Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-188

Az országgyűlés képviselőházának akciók, viszont tudjuk azt is, hogy képtelenek vagyunk nagyobb akciók elindítására, ha közellátásunkban komoly zavarok vannak. Elismerjük azt is, hogy amikor ezeket a nehéz időket éljük, legelsősoriban a szociális problémák kerülnek előtérbe és arm kell törekednünk, hogy népünk szociális viszonyait oldjuk meg a lehető legkedvezőbben, mert népünk elégedetlensége sokkal súlyosabban eshetik latba az ország életében ilyen nehéz idők alatt, mint békésebb, boldogabb időkben. Éppen ezért magunk is állítjuk, hogy valóban szükség van olyan intézkedésre, amely a közellátás kérdéseiben végre megpróbál olyan rendet teremteni, amely a helyzetet mindenki előtt világossá teszi s a mai zavaros és a rendeletek tömege által méginkább zavarossá tett világban végre érthetővé teszi a polgár előtt a jogokat, feladatokat és kötelességeket egyaránt. Ha a javaslaJtot a mai helyzet jelentőségéhez mérten kívánjuk megtárgyalni, ki kell térnünk egész közellátásunk, sőt egész gazdasági életünk bizonyos kérdéseire és én éppen ezért nagyon örülök annak, hogy az előttem szólott t. képviselő urak már megtalálták a módot felszólalásaikban arra, hogy gazdasági életünknek a javaslattal egészen szorosan össze nem függő területeit is megvilágíthatták beszédeikben. Ha nyíltan akarunk beszélni, mindenekelőtt egész nyugodtan megállapíthatjuk, hogy köz ellátásunkban zavarok vannak. Amikor az ember végigmegy a budapesti utcákon — a város bármelyik kerületében — rendkívül szomorú látványt nyújt, amint ezt már hallottuk is itt, azoknak az asszonyoknak sokadalma, akik már kis székeket, zsámolyokat visznek magukkal, azokra ülnek, úgy várják, hogy zsírjegyüket beváltsák és hozzájussanak legalább egy kis rántás alá való zsírhoz. En falusi ember vagyok és így talán közönyösebben mehetnék el e mellett a kérdés vagy az ilyen látványok mellett, mint a városi ember, mégis tele vagyok aggódással, amikor ilyen jelenségeket látok, mert nem tudom, hogy az ilyen jelenségek nyomán támadó elégedetlenség hullámai mikor jutnak el a faluba is és mikor okoznak ott is nagyon komoly kérdést a közrend szempontjából. A közellátási zavarok nyilván abból erednek, hogy bizonyos közszükségleti cikkekben hiányok vannak. Nem tudom megítélni, hogy mik az okai az ipar részéről előállítandó közszükségleti cikkek hiányának, de annál inkább legyen szabad rámutatnom a mezőgazdaság részéről előállott hiányok némely okára, mert amíg ezeket nem szüntetjük meg, addig a közellátás nehézségeinek megszűnésére sem számíthatunk. A hiányok okai csak részben ismeretesek és a köztudatba csak részben mentek át: hogy a múlt eszttendőben gyenge volt a búzatermésünk és általában gabonatermésünk, hogy kukoricatermésünknek, mint a legfontosabb hízlalási anyagnak minősége gyenge volt és azonkívül temérdek mennyiség elpusztult, elpenészedett, elromlott belőle, hogy állattenyésztésünk számbelileg igen jelentősen vissza" esett s ehhez jön még azután az, hogy a múlt esztendőben mozgósított hadseregünk fogyasztása fokozott mértékben vette igénybe a készleteket, azután a fogyasztóképességnek az az örvendetes növekedése, amely a visszatért 'területekkel kapcsolatban állt elő. A további okok azonban már ritkán szerepelnek a közvélemény előtt s ezért legyen szabad ezekre most KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ IX. ?£. ülése 19Ül április Um, kedden. 539 őszintén és világosan rámutatnom. (Ralisuk! Halljuk!) Nézzük meg* először is, hogy miben van hiány. A legelső és legfontosabb cikk, amelyben^ hiány van ma a közfogyasztásban, a zsír, (Reibel Mihály: Lesz még nagyobb hiány!) a második a tej, : a harmadik a liszt, s azután következik a hús. Ismétlem, lehet, hogy egyikmásik iparcikk fontosságban a felsorolt cikkekkel egyenértékű és egyformán hiányzik, ennek okait azonban nem ismerem, tehát erről nem is beszélek. A zsír nem azért hiányzik, mert elrejtettek (Reibel Mihály: Ügy van!) vagy mert sokkal nagyobb a fogyasztás, mint azelőtt, hanem azért, mert a zsír termelésben óriási mértékű visszaesés állt be. Meg kell állapítanom, szemben Hunyady Ferenc t. képviselőtársam egyébként nagyon helyes megállapításával is, hogy a közellátás feladatainak ma hiánytalanul és teljes erejével csak a kisbirtok igyekszik megfelelni Magyarországon. A kisbirtok még nem számolta ki azt, hogy mennyibe kerül egyes árucikkeknek, így például a hízott sertésnek vagy hízott marhának előállítása és nem tudta még olyan pontosan és olyan időben kiszámítani, mint a nagybirtok, éppen ezért termel zavartalanul, sőt azt állíthatom, hogy a kisbirtok az utóbbi időben sokkal több sertést hizlal, mint az elmúlt évben vagy az azt megelőző esztendőben. A nagybirtoknál esett vissza a sertéshízlalás nagy mértékben. Nem tudom statisztikai adatokkal alátámasztani, amit mondok, nem tudom számokban kifejezni a nagybirtok hízlalási tevékenységének csökkenését, de ahogyan jó egynéhány gazdaságnak a mostani gazdálkodási tevékenységét szemügyre vettem, onnan állapítottam meg azt, hogy a nagybirtok a hizlalástól lehetőleg tartózkodik és igyekszik másirányú tevékenységet folytatni, mert látja azt, hogy a hizlalásra még ma is rá kell fizetni. (Reibel Mihály: Veszteséges üzem!) „ A tejhiány, amit én a zsírhiány után a legfontosabbnak és a legfájdalmasabbnak tartok, sajnos, nemcsak az árpolitikából ered, de egyenesen ered a száj- és körömfájásból: a saáj- és körömfájás fellépte óta Magyarországon nem tudtuk soha elérni a tejtermelésnek azt a nívóját, amelyen azelőtt állottunk. De azt is meg kell állapítani, hogy feltétlenül okozója a tejtermelés visszaesésének a rettentő alacsony tejár is. Egyes vidékeken, a fővárostól távoleső kicsiny falvakban, ahol bár kevés tejet termelnek, kevés mennyiség jön össze egy-egy falu termelésén belül, még ma is 16 fillér a tej ára. Én például nem tudom eladni drágábban 16 fillérnél a tejemet, f ami nálam is maga után vonta a tejtermelésnek a szándékos és erőszakos . csökkentését, mert arra semmi más kisgazda vagy gazdaság nincs berendezkedve, hogy hosszú esztendőkön keresztül veszteséggel termeljen. A liszthiány oka elfogadható a gyenge búzatermésben van, a húshiánynál azonban elsősorban a gyenge árakat kell ismét okul venni. A hízott marha a leggyengébben megfizetett árucikke ma a mezőgazdaságnak és csak szerencséje van az országnak azzal is, hogy különböző takarmányokkal, olyan takarmányokkal, amelyeket talán a nagybirtokok nem is vennének hízlalási takarmányszámba, a kisgazda még forszírozza a hizlalást, mert így egy összegben kap a kihízott állatjáért valami mennyiségig pénzt, amit igyekszik hasznosítani a maga kis gazdaságában. 82