Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-188

Az országgyűlés Mpmseloházának . rasztnak, (Ügy van! jobbfelől.) amely bevált a tatárjárás es a tör ok anlas idején, amely hasznosnak mutatkozott a későbbi baborúk és be; tyarüúiások között is és amely szinte vérévé vált mar a magyar gazdának. Ha meg azt is figyelembe vesszük, nogy a modern készletgazdálkodási felfogás — például Angliában — a közraktárakban való árufeihaimozás mellett egyenlő értékűnek ismeri el a magánháztartágokban való készletgyüjtést is, akkor fokozott tapintattal kell hozzányúlnunk a magyar falu jogosnak vélt régi megszokásához. (Úgy van! Ügy van! balfelöl.) Itt pedig azt akarom megjegyezni, hogy ez jogosnak vélt, de a jelenlegi körülmények között nem jogos cselekedetemért itt nem arról van szó, hogy az állani minden egyes polgárának igényét kielégítő termelvé, nyéket kell felhalmozni, hanem arról, hogy a most meglévő készletekből lehetőleg igazságosan kell a különböző'igényeket kielégíteni, különös figyelemmel azokra, akik szegénységük következteben szükségleteiket csak naprólnapra tudják beszerezni. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Méltóztassék megengedni, hogy még egy, okvetlen bekövetkező szomorú mellékkörülményre hívjam fel a t. Ház figyelmét, amely e szükséges törvény életbelépésével együtt fog jelentkezni a régi haragok és új féltékenységek nyomán a gyanúsítjátok, a rágalmazások és feljelentések egész hulláma fog végighömpölyögni a magyar falun, ezeknek természetes velejárójával, a vasárnapdélutáni > verekedésekkel, a lőccsel, fejszével és a könnyen kinyíló bicskával együtt. S amikor ennek morális szempontból is elszomorító konzekvenciáiról nem akarok részletesen beszélni, rá akarok mutatni arra, hogy a hatóságok tapintatos, méltóságteljes és az indokolatlan feljelentőkkel és feljelentésekkel szemben rideg állásfoglalása fogja tudni ennek, a járványnak némi határát megszabni. És még egy: ha innen a törvényhozás Házából be tudjuk vetíteni a közvéleménybe, és érzékeltetni . tudjuk a közvéleménnyel, hogy ennek a törvénynek rendelkezéseit s az ennek a törvénynek büntetőjogi szankciói mellett kibocsátott későbbi rendeleteket nem az itt kodifikált szigorú pénz- és börtönbüntetéstől való félelemből kell teljesíteni, hanem, hogy nemzeti hivatást teljesít ma a magyar falu akkor, (Taps a jobboldalon.) amikor többet és jobban termel, mint valaha, és amikor feleslegeit, természetesen megfelő ár mellett, de szívesen és önként bocsátja városi magyar testvéreink, a nem önellátó magyar vidékeknek, Kárpátaljának és Erdélynek, de végeredményben nagy barátaink népeinek is rendelkezésére. Ma a magyar gazda imádságos lélekkel kel és nyugszik, végtelen hálával a Gondviselés iránt, mely a vértelen országgyarapítás nagy ajándékában részeltette ; méltányolni tudja annak a horde re j ét, hogy a nagy világégés második évének derekán még egy csepp magyar vér sem folyt, (Úgy van! a jobboldalon.) és a távoli magyar célok felé még csorbítatlan erővel és meg nem fogyatkozott számban menetelhet. (Ügy van! Taps a jobboldalon) Nem lehetetlen feladat tehát a mi parasz; tul bölcs népünknek megmagyarázni, hogy mi voltaképpen már most is háborúban vagyunk, csakhogy kard helyett kaszat és kapát forgatunk, vér helyett verejtéket hullatunk, élért helyett élelmet áldozunk fel (Éljenzés a jobboldalon.) és meg lehet velük értetni, milyen országos érdek az, hogy egyetlenegy magyar városban vagy el nem látott vidéken se legyen lázongó, elégedetlen férfi vagy asszony s ami ^S. ütése iUJf.