Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-188

538 Az országgyűlés képviselőházának 188. ütése 19U1 április 1-én, kedden. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Kunder Antal: Tisztelettel kérek tíz perces meghosszabbítást. Elnök: Méltóztatnak a kért meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a kért meghoszszabbítást megadta. Kunder Antal: ...arra, ami lezajlott az 1930-as évektől, az 1931—

32-.es esztendőktől napjainkig és ez a külkereskedelem átállítása volt. Az történt, hogy az addig teljesen szabad külkereskedelem, ahol az egyes individuumok szabadon exportáltak, vagy importáltak, szabadon választva meg akármilyen cikket bármelyik országban, az árviszonyokat maguk alakították idehaza és a külföldön, mondom, ezt a teljesen liberális gazdasági tevékenységet néhány esztendő leforgása alatt egy tökéletesen megkötött gazdasági renddé alakítottuk. Minden szabadság megszűnt. Minden mozgáshoz, legyen az bármelyik cikkben, bármelyik országban, vagy az árviszonyok terén, kormányzati tényezők hozzájárulására volt szükség. Most a végrehajtásnál azt a módszert követjük, hogy rendeleteket adunk ki, amelyeket, mondom, helyesbíteni vagy eltörölni kell, konferenciákat tartunk, amelyeken csak a legfelsőbb vezető áll' szemben az érdekeltség legfelsőbb szervezetével és amelyeknél nagyon sokszor sok idő fecsérlődik el a kommüniké megszerkesztésével. Akkor ezek a konferenciák az alsóbb régiókban zajlottak le, ahol a cégvezetők működtek össze a hivatali cégvezetőkkel és ilyen módon a problémákat és egymást is megismerték; hogy ha a személy változtatás kellő szempontok figy elembe vételé vei történik meg a magángazdaságban, akkor oda kell jutnunk, hogy meg sem lehet különböztetni egy konferencián, hogy ki képviseli az államot és ki a magángazdaságot. Ezt mi megvalósítottuk, erre példa van. Ezt mi a külkereskedelem terén így csináltuk. A miniszter úr nagy reményeket fűzött ehhez a szervezethez, a költségvetés tárgyalásának kapcsán itt a képviselőházban egyik felszólalásában kifejtette, hogy milyen bástyája lesz ez a szervezet a belkereskedelemnek is, most, hogy kereskedelmi hivatallá alakult át. Én nem igen járok oda, abba a hivatalba már, de azt hallom, hogy még az altisztek is unják azt a sok semmittevést, ami ma ott folyik. (Derültséq a baloldalon. — Palló Imre: Sok ilyen hivatalunk van!) , Befejezem felszólalásomat és a következőkben foglalom össze mindazt, amit elmondtam. Mi teljes mértékben egyetértünk azzal a kormányzati intencióval, hogy a kormánynak joga és mondom, kötelessége a törvény szigorával fellépni azok ellen, akik sajátmaguktól nem látják be, hogy a mai időkben és a későbbi jövőben is elhatározásaikban a közösségi érdekeknek kell magukat alávetniök. Ezt belátom. A másik oldalon azonban lássa be a kormányzat azt, hogy amikor mi polgárok teljes fegyelmünkkel és áldozatkészségünkkel a kormány mögött állunk, akkor mi is megkövetelhetjük a kormánytól azt, hogy egy ilyen teljes hatalommal rábízott gazdasági gépezetet a legjobb hatásfokkal vezesse. En voltam bátor ennek a vezetésnek hatásfokát az elmúlt periódusban vázolni. Kámutattam ennek a korszaknak eredményeire, amikor már a közélelmezési miniszter úr tevékenyen résztvett az ügyek vezetésében és nem lehet azt mondani, hogy itt terhes örökséget vett át. Ebben már az ő személyes alakítása van benne. Kimutattam az eredményekből azt, hogy ezek az intézkedések tárgyi tévedéseken, logikai hiányokon és egyéb elnézéseken alapulnak, nem mondhatom, hogy produktív eredménye ket szült ez a munkásság. A jövőt illetőleg vájjon lehet-e reményünk^ a kormány működésében? Ismétlem és hangsúlyozom, a problémák legnagyobb része szervezési természetű. Bármilyen kiváló embernek tartsa magát a miniszter úr, nem fog tudni változtatni sem terméseredményünkön, sem nyersanyagbehozatalunk mennyiségén. Ily módon tehát az a kérdés most, hogyan használjuk fel a rendelkezésünkre álló árumennyiséget és milyen okosan osztjuk azt be, hogyan szervezzük meg az elosztó apparátust. Annak működését meg kell szervezni. A kormányzat azonban az elmúlt hónapokban semmi jelét sem adta annak, hogy a szervezési kérdések iránt a legkisebb barátsággal is viseltetik, (vitéz Lipcsey^ Márton: Bezzeg régen nem így ment! — vitéz Imrédy Béla: Nagyabb rend volt, mint ma! — Zaj. — Börcs János: Felébredt! — vitéz Lipcsey Márton: Nem is aludtam! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Kunder Antal: Ha megvizsgálom a multak eredményét és megnézem a jövő reménységeit, majdnem a költő szavait idézhetném, ~ azt mondhatom, hogy döntsön mindenki lelkiismerete szerint, az eredmények és az eredményekből adódó remények mérlegelése alapján. Az én lelkiismeretes döntésem csak egy lehet, hogy ezt a javaslatot — bár ismét hangsúlyozom, intencióival és elveivel egyetértek — ennek a kormánynak nem szavazhatom meg. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon, — A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik a vezérszónokok közül? vitéz Miskolezy Hugó jegyző: Nagy Ferenc! Elnök: Nagy Ferenc képviselő urat illeti a szó. Nagy Ferenc: T. Képviselőház! Ehhez a törvényjavaslathoz, bármely oldalról jöjjön is a felszólalás, egyetlenegy közös szándékkal lehet hozzászólni: közellátásunk nehézségeinek leküzdése szempontjából. Én a magam részéről helyeslem az elvet, amelynek alapján a kormányzat a közellátás érdekeit veszélyeztetők ellen szigorú eljárást kíván alkalmazni, s ezért iratkoztam fel a törvényjavaslat mellett, miután azonban annak számos intézkedése aggodalommal tölt el, némely intézkedését pedig egyáltalán nem tudom helyeselni, ne méltóztassanak meglepődni, ha a törvényjavaslatot támogatók oldaláról is bírálattal leszek kénytelen a javaslatot illetni. (Halljuk! Halljuk! balfelől.) T. Képviselőház! Amint az előttem szólott képviselő urak is megállapították, nincs ebben az országban egyetlen felelősséget ismerő e

mr ber sem, aki ne helyeselné a közellátás könnyítésére, biztosítására irányzott törekvéseket, még ha ezek hizonyosfokú korlátozásokkal, az egyén életének bizonyosmérték ü megnehezítésével járnak is. Rendkívüli időket élünk, stílyos helyzetben vagyunk, s így kénytelenek vagyunk tudomásulvennij, hogy a legnagyobb beosztottságra, a legnagyobb tervszerűségre van szükség ahhoz, hogy ezekből az időkből a szebb és boldogabb időkhöz baj nélkül, zavartalanul el tudjunk jutni. Tisztában vagyunk azzal, hogy ilyen időkben könnyen # válhatnak JI szükségessé igen komoly és nagyjelentőségű