Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.
Ülésnapok - 1939-188
Az országgyűlés képviselőházának 188. ülése 194-1 április 1-én, kedden. 523 baloldalon.) és akkor a föld erejével, a népi erővel együtt lehetett volna termelni az ország javára, ki lehetett volna aknázni a föld és a nép erejét, egyszerre lehetett volna a termelést növelni és ugyanakkor a népi nyomort megszüntetni. Ha ez megtörtént volna, ma nem volnánk abban a helyzetben, hogy ilyen súlyos büntető szankciókkal teli törvényjavaslatot kellőn idehozni. A közellátás érdekeit veszélyezteti a fennálló rendszer azért is, mert a kisbérleti törvényt mindezideig nem hajtották végre, a zsellércsaládoknak és a kisembereknek, a hazátlan Jánosoknak nem adtak még úgynevezett kistelkeket, nem adtak egyholdas kis keiteket, gazdaságokat sem, pedig a legintenzívebb gazdálkodás a kertgazdálkodás. Ha a piacokat tehermentesíteni tudnánk, a sok földmunkás, a sok napszámos, sőt a sok ipari munkás terhétől azáltal, hogy ezeknek mind egy kis kertgazdálkodást biztosítanánk, akkor közellátásiunk ma nem ilyen helyzetben volna. Nem veszi komolyan a kormány a közszükségletet a lakás tekintetében sem. Nem látunk intézkedéseket az építkezések terén, hiszen egy hete sincs annak, hogy az egyik hétgyermekes családot... (Gr. Hunyady Ferenc: Az összes tégla augusztusig el van adva!) Igen t. gróf úr, egy 7 gyermekes családapa, aki a Statisztikai Hivatal altisztje, 12 év óta lakik egy bádogkonyhában. (Zaj.) Elnök: Kérnem kell a képvselő urat, ne méltóztassék annyira elkalandozni. Azt hiszem, . a lakáskérdés megoldása még távoli összefüggésben sincs a törvényjavaslattal. Maróthy Károly: Közszükséglet. Azt gondoltam, hogy az emberek legelemibb szükséglete a lakásszükséglet és ezt szóvá kell itt tennem a képviselőházban, de én meghajlok az elnök úr intézkedése előtt. T. Ház! Németországban a hadüzenet nap ján, amikor megszólaltak az első ágyúk, a nyolcvanmilliós ország minden családjának kikézbesítették a különféle élelmiszer- és más jegyeket. Egyetlenegy nap alatt mindenkinél o'tt volt és azonnal bevezették az áruelosztás helyes módját. (Zaj a szélsőbáloldalon.) Ez egészein helyes intézkedés volt. Aki azóta megjött Németországból, mindenki azt állítja, hogy a háború kitörése óta javult az élelmezés. Ez volt lélektanilag is a helyes intézkedés. Először megszorítani a közellátást és azután javítani. Nálunk éppen fordítva van. Németországban senki sem gondol áruelrejtésre, nem gondolt az első pillanatban sem, nevetségbe is fúlna, ha valaki árut akarna gyűjteni a maga számára, mert később több az áru és jobb az élelmezés, mint előbb. Nálunk azonban pont az ellenkezője történt. A jegyek bevezetése időnként, szukcesszive következett be, hogy minél nagyobb pánikot keltsünk olyan tereken is, ahol nem lett volna rá szükség. Most olyan árucikkekből is megindult az elrejtés és a gyűjtés, minő például a csőtészta. Ma a gazdasszony odahaza a speizgyüjtés művészetét fejleszti a ; lehető legmagasabbra, mert gyermekei vannak, élelmet akar nekik adni és sajnos, az a helyzet, hogy ha kimegy a vásárcsarnokba vagy a hentesüzletek elé, reggeltől délig kell ott várnia és nem váltják be a zsírjegyét. (Ügy van! Ügy van!) Megtörténik, hogy négy-öt héten keresztül nem váltják be a zsírjegyet és ennek eredménye az, hogy a nyugtalanság növekedik. Ilyenkor az üzletek előtt felsorakozott nagy tömegbe bemegy a zsidó és megkérdezi, miért