í április Uén, kedden. 529 még fontosabb, ne legyenek éhező gyermekeik. (Ügy van! a jobboldalon.) De be fogják látni azt is, hogy mennyire magyar kötelesség a kapott barátság és kapott Jámogatás után kenyerünket a baráti népekkel is megosztani. Ezért nem ennek a javaslatnak szigorú szankcióival, hanem a magyar rádió, a magyar sajtó és pártkülönbség nélkül minden magyar politikai tényező hangján kell megvinni a hírt a magyar faluba, hogy az új honfoglalás eszköze, hála Istennek, ma még a munka, a fegyelem és az áldozat. (Ügy van! — Taps a jobboldalon.) Azért, hogy ez a hírverés felesleges ne legyen és hogy a végrehajtás módja az ellenállás szikráját ne esiholja ki a falusi magyar ember szívéből, kérelemmel fordulok a közellátási miniszter úrhoz és rajta keresztül azokhoz a tisztviselőkhöz, akik vele együtt buzgólkodnak az ország közellátásában, kérve és remélve, hogy sem ő, sem azok őszinteségemet félreérteni nem fogják. Hiszen maga a miniszter úr tudhatja a legjobban, hogy azokat a munkatársakalt, akik vele együtt az egyik legnehezebb magyar feladat megoldására vállalkoztak, szinte akcidentaliter hirtelen kellett, részben kellő előkészítés nélkül, összegyűjtenie. Tudnia kell, — ahogyan tudja is — hogy ezek a jóhiszemű és nagyon sok szempontból kellő szakértelemmel is bíró úriemberek a maguk jövendőbeli feladatainak körét maguk kell hog*y kialakítsák, tehát nem valamennyien és nem tökéletesen fogják tudni mindjárt az elején, hogy milyen módon fogják tudni a legjobban a kívánt célt szolgálni. Ezért magyar szeretettel kérem tőlük, hogy amikor a magyar falvak népével érintkeznek, egyikük sem lépjen fel diktátori módon, hanem igyekezzék a magyar gazda barátságát és bizalmát megszerezni és őket őszinte megnyilvánulásokra bírni. Kérem tőlük azt, ami nagyon nehéz, annak az emberi gyengeségnek a leküzdését, amely belső bizonytalanság esetén — ami sokszor fog előfordulni — a hang élességével vagy nyerseségével kívánja azt leplezni. Ne gondolja senki ezek közül az urak közül, hogy a magyar gazda valami megrögzött bűnöző, akinek egyetlen törekvése a törvények és rendeletek kijátszása; ne gondolják, hogy csak akadékoskodni akar az a magyar gazda, amikor kér; dez, amikor kifogásol vagy amikor gyakorlati panaszaira éppen tőlük vár orvoslást; ne rösteljen senki se az urak közül tanulni a magyar gazda gyakorlati tudásából és ne forduljon el senki sem közülük sértően vagy bántóan a megnyilatkozott panaszoktól. Ha maga ez a tisztviselő nem is segíthet, de jogosnak vél egy panaszt, terjessze fel feljebbvalói elé. Ha pedig kötelességből lényegileg ridegen kell is eljárnia és el keli zárkóznia, akkor is a magyar rokonérzés hangjával tegye könnyebbé annak a gazdának a lelkét, akinek — Isten látja — iigy is elég baja van, (X'fgj van! Ügy van!) A magyar közellátás nagy problémáját, miniszter úr, a legszakavatottabb vezetés és irányítás is csak a magyar gazda Önként vállalt közreműködésével tudja biztosítani és akkor, amikor én, mint magyar gazda, falusi magyar testvéreim túlnyomó részének nevében is a lojális együttműködést felajánlom, kérem a minisztérium minden egyes tisztviselőjét, hogy a magyar néppel olyan emberi hangon érintkezzenek, mint amilyen hang segélyével a miniszter ár a gazdavezetők bizalmát a maga részére biztosítani tudta. De végre is minden törvényjavaslat elfogadása vagy el nem fogadása elvi kérdés. Aki érzi,