Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-188

Az országgyűlés képviselőházának . mintha ez kizárólagosan csak büntetőjogi jellegű volna. Ezzel szemben meg kell állapíta nom, hogy ez a legegyetemesebb, legkardinálisabb közgazdasági javaslat. Ebben a minőségében tulajdonképpen nem más, mint szerves folytatása annak a vitának, amely a csúcsminiszter úr programmadása kapcsán a tervgazdálkodás körül itt a képviselőházban egypár héttel ezelőtt lezajlott. Ez a kettő szerves kapcsolatban áll egymással. Ott ugyan a csúcsmini szter úr állandó és folytonos nógatásunkra és biztatásunkra sem volt hajlandó konkrétumokat mondani, nem volt hajlandó megmondani, mik a tervei, most azonban a^meg nem mondott tervekre büntető szankciókat állít fel ez a törvényjavaslat. Ez a javaslat ebben a minőségében tulajdonképpen bujtató javaslat. A legtágabb felhatalmazást bujtatja el ez a javaslat egy büntetőjogi forma mögé. Ennek a törvényjavaslatnak helyes értelme és helyes címe tulajdonképpen nem az volna, amit címéül kinyomattak, hanem az, hogy: »az irányított gazdálkodás és az új termelés» rend bevezetéséről, megállapításáról, a termelt javak szétosztásáról és az ezzel kapcso latos büntető _ intézkedésekről szóló javaslat«. Ez volna tulajdonképpen ennek a javaslatnak a helyes címe. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Mozaás a jobboldalon.) T. Képviselőház! Méltóztassanak csak mindjárt a javaslat 1. §-át megnézni. Ez a javaslat bünteti azt, aki a rendelkezésre álló termelési tényezőkkel és eszközökkel nem olyan fajú, nem olyan minőségű terményt vagy árut állít elő, vagy nem olyan terjedelemben termel, vagy nem olyan eljárással, nem olyan módon termel, mint ahogyan azt törvény vagy miniszteri rendelet, (Antal 1st" ván: Minisztériumi!) illetőleg minisztériumi rendelet előírja. Mit jelent ez*? Ez azt jelenti, hoigy rejtetten tulajdonképpen nagyobb felhatalmazást adunk itt a kormánynak, mint amilyent a 36-os bizottságnak adott felhatalmazás kapcsán bír. Az egész közgazdaságban bevezetendő irányított gazdálkodásra kap itt a kormány felhatalmazást és azt a tervtelen tervgazdálkodást, amelyet a osúcsminiszter úr itt nem árult el, most a kormány előre büntetőjogi alapokkal és büntetőjogi pillérekkel támasztja alá Amit a csúcsminiszter úr a tervgazdálkodási vita során nem mondott el, azt itt most előre büntetőjogi szankciókkal látjuk el. Elismerjük azt, hogy a javaslat intenciói helyesek. Büntetőjogi szempontból nem is emelhetünk ezek ellen különösebb kifogás okát, sőt mi vagyunk azok, akik az egyéni kényelmet félretéve, azt mondjuk, hogy a közösség érdekében igenis a legdrákóibb intézkedésekre van szükség az egész országban. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Itt azonban ismét azt látjuk, hogy minisztériumi rendeletek fogják megszabni, hogy milyen esetekben induljon büntető eljárás, ami okvetlenül maga után vonhatja azt, hogy bizonyos politikai üldözésekre kerül sor. Nem ezzel a kormánynyal szemben mondom ezt, amelytől távol áll minden ilyen tendencia, (Ügy van! Ügy van! és derültség a szélsőbaloldalon.) de egy elkövetkezendő másik kormány kezébe adunk ezzel egy olyan eszközt, amellyel nem tudjuk, hogyan fog élni. Ha kalodát építünk, egyet ne méltóztassanak elfelejteni: sohasem tudjuk. ki fog abba a kalodába bekerülni. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Talán éppen azok kerülnek be a kalodába, akik ezt a tör8. ülése 194-1 április l-én

} kedden. 519 vényjavaslatot most kifundálták. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) De ettől a kérdéstől eltekintve is meg kell állapítanunk, hogy egy keret javaslattal állunk szemben. Nem lehet bennünket azzal gyanúsítani, hogy mi a Kúria nagyméltóságú elnök urával bármiféle elvi síkon együtt mozognánk, mindazonáltal ezúttal szívesen hivatkozom reá, mert ő maga is sokallja már a kerettÖTyényalkotásokat és azt mondja, hogy ezeket bizony jó volna csak a gazdasági élet egészen szűk körére szorítani. Nemcsak azért aggályos a kerettörvény, mert így a képviselőház kiadja a kezéből nem az intézkedés jogát, mert ha azt adná ki, helyes lenne, hiszen a kormányzat kötelessége intézkedni és nemcsak a jogszabályalkotás jogát adja ki olyan nagyon fontos, döntő jellegű intézkedések kapcsán, aminő a tervgazdálkodás bevezetése, hanem ezeken túlmenŐleg törvényt hozunk olyan bűncselekményekre, amelyeknek kritériumát ma még nem ismerjük, mert ezt majd csak később egy minisztériumi rendelet fogja megszabni, (vitéz Zerinváry Szilárd: Erre már sok precedens van!) Én elhiszem, hogy igen t. képviselőtársam talál majd precedenst rá, mi' azonban ezt feltétlenül aggályosnak tartjuk. Aggályosnak tartjuk azért is, — és ez egy másik kérdés — mert máris túl vagyunk terhelve a rendeleti kormányzással. Méltóztassék megnézni, hogy — bár még csak. az elején vagyunk a rendeletek kiadásának — a rendeletekben, máris mennyire neim ismerheti ki magát senki. A törvényeket a parlamenti tárgyalás kapcsán az újságok mégis osak beleviszik annyira-amennyire a köztudatba, azonban a máról holnapra kiadott rendeleteket, amelyeket holnapután, egy pótrendelet egészít ki, senki sem tudja nyilvántartani, különösen a vidéken. Itt Budapesten még csak kiragasztják a sarkokra azokat a végeláthatatlan és el olvashatatlanul hosszú rendeleteket és reggelenként, mikor a munkahelyükre sietnek az emberek, egy pillanatra, megállanak előttük, de aztán a rohanó élet szalad tovább és az emberek nem olvassák el ezeket a hosszú rendeleteket. De méltóztassék megnézni, hogy vidéken mi van, vidéken tudják-e azt, hogy milyen rendeleteket adnak ki Budapesten? Nem tudják. Méltóztassék megnézni, hogy elegendő-e az, hogy a községházára megérkezik a hivatalos lap, ezáltal köztudomásúvá válik-e egy rendeleti Az ellenőrzés hiánya folytán vidéken egyszerűen nem veszik észre és nem veszik tudomásul a kiadott rendeleteket és rendelet ide, rendelet oda, az élet természetes folyásával folyik tovább minden a vidéken, a kereslet és a kínálat örök természetes törvénye szabja meg ma is az árakat, nem pedig az itt Budapesten kiadott különféle rendeletek. Ahol kifüggesztik az árakat a községházán, ott sem veszik túlságosan komolyan, az áruk hiánya egyszerűen áttöri á rendeletek tömkelegét. , Egy másik dolog, amit meg kell említenem, az, hogy szükség volna arra, hogy minden új rendelet kibocsátása alkalmával hatálytalanítsák az ugyanabba a tárgykörbe vágó régebbi rendeleteket. Hogyan lehet azt kívánni bárkitől, a fogyasztótól, az eladótól, a kiskereskedőtől, a kisiparostól, hogy bizonyos utalások nyomán szedje össze a félévvel azelőtt kiadott rendeletet vagy nézzen utána a törvény paragrafusainak? Ez tisztára lehe-