kell neked itt állnod? Hinti a konkolyt. Németország felé mutat és a feltett kérdésre Q maga .. KÉPVISELŐHÁZI NAPLÖ IX. adja meg a választ, amikor röpcédulát ad az asszony kezébe vagy üres kosarába, hogy íme, Németország viszi el tőled az élelmiszert. (Palló Imre: Tessék Sehweinitzernek beleavatkozni! — Zaj. — Elnök csenget.) Időnként a helytelen és nem elég gyors intézkedések következtéiben végigviharzik a városon, hogy a jövő héten nem lesz ez meg amaz. A mutl héten végigviharzott, hogy ezután nem lesz kolbász és nem lesz szalámi. Azután beszélik azt, hogy most pedig nem tudom én, a tojásra és vajra is behozzák a jegyeket. Akárhogyan van is a dolog, mi azt kérjük a kormánytól, vegye számba, hogy mi van, azt ossza el igazságosan, de ha jegyet ad ki, akkor adjon annak ellenében árut is. Méltóztassanak arra gondolni, hogy Németországnak abban van az igen nagy ereje, hogy az a fronton küzdő katona érzi és tudja, hogy őmögötte van az egész nemzeti szocialista társadalom, Németországnak egész nagy gazdasági rendje és tudja jól, hogyha egyszer valami hiányzik, (Zaj. — Elnök csenget.) akkor egyformán hiányzik mindenkinek, de ha van, akkor egyformán van mindenkinek. Ez adja az erőt annak a német katonának, hogy büszkén és bátran halhasson meg a hazájáért, mert érzi, hogy odahaza a család rendben van, egy nyolcvanmilliós nagy nemzet védelmezi meg a családot. Ugyanakkor nálunk fejetlenség van egymásután vezetik be a jegyeket, pánikhangulat van, ennek következtében megindul a gyűjtés. Mi a következménye a gyűjtésnek 1 ? Az, hogy a normális fogyasztás kétszeresét viszik el az üzletekből s így természetes, hogy nem lehet egyensúlyban a kereslet és kínálat, hiszen mindenki igyekszik minél többet összegyűjteni a maga számára. Megindul a zugforgalomban való kereskedés, amely menthetetlenül kártékony hatással van pénzünk értékére is, mert a zugforgalomban nem nézik a hivatalos ári apót, hanem igen nagy felárakat, 30—40—50% -os felárakat is adnak. Amikor a kormányzat ilyen súlyos büntető intézkedéseket hoz a készletgazdálkodás kapcsán, mód volna arra is, hogy a köztudatba figy új, nagy felismerést vezessünk. be, azt tudniillik hogy a zsidóság a büntetési statisztikák adataiból megállapíthatóan alkalmatlan arra, hogy bármiféle szerve legyen az áruelosztásnak, alkalmatlan arra, hogy egy része továbbra is intézhesse a közellátás ügyeit. A ma reggeli lapokból bizonyára méltóztattak olvasni azt a szomorú esetet, hogy Miskolc környékén 60 métermázsa cukrot osztott szét 20 árdrágító zsidó, természetesen megfelelően busás áron, 25 pengőért. Ha ezt látjuk-' igenis azt kell mondanunk, hogy itt volna az idő arra, hogy számbávegyük a zsidóságnak azokat a javait, amelyeket több pénze, nagyobb vagyona és jobb összeköttetései révén összegyüjt&tt. Tessék a legsürgősebben megindítani az árurazziát a zsidóság körében, {Úgy van! Ügy van! — Taps a szélsőbaloldalon.) Méltóztassék kiadni a parancsot a magyar házmestereknek, hogy minden, zsidó által bérelt lakásban, házban, raktárban é« üzlethelyiségben vizsgálják meg, mi van ott és 24 órán belül tegyenek jelentést. A következő 24 órán belül, pedig jöjjön a másik rendelet, amely az ilyen felhalmozott árucikkeket zár alá veszi. Mert aki az aranyat kisíbolja. annál fogjuk megtalálni a bőrt is, (Meskó Zoltán: Most a sonkát is megeszik!) a sonkát is, meg mindenféle élelmiszert. Tessék komoly, gyors, határozott intézkedéseket hozni 80
