Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-188

530 Az országgyűlés hépviselohazdnak hiszi és tudja, hogy a tengelyhatalmak kezdeményezésére, de ma már az egész világon egy új szellem van kialakulóban, aki felismeri, hogy annak lényege a nemzeti szoldidaritás, (Rupert Rezső: Hozzák vissza Kossuth szellemét és Széchenyiét! — Elnök csenget.) amely az anyagi érdekek elhanyagolásával is a nemzeti közösséget szolgálja, az nemcsak ennek a törvényjavaslatnak az elfogadása, hanem végrehajtásának minden eszközzel való megkönynyitése által is kell hogy igazolja a modern magyar hazáját nemcsak a vitám et sanguinem megajánlásával, hanem avenájával, tehát javaival is kész szolgálni, Egyebekben a javaslatot az általánosságban elfogadom. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — A szónokot tömegesen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Spák Iván jegyző: Kunder Antal. Einök: Kunder Antal képviselő urat illeti a szó. Kunder Antal: T. Képviselőház! Hünyady Ferenc gróf előttem szólott t. képviselőtársam szavaihoz vagyok bátor egy kiegészítést fűzni. Nevezetesen a képviselő úr két lehetőséget ismer az adminisztráció lebonyolítására: a gyors és át nem gondolt, valamint a lassú és átgondolt intézkedéseket. Vagyok bátor ezt szerényen még két ienetőséggel permutálni: lehetséges gyors és átgondolt intézkedés is, amire törekedni kívánunk, valamint lassú és át nem gondolt intézkedés, ami a mai helyzet. (Derültség a szélsőbaioldalon.) Nekünk olyan Célokat kell magunk elé tűznünk, olyan gazdaságpolitikát kell folytatnunk, amely az elkövetkezendő időkben mezegazdasági és ipari termelésünket a termelő képesség legmagasabb fokára fogja tudni emelni. Hogy a közellátást a mezőgazdaság autonóm szervezteinek kiépítése nélkül lehetetlenség* végrehajtanunk, hogy állattenyésztésünk fejlesztése mind a trágyatermelés szempontjából, mind a háború utáni európai konjunktúra kihasználása szempontjából elsőrendű érdekünk: ezzel teljes mértékben egyetértek. Csodálkozom azonban azon, hogy ezeknek a cél kitűzéseknek megvalósításához egy ilyen törvényre volna szükség. Nem tudok ugyanis törvényes akadályról, amely eddig ezeknek a céloknak elérését meggátolta volna, hacsak a kormány maga nem tett sajátmaga elé akadályokat; lígyhogy azt kell mondanom, ha a kormányzat úgy látja, hogy ezzel a törvény j a vas' lattal előtte az alkotóképességnek és a lehetőségnek sokkal tágabb határai nyilnak meg, mi elvben nem vagyunk ez ellen. Ami a büntetőjogi részt illeti, ennél hosszasabban nem szándékozom időzni, hiszen pártunk részéről Nagy László képviselőtársam errenézve el fogja majd mondani jogi véleményét. Abban a tekintetben, hogy azok ellenében, akik a közösségi szellembe való beilleszkedésre sajátmaguktól nem képesek, a törvény teljes szigorát alkalmazni ma az államhatalomnak joga és kötelessége, köztünk vita nem lehet. Abban sem lehet vita köztünk, hogy ha az államhatalom úgy látja, hogy bizonyos általa célszerűnek vélt intézkedések ma a törvényalkotások hiányosságai következtében nem valósíthatók meg, meg kell adni az alkalmat és a lehetőséget a kormány számára arra, hogy a termelés és az elosztás bármely fázisában és bármely egyénnel szemben a. maga akaratát érvényesítse. Ezzel elvben egyetértünk. Mégis mielőtt áttérünk most már magának a felhatalmazás megadásának vagy meg nem adásának tagla188. ülése 