk, hogy a hiz­lalást nem lehet általánossá tenni, ha akár a zsírra való, akár a húsra való hizlalást nem lehet általánosabbá tenni és széles körben el­terjeszteni, ha nem lehet a nagybirtoknak is a régi hízlalási tevékenységi mértékét vissza­állítani, akkor lassankint az egész ország a kisbirtokos-társadalom kamarájából fog meg­élni. Legyen szabad ezután éppen a kisbirtokos­társadalom szempontjából magával a javaslat­tal is foglalkoznom. Nem tudom felmérni, mert nem akarok beleavatkozni illetéktelenül olyan kérdésekbe, amikhez nem értek eléggé, hogy mit jelent ez az ipari termelés szempontjából, hátrányos-e vagy előnyös-e ez a javaslat, de hogy a kisbirtokos-társadalom számára rettentő veszélyeket rejt magában, az uem kétséges. És itt kénytelen vagyok csatlakozni előttem szó­lott egyik ellenzéki képviselőtársamhoz, aki azt mondta, hogy ha a kormányzat ezzel radi­kálisan és bizonyos célzattal kívánna élni, a kisbortokos-társadalmat össze tudná roppan­tani ezzel a törvényjavaslattal. A kisbirtokos­társadalom tájékozatlan, sokkal tájékozatla­nabb, mint az ipari termelő, vagy tájékozatla­nabb mint a nagybiirtok. A rendeleteket nem úgy és nem olyan időben veheti, vagy veszi tudomásul, mint más termelési tényező. A rendeletek magyarázása roppant körülményes dolog és eddig még nincs olyan t szerv, olyan lehetőség, amelyik világosan megértetné a kis­gazdatársadalommal azt, hogy egyes^ rendele­tek hatásaképpen mi a kötelessége és mik a jogai. Könyen lehetséges tehát, hogy a kisbir­tokos-társadalomnál jóhiszeműen is fordulnak elő olyan mulasztások, amelyek teljes mérték­ben ki fogják meríteni a törvényjavaslat ér­telmében büntetendő cselekményként feltünte tett tevékenység tényálladékát. Ez a javaslat megpróbálja rászorítani a termelő rétegeket arra, hogy a közellátás érde­kében céltudatosabban, okosabban, jobban ter­meljenek és jobbat termeljenek. f Legyen sza­bad azonban megmondanom, habár kissé kese­rűen hangzik is, hogy nem éppen ilyenkor kel­lene a magyar kisbirtokostársadalmat megszo­rítani, amikor bajok vannak és amikor a ba­jokból való kimentést várjuk bizonyos mér­tékig a kisbirtokostársadalomtól, hanem 50 esztendő óta, vagy legalább a háború után kel­lett volna ezt a kisbirtokostársadalmat úgy nevelni és tanítani, szakoktatását úgy fejlesz­teni és erősíteni, hogy most ezek az intézkedé­sek felkészülve és meglehetős erőben találják. A törvényjavaslat 1. §-ának 1. bekezdésé­ben arra az esetre történik intézkedés, ha valaki nem olyan eljárással termel, mint ahogyan azt a törvény, vagy a minisztériumi 188. ülése 19kí április 1-én, kedden. I rendeletek előírják. Legyen szabad megmonda­nom, nem tudjuk megbírálni, hogy mi a helyes eljárás. Sem a kisbirtokosember nem tudja megbírálni, hogy mi a helyes eljárás számára, sem pedig a törvényt végrehajtó közegek nem fogják tudni elbírálni. Hogy egyebet ne em­lítsek, szó lehet arról, hogy ha nem műveli meg elégszer a földjét, nem szántja meg elég­szer a földjét mielőtt beveti, már kimeríti ezt a vétséget ezzel a tettével. ,A kisbirtokostársa­dalom elve eddig az volt, hogy ahány szán­tás, annyi kenyér. Minél többször kell tehát megszántani a földet. Ezzel szemben Mannin­ger Adolfnak, az egyik legkiválóbb talajtani tudósunknak, az a véleménye, hogy nyáron egyáltalán nem szabad megszántani a föl­det, hanem csak porhanyítani kell és így kell belevetni a vetőmagot. Most ki fogja meg­állapítani, hogy melyik eljáráshoz áll köze­lebb, ha egy kisgazda nem egészen szakszerű eljárással próbálja a vetőmagot belevetni a földbei (vitéz Zerinváry Szilárd: Későbbi jog­szabály fogja megállapítani! — Egy hang a baloldalon: Csakhogy nem tudjuk mi lesz az!) A törvényjavaslatnak egyik hibája az, hogy ezután megjelenő intézkedésekre nyújt lehe­tőséget. Van azután egy olyan kifejezés ebben a pontban, hogy »ha nem olyan terjedelemben termel vagy állít elő, vagy nem olyan minősé­get termel, vagy állít elő«, stb. Rá lehet húzni véleményem szerint^ a textilgyárosra azt, hogy kanavászt és ilyen és ilyen minőséget kell neki előállítania, de nem lehet ráhúzni a kisbirto­kosra, vagy a mezőgazdára azt, hogy 78, vagy 76 kg-os fajsúlyú búzát termeljen. (Donáth György előadó: Nem arról van szó! — Rado­csay László igazságügy miniszter: Egészen más­ról van szó! Az indokolás megmondja!) En el­hiszem, miniszter úr, hogy a miniszter urat a legjobh szándék vezeti, amikor ezt a megállapí­tást teszi, de nem vagyok biztos abban, hogy a gazdasági felügyelőt is mindig a legjobb szándék fogja vezetni, amikor szemben áll egy kisgazdával. (Donáth György előadó: Benne van az indokolásban!) A törvényjavaslatnak ez a megállapítása vonatkozik az élőállatteiiyésztésre is. Nagyon jól tudjuk, hogy például a szakszerű hizlalás és a kisgazdatársadalom köreiben kialakult hizlalás között óriási különbség van. A szak­szerű hizlalás alapján először etetünk a sertés­sel fehérje-tartalmú takarmányokat, azért, hogy a sovány sertés megerősödjék és azután kezdjük a hizlaló, keményítőtartalmú takar­mányok etetését; az előbbi esetben rendszerint árpát, olajpogácsát és vöröslisztet szoktunk adni, azután kukoricát. De a kisbirtokosember akkor is hizlal, ha sok burgonyája van és nem tudja eladni a burgonyát; nem tudta például az elmúlt években sem eladni, kénytelen volt valahogyan azt hasznosítani, megpróbálta hasz­nosítani hizlalás által. Még a múlt esztendőben is voltak ilyen esetek és nagyon hálásak le­hetünk a kisgazdának, aki még ilyen áron is hizlalt, mert ha ez nem történt volna, még ke­vesebb lenne ma a zsír Budapesten. A második ponttal kapcsolatban szintén le­het baj. Ez a pont ugyanis így hangzik. (Ol­vassa): »terménynek vagy terméknek rendel­kezése alatt álló készletét jogszabály . rendelke­zése ellenéire a forgalombahozataltól vissza­tartja, avagy nem olyan módon, nem olyan mennyiségben, vagy nem olyan célra hozza forgalomba, mint ahogy azt jogszabály ren-

Next

/
Oldalképek
Tartalom