Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.
Ülésnapok - 1939-188
518 Az országgyűlés képviselőházának ként külön hangsúlyozandónak tartom azt, amit ez a szakasz utolsó szavaiban mond, hogy »nem olyan eljárással állít elő, ahogyan a törvény vagy minisztériumi rendelet rendeli«, ami tehát bizonyos fokig biztosíték arra nézve, hogy csak súlyos esetekben érvényesül ez a büntető rendelkezés, hiszen egyszerű szakminiszteri rendelet megsértése esetén ez nem alkalmazható. Ugyanez a helyzet a 2. pontnál, amely a forgalombahozatallal elkövethető bűncselekményekről intézkedik és amelynek hatályossá válására szintén új intézkedés szükséges még. A 3. pont alapján büntetni lehet azt, aki készleteit a rendes gazdálkodás szabályainak meg nem felelő módon használja fel vagy nem gosdioskodik arról, hogy a készletek használható állapotban legyenek. Nyilvánvaló, hogy amikor az^ ország gazdasági élete elsősorban súlyos áruhiánnyal küszködik, akkor az ebben a pontban körülírt cselekmény menynyire veszélyezteti a közérdeket. A 4. pont arra az esetre mondja ki a szakasz elején elrendelt büntetést, ha a cselekmény elkövetője a hatósás: által elrendelt bejelentési kötelezettségnek nem megfelelően tesz eleget. Ezt az intézkedést az indokolja, hogy megfelelő . készletgazdálkodás és általában a gazdasági élet irányítása nyilvánvalóan csak úgy lehetséges, ha megbízható vallomásokra támaszkodik. Az 5. pont is a köz ellátást súlyosan veszélyeztető cselekményt bünteti, amennyiben • a zár alá vett készletekkel való jogszabályellenes rendelkezéseket bünteti abban az esetben, ha ezeket a készleteket a hatósági intézkedésektől eltérő módon idegenítik el, használják fel, fogyasztják el, semmisítik meg, hogy az nyilvánvalóan a tervszerű készletgazdálkodás lényegét tenné lehetetlenné. Természetes, hogy az ezekben a pontokban részletezett tevékenység csak akkor számíthat a javaslat által körülírt súlyos cselekmények . közé, ha valóban súlyosan veszélyezteti a közérdeket, amire céloz az általam már említett intézkedés is, amely a törvényre vagy minisztériumi rendeletekre utal. Nyilvánvaló például az is, hogy ezt a súlyosságot úgy kell érteni, hogy a szakaszban említett készletek csak akkor bírálandók el a javaslat érteiméhen, ezeknek az intencióknak szempontjából, ha azok a készletek a cselekmény elkövetőinek házi vagy gazdasági szükségletét aránytalanul meghaladják. Ennek megítélése természetesen a bíróság dolga. Ha a bíróság ezt a súlyosságot nem látja, akkor az elkövetett cselekmény még mindig minősíthető kihágásnak és aszerint bírálható el. Az egyes pontokban foglalt cselekményeknél annak megítélése, hogy azok egyáltalán belevágmak-e a közellátást veszélyeztető cselekmények fogalmi körébe, elsősorban is gyakran szakkérdés. Ezért intézkedik a javaslat úgy, hogy az 1. pontban foglaltak alapján a bűnvádi eljárást csak akkor lehet megindítani, ha az illetékes szakminiszter ezt közérdekből szükségesnek tartja, másrészt pedig a javaslat a cselekmény elbírálását az uzsorabíróságokra bízza, amelyekben — mint méltóztatnak látni — a tanács egyik tagjai az őstermelés, az ipar vagy a kereskedelem szakértői köréből kerül ki. A javaslat 2. §-a ugyanezeket a bűncselekményeket bűntetté nyilvánítja és három évig terjedhető börtönnel bünteti a visszaesés bi1$8. ülése 19hl április 1-én, kedden* zonyos eseteiben. Ezt, azt hiszem, nem szükséges bővebben indokolnom, ez igen természetes, mert ha valaki egyszer ilyen közérdekellenes magatartást tanúsít, iákkor a visszaesést sokkal súlyosabban kell büntetni. Ugyanez vonatkozik arra az esetre is, amelyről a javaslat külön intézkedik, ha tudniillik a javaslat 1. §-ában szereplő készletek értéke a 20.000 pengőt meghaladja. Ez a javaslat nