Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-188

520 Az országgyűlés képviselőházának 188. ülése 19hl április 1-én, kedden. tétlenség. Immorális dolog- azt kívánni, hogy egy ember nekiüljön és egy héten keresztül tanulmányozza a rendeleteket, mielőtt egy 10 filléres eladást csinál abban a boltban. Különösen figyelmébe ajánlom a kor­mánynak, hogy méltóztassék népszerűen meg­irt kis füzetkékben összefoglaltatni az összes háborús rendelkezéseket, méltóztassék kiadni a rendeletek kiskátéját, amelyet mindenki egyformán megkaphat, eladó, vevő, fogyasztó egyformán hozzájuthat, meg tudja belőle, hogy a liszt, a zsír, a cukor kérdésében mi a helyzet, megtudja belőle, hogy a magángaz­dálkodásban vagy a vendéglőben mit lehet beszerezni, mit nem lehet beszerezni. Ügy nem lehet kormányozni, hogy egyedül csak a minisztériumban tudják számontartani, hogy hány rendeletet adnak ki egy héten­T. Ház! A másik dolog, amit ezzel kapcso­latban el kell mondanom, az, hogy a királyi törvényszékek arra a szigorú jogi álláspontra helyezkednek, hogy a törvény nem ismerése nem mentség és súlyosan büntetik a kisem­bereket. Elismerem, hogy a törvény nem is­merése nem mentség, de a rendeletek nem ismerése igenis, mentség, azonban, sajnos, a bíróságok a mostani joggyakorlat alapján ezt nem veszik tudomásul. Itt van a kezemben egy-két újsághír. Azt mondja az egyik, hogy hathónapi börtönre ítélték a Hangya üzletvezetőjét és egy zaila­apáti kereskedőt árdrágító visszaélés miatt, mert a petróleumot 2 fillérrel drágábban ad­ták. Közli a bírósági ítéletet, amely azt mondja (olvassa): »Az, hogy a vádlottak nem tudták a maximális árat, nem mentesíti őket a büntetés alól, a törvény nem tudása nem mentesít.« Itt van a kezemben a szegény em­bereknek a panasza, amelyet ^ beadtak a mi­nisztériumba. De nem egyedülálló eset ez. Sár­mellék községben hét kereskedő van, mind a hetet leültette a törvényszék félévi börtönre, mind a hetet ugyancsak azért a 2 fillér kü­lönbségért. Tovább megyek. A kisiparosokat, azután a gazdákat, a gazdák feleségét azért. mert mondjuk a tejet 2 fillérrel drágábban adják, megbüntetik, holott nem tudják, mennyi annak az ára, mert nem tudhatják. (Zaj a jobboldalon és a középen.) Méltóztassa­nak a vidékre gondolni. (Palló Imre: Az ár­drágító zsidók szabadon szaladgálnak!) Mél­tóztassék arra gondolni, hogy a tanyavilág­ban hogyan tudják meg a rendeleteket. Mél­tóztassék arra gondolni, hogy a Dunántúlon is nehézséggel jár ez. A kerületemben van olyan község, amely VA kilométer hosszú» voltakép­pen széttagolt tanyarendszer. Nem lehet ott rendeleteket kellőképpen^ közhírré tenni és özönével ítéli el a bíróság ezeket az embere­ket, mert 2 fillérrel drágábban adnak valamit. Azt írják hozzám intézett levelükben ezek a 2 fillérért elítélt kereskedők: rendben van. mi elmegyünk megbélyegzetten, a fogházba, leüljük a fél évet, de mi lesz addig, míg ott vagyunk 1 ? A feleségeinknek kell addig az üz­letet vezetni, de vájjon velük nem történ­hetik-e meg ugyanaz, vájjon őket nem éppen úgy fogják-e megbüntetni, mint ahogyan ben­nünket? T. Ház! Méltóztassék ezt meggondolni. De itt van egy másik levelük ezeknek a keres­kedőknek, amelyet a Baross Szövetség ottani elnökségéhez intéztek s amelyben bejelen-tik, hogy kénytelenek magukat a petróleum­elesztástól megfosztani, nem árusítanak