Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-188

Àz országgyűlés képviselőházának 18 hogy egy és más vonatkozásban lehetett volna, i vagy talán kellett is volna korábban cselekedni, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ki a hibás?) de ezen a téren is az intézkedések logikusan tartoznak hozzá a Teleki-kormány kormányzati üteméhez, amely bizony a lobogóbb lelkű emberek türelmét gyakran komoly próbára teszi. (Derültség a jobboldalon és a középen.) Ezzel szemben azonban meg kell állapítanom, hogy ezek a látszólag lassú intézkedések a magyar nemzet részére egész Európában kiváltságosán jó helyzetet biztosítottak (Ti ff y van! Ügy vont jobb felől és a középen) és a külpolitikai sikerek egész sorára 'vezettek, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és a középen.) úgyhogy nekem be kell látnom azt, hogy nem a türelmetleneknek — köztük nekem is — van igazuk, hanem az események eddig még mindig a habozónak látszó kormány intézkedéseit igazolták. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és a középen. — Ellenmondások a szélsőbaloldalon.) Ami pedig könnyebbé teszi részemre, hogy ezt az álláspontot foglaljam el, az az, hogy be kell látnom, hogy fizikailag több munkának végzését, mint amejnnyit a jelenlegi miniszterek végeznek, azt hiszeim, senkitől sem lehet követelni (Ügy van! Ügy van! — Taps jobbfelől.) és ha az emberi teljesítőképesség határolt voltát a miniszterekre nézív© is 'el akarjuk ismerni, — t. i. minisztereink között voltak, akik a munkába már bele is haltak — akkor tulajdonképpen csak az a választásunk van, hogy vagy ktövetelnünk kell gyors és kellően át nem gondolt intézkedéseket vagy bele kell nyugodnunk az intézkedések lassúbb ütemébe és megfontolt voltába. A kettő közül, legalább én, habozás nélkül és meggyőződésből az utóbbit válaszltom. (Éljenzés jobbfelől.) Ha most magát a közellátás érdekét vészé lyeztető cselekmények büntetéséről szóló törvényjavaslatot nézem, úgy azt látom, hogy ez az ipari és a mezőgazdasági termeléssel kapcsolatosan előforduló visszaélések megtorlására nézve intézkedik. Noha én pártomtól arra kaptam megbízást, hogy ennek a javaslatnak mezőgazdasági vonatkozásaihoz szólaljak fel, mégis méltóztassanak megengedni, hogy mint az ipari munkában személyemmel, tőkémmel és tevékenységemmel mindjobban résztvevő, tehát személyesen érdekelt fél is kijelentsem azt, hogy szükségesnek tartom a magyar ipari termelés szabályozását és szükségesnek tartom a termékek forgalombahozatalánál esetleg mutatkozó viszszaélések példás üldözését és megtorlását, (Helyeslés a jobboldalon és a szélsőbaloldalon.) Nem akarom azt mondani, hogy a nemzet szempontjából ennek a törvényjavaslatnak fontosabb hatásai fognak mutatkozni az ipari, mint a mezőgazdasági életben, mert én azt hiszem, hogy közélelmezésiünk biztosítása mégis a legégetőbb és a legelső feladat, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) de annál a körülménynél fogva, hogy utasításokat adni és i adott utasításokat ellenőrizni az iparban könynyebb, mint a mezőgazdaságban, azt hiszem, hogy az ipari termelésre nagyobb hatást fog gyakorolni ez a törvényjavaslat, mint a mezőgazdaságra. És azt hiszem, akkor sem tévedek, ha megjósolom, hogy az uzsorabíróságok is sokkal többet és sokkal szívesebben fognak az ipari termeléssel foglalkozni, mert hiszen éhben mind az eljárás megindítása, mind a tényállás elbírálása lényegesen könnyebb. (Donáth György előadó: Ügy van!) 8. ülése 19íl április Uén, kedden. 