Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-188

524 Az országgyűlés képviselőházának a kormánynak ! (Meskó Zoltán: Macesz sonkával!) Mi nemcsak kritizálunk, hanem meg is mondjuk, hogy mit kell a kormánynak cselekednie. (Meskó Zoltán: Még sem való maceszt sonkával enni! — Derültség.) Elnök: Kérem, képviselő úr, közbeszólni sem való! (Derültség. — Taps half elöl.) Maróthy Károly: Németország okult a világháború helytelen intézkedéseiből. Jól emlékeztek arra, hogy a világháború során a. német közgazdaság rövid egy-két éven belül lönmagát élte fel. Éppen azért kellő előrelátással megtették az ellenintézkedéseket s ma az a helyzet, hogy a háborút viselő Németországban a sertésállomány emelkedett, a vaj-és tojás termelés emelkedett és az ipari Németország a háború alatt vált önellátóvá. T. Képviselőház! Itt a képviselőházban már volt erről szó. Egyik kormánypárti képviselőtársunk, aki termelési kormánybiztos volt, tehát kétségtelenül a kormány által is elismert szakember, egyik beszédében szóvátette, hogy másod- és harmadrendű szarvasmarhát olyan olcsó áron adtuk el, hogy az érte kapott pénzért nem tudtuk visszavásárolni a külföldi államtól azt a bőrt, amelyet ott arról a marháról lehúztak. Azt kell látnunk, hagy nálunk a sertésállomány az elmúlt másfél-két év alatt 25—30 százalékkal csökkent. Hogy miért, azt egyik-másik képviselőtársam elmondotta itt a Házban, röviden megemlítem, hogy azért, mert egészen helytelen volt az árpolitika s ezért ha valakit felelősségre kell vonni a magyar közellátás hibáiért, azt kell felelősségre vonni, aki kipusztította a magyar sertésállomány egyharmadát. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) T. Képviselőház! Európa sohasem volt tökéletes gazdasági egység, mindig szükség volt arra, hogy más kontinensekről hozzunk be nyersanyagot. Természetes dolog tehát, hogy most amikor elmarad az import, amikor a háborús gazdálkodás felemészti a meglévő anyagkészleteket, igény beveszi a gépeket, a munkaerőt, akkor a polgári közellátásnak sokkal kevesebb lehetősége van, mint a nem háborús időkben. Éppen ezért természetes, hogy a kormány is átmegy a készletgazdálkodásra és a legprecízebben s a leggyorsabban ki. akarja küszöbölni a múlt hibáit, lehetetlen azonban nem gondolnunk arra, hogy két évvel ezelőtt a kormánynak még azon főtt a feje, hogy felesleges zsírmennyiségünket hogyan exportáljuk az országból, most pedig két év utáni sorba állnak az asszonyok és nincs zsír. Vagy itt vannak a szövetek. Egyszerűen arról van szó, hogy az adminisztrációban nincs semmi haladás a világháború óta: Németország tanult, mi mindent elfelejtettünk. Méltóztassék az igen t. államtitkár úr vagy a miniszter úr megkérdezni azokat, akik mostanában ruhát csináltattak: nem tudta megmondani a szabó, hogy mennyibe kerül a ruha, már a szabónál volt a szövet, már ki is szabta, már viselték a ruhát, de még mindig nem volt megállapítva a szövet ára. . Itt van egy másik eset: az építkezési anyagok kérdése. Hónapok telnek bele és áll az építkezés, ázik a félbemaradt épület, mire kiutalnak valamit. í.tt van a téglakérdés. A zsidó téglakar tel Budapest székesfővárosnak egyszerűen nem ad téglát. Amikor a főváros meg akarta ijeszteni és azt mondotta, hogy ha nincs tégla, akkor majd én magam szerzek egy téglagyárat, 188. ülése 1H1 április 1-én, kedden. azt mondották, tessék, van tégla és azonnal kezdtek kis tételekben kiutalni téglát; négy hét múlva azonban megint leállt az építkezés, mert & zsidó kartel nem szállít Budapest székesfővárosnak téglát. Itt van a petróleum kérdése. Az egyik községiben három litert adtak havonta, a másik községben mindössze hét decit. Itt vannak a cukor jegyek. Bőlven lehet venni cukorjegyet: kinn a Teleki-téren külön börzéje van a cukorjegyeknek. A szegény ember, akinek nem kell annyi cukor, kénytelen eladni cukor jegy ét kinn a Teleki-téren és a gazdagabbak felvásárolják tőle, akiknek pedig ellenőrizniük kellene a cukor jegy-elosztást, sajnos, maguk is kénytelenek néha kontingensüket kiegészíteni és ilyen módon jutnak cukorhoz. Ttt van egy másik dolog, amit még szóvá kell tennünk. Most adták ki a cipőrendeletet, Ezt a rendeletet nem tartjuk helyesnek. Képviselőtársaim bizonyára méltóztatnak rá emlékezni, hogy itt a képviselőházban a rendelet kiadása előtt három nappal követeltem, hogy hozzák be a cipő jegyéket. Rámutattam arra, hogy kiviszik a cipőt külföldre: több mint 6000 párról tudunk,^ amelyet megvásároltak és külföldre vittek. Végre a kormány nagynehezen — talán a mi sürgetésünk is közrejátszott — behozta a cipő jegyeket. Ez helyes iVolt, de milyen sorrendet állapítottak meg a cipő jegy-kin tálasoknál, az igényjogosultság megállapításánál. A társadalmi osztályok között sorrendet állapítottak meg: azt mondták, hogy először ez a társadalmi osztály jön, azután az, azután amaz. T. Ház! Nem ilyen alapon kellett volna ezt megállapítani, mert a szükségesség mérve az irányadó. A Magyar Nemzeti Bank minden hónapban kiad egy kis füzetkét, amelyben benne van, hogy külföldön milyen intézkedések történnek. Ha a kormány vesz magának annyi fáradságot és egyik szervével áttanulmányoztatja ezeket, akkor méltóztatnak látni, hogy a cipőjegyeket Svájcban, a boldog Svájcban már a múlt évben bevezették, Olaszországban megoldották az egész kérdést az egytípusú cipő gyártásával, ha veszi magának a fáradságot, akkor meglátja, hogy mindenütt másutt már kellő módon megoldották ezt a kérdést. Németországban például a kategóriák nem úgy vannak megállapítva, hogy a társadalmi osztályok hogyan következnek, hanem először jönnek a gyermekcipők, azután jönnek a munkáscipők s azután jönnek a közönséges cipők. Igenis, tessék megszüntetni nálunk ezt a társadalmi osztályok szerint való kategorizálást, s méltóztassék a rászorultság mértéke szerint megcsináltatni a szétosztást. (Pándy Antal: A cukornál is van különbség!) Azután itt van egy másik kérdés. Amikor a cipőket február közepe táján zár alá vették, akkor a fogyasztóközönség, megrémülve ettől az intézkedéstől, szinte pánikszerű hangulatban rohanta meg a belvárosi üzleteket, egész tömeghisztériás jelenségek mutatkoztak, úgy; hogy a Távirati Iroda útján Laky közellátási miniszter úr kénytelen volt ezt megfelelő módon elhárítani» azonban természetesen nagyon helytelenül. A (hivatalos jelentés ugyanis azt mondotta, hogy nem lesz itt a textiláru egyáltalán zár alá véve és nem lesz jegyrendszer alá véve, de hogyan is lenne, amikor a textilnek az alapanyagába gyapot és a gyapjú, semmi összefüggésben nincs a cipő