19Ul április Uén, kedden. lására, célszerűnek látszik a kormányzat elmúlt gazdaságpolitikáját tárgyilagos bírálat tárgyává tenni. Tisztelettel előrebocsátom, hogy bírálatunkat ne méltóztassék úgy beállítani, mintha ez a nemzeti egységes közvélemény megbontására volna alkalmas. Azt hiszem, azt is hozzáfűzhetem ehhez, hogy ha valamilyen téma tekintetében van egységes nemzeti közvélemény, akkor a kormányzat gazdaságpolitikájának megítélésében és bírálatában egy, az egységhez közelálló közvélemény és közfelfogás már kialakult. Jól tudom, nem mondok újat vele, de mégis a rend kedvéért, megemlítem, hogy ha rendszeresen akarjuk taglalni azokat a problémákat, amelyeknek megoldása a kormányzat feladata, ezeket a kérdéseket két csoportra kell osztanunk: a termelés és az elosztás csoportjára. Ugyancsak nem mondok újat azzal, ha megállapítom, hogy a fontosabbik feladatkör, amelyet a kormánynak meg kell oldania, a termelés mezején van. Ebben pedig úgy kell eljárnia, hogy a pillanatnyi szükséglet által megkívánt követelmények kielégítése mellett mindig figyelemmel legyen a távolabbi jövő célkitűzéseire is, — amennyiben vannak ilyenek — nehogy a pillanatnyi helyzet által kívánt intézkedésekkel elébe vágjon a későbbi, hosszabb látra szóló gazdaságpolitika elgondolásainak. Annál is inkább szükséges ez, mert világos, hogy előttünk igen nagy prosperitás áll az egész gazdasági élet kifejlesztése tekintetében a háború után elkövetkező nyugodt esztendőkben és nem volna kívánatos, hogy a ma ferdén vezetett gazdaságpolitika következtében az átállítás éhbe a másik irányba bizonyos zökkenéseknek legyen kitéve. Azzal sem mondok újat, ha leszögezem, hogy a termelés fokozásának és általában a termelés bizonyos megkívánt irányokba való terelésének leghaítékonyobb eszköze az árpolitika. Ennek kezelése rendkívül bonyolult, ismeretek halmozását, tudását feltételező áttekintést kíván meg és az adminisztráció részéről nem tekinthető rendőri ténykedésként. A gazdasági élet, amint a neve is mutatja, organikus valami, óvatosan kell tehát bánnunk minden intézkedéssel, mert annak kihatásai vannak egyéb szervek működésére, úgy, hogy ha én valahol lekötöm a vérkeringést &gy adminisztratív, át nem tekintett intézkedéssel, akkor annak a tagnak elalvásával, esetleg elhalásával kell számolnom. Az árpolitika gyakorlásánál tehát nem lehet tisztán és kizárólag a fogyasztás szűken látott érdekeit tekinteni mértékadóknak, hanem mindenkor át kell tekintenünk intézkedéseink összes kihatásait a termelésnek ebben az irányában és a termelés összességére vonatkozólag is. Báitor vagyok utalni arra, hogy oka annak a helyzetnek, amely ma ellátásunk egyik különlegesen fontos cikkénél, a zsírnál, fennáll, amely egyik legfontosabb népélelmezési és közélelmezési cikkünk, jórészt az a helytelen árpolitika és az a helytelen külkereskedelmi politika, amelyet a kormányzat körülbelül másfél évvel ezelőtt kezdeményezett és amely mellett az összes figyelmeztetések ellenére a legmakacsabban és a legkonzekvensebben kitartott. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Bátor leszek most vizsgálat tárgyává tenni azt a periódust, amely azóta telt el, amikor mi a költségvetési vita alkalmával ezekből a padokból a kormány gazdaságpolitikáját bírálat tárgyává tettük. Bátor leszek analizálni a kormányzat által azóta kiadott rendelkezéseket ós