527 Ha most ennek a törvényjavaslatnak a mezőgazdasági vonatkozásait teszem vizsgálat tárgyává, akkor meg kell állapítanom, hogy az 1. %\. pontját értelemszerűen is el kell választani a többitől, mert ez tartalmazza annak bejelentését, hogy tervgazdaságra, irányított gazdaságra vonatkozó rendelkezések fognak belkövetkezni és ez a pont az, amely nem mint fenyegetés, hanem mint ígéret a legnagyobb perspektívát nyitja meg a magyar mezőgazdadasági termelés jövője előtt is. Azt hiszem, itt megint mellőzhetjük a vitát, hogy szükség van-e a mezőgazdasági termelésben is irányításra, igen-e vagy nem. Ma, amikor Európa egészen, legalább is az egész európai kontinens egy ostromlott vár szerepében van, amelynek szükségleteit, készleteit, megmaradt behozatali lehetőségeit esak nagyon kevesen tudják áttekinteni, kétségtelen, hogy az intézkedés joga is ezeknek a keveseknek a kezében kell hogy legyen. De ha azt is figyelembe vesszük, hogy még Magyarországon is, amely pedig sok szempontból Európában az egyik legkedvezőbb helyzetben van, minden ember nélkülöz bizonyos vonatkozásban, akkor be kell látni, hogy annak elkerülése, amit a német Fehlleitung der Produktionnak nevez, európai érdek és ha ezt elismerjük, akkor azt is el kell ismernünk, hogy a magyar mezőgazdaságnak a háborús szükségletek nélkül is bizonyos irányítás nagyon is hasznára lehet. (Ügy van! jobbfelől.) Mert hiszen máitavaly, a földreform tárgyalása alkalmából is (Rapcsányi László: Földreform? Még olyan nem voit!) leszűrtük annak a felismerését, hogy a földreform végrehajtásának legnagyobb akadálya nem az érdekeltek ellenállása, hanem a magyar mezőgazdaság szervezettségének ós teljesítőképességének vizsonylag alacsony foka. S ha beismerjük azit, hogy a magyar olyan faj, amely a békés idők nyugalmában könnyen el-elmaradozik az európai fejlődés ütemében, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: A vezetői a hibásak! Nem marad el, ha jól vezetik!) ugyanakkor azt is tudjuk, hogy különleges szükség idejében nagy alkotásokra is képesek vagyunk. (Ügy van! a jobboldalon.) Azt hiszem, nem vitás, hogy a szükséglet és az alkotás kényszerű szükségének ideje elérkezett s hisszük és reméljük, hogy a tervgazdasági irányítást szolgáló rendelkezések hamarosan meg is fognak jelenni. De ezeknek olyanoknak kell lenniük, hogy ne csaik a hadigazdálkodás igényeinek feleljenek meg, hanem az — adja a jóságos Isten — lehetőleg hamar bekövetkező újabb béketermelésbe is az elmulasztottak pótlásával s a modern szervezettség és felkészültség erejével tudjunk majd annakidején bekapcsolódni. (Helyeslés és taps a jobboldalon.) Ha ebben az irányban is szabad a t. Ház figyelmét egynéhány percre igénybevennem, (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) akkor rá szeretnék mutatni arra, hogy a magyar gazda ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban elsősorban a középfokú mezőgazdasági közigazgatásnak az autonóm gazdasági szervek bevonásával való kiépítését várja. (Ügy van! a jobboldalon.) Várja legalább a nagyobb községekben a gazdasági szaktanácsadók intézményének kiépítését. Várja a szövetkezeti hálózat hiánytalan kiépítését azért, hogy az irányítás alsófokú, hogy úgy mondjam, elosztó és gyűjtő tevékenysége éppen a tanácsadók kivételével tisztviselőmentesen, tehát az autonóm gazdaszervek munkájával legyen lefolytatható. (Ügy