to­vább petróleumot, mert lehetetlennek tartják azt azon az áron, amelyet megszabtak, amikor a kereskedőknek még az a kötelessége is meg­van, hogy a 13 kilométernyire lévő elosztó­helyről befuvarozza a petróleumot és köte­lezve van arra, hogy a hordót egy héten belül vissza is szállítsa, ami külön 2 pengőbe kerül és így ráfizet a petróleumra. Meg tudorai ér­teni, hogy most olyan nehezek a viszonyok, hogy a kereskedőnek és kisiparosnak tönkre kell mennie, hogy a kisgazdának a tömlöcbe kell mennie,... (Nagy zaj a jobboldalon. — vitéz Lipcsey Márton közbeszól. — Felkiáltá­sok a szélsőjobboldalon; Halljuk Lipcseyt! Halljuk Marci bácsit! — Palló Imre: Iratkoz­zék fel és beszéljen a képviselő tír! — vitéz Lipcsey Márton: Beszéltem! — Zaj.) T. kép­viselőtársam, ha iaz én személyem nem is ér­dekli, a téma kétségtelenül van olvan fontos­hogy meghallgassa a képviselő úr. T. Képviselőiház! Mi elismerjük mindezt, azonban egyenlő elbánást kérünk mindenki számára. Ha ezeket a falusi kiskereskedőket, megbüntették, akik harminc embernek adtak el petróleumot és őket — mondjuk jogtalanul — fejenként 2 fillérrel, összesen tehát 60 fil­lérrel r megkárosították, akkor méltóztassék a kormánynak megvizsgálni a nagyvállalatok­nak gesztióit is, (Egy hang a szélsőbaloldalon: A Goldberg er eket! — Zaj. — Palló Imre: A Kispesti Textilt!) azokat, akik tízezer, ötven­ezer és százezer családot károsítanak meg. Itt a képviselőház előtt van egy ügy, amelyet a múltkor egy képviselőtársam ide hozott, egy nagyvállalat ügye* amelynél az ár­vizsgáló bizottság visszaható hatállyal adott meg bizonyos áremelési lehetőséget. Árelem­zés nem előzte meg ezt az ármegállapítást, sőt az illetékes szakosztálynak revizora egyenesen ellenezte azt a ármegállapítást, mindamellett az illetékes tényező megállapította a maga­sabb árat ugyanakkor, amikor az összes többi hasonló gyártmányokat gyártó vállalatot el­* utasította ezzel a kéréssel, (Palló Imre: Csak nem a Kispesti Textilről van szó? — Egy hang a szélsőbáloldalon: Teleki...) Ha a sár­melléki vagy zalaapáti szatócs nem tudja. hogy ő 2_ fillér drágításért bűnhődik, mert nem ismeri a törvényt és a rendeletet, a nagy­vállalatok jogtanácsosai ismerik a rendeletet (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) és az árvizs­gáló bizottság elnöke is ismeri a rendeleteket és neki ismernie kell azt a hallatlan nyeresé­get is, amelyet ezek a vállalatok az elmúlt évek során zsebre vágtak. T. Ház! Nehéz nekünk megmagyarázni, amikor ilyenek panasszal fordulnak hozzánk, hogy nektek kiskereskedőknek ott lent a vi­déken, ha nem tetszett nektek a dolog, egy kérvényt kellett volna beadnotok az árivizs­gálóhoz. Jelzem, ezek az emberek ezt meg is tették, novemberben beadták a kérvényt, azon­ban nem kaptak rá választ. Erre hónapok múltán azt gondolták, hogy bizonyára hely­benhagyták a kérésüket és ennek (megfelelően jártak el. Elítélték őket. Ezek az emberek nem értik meg, hogy őket formális okokból is el­ítélheti a bíróság, mert nem várták meg a vá­laszt a beadott kérvényre. Azt látják, hogy nem az anyagi igazság, hanem csak a formá­lis igazság jut ki nekik. T. Képviselőház! Említettem egy vállala­tot, amelynek ügye a képviselőház elé keirült. Méltóztassanak nekem megengedni, hogy a hivatalos árjelző lapból megállapítsam, hogy

Next

/
Oldalképek
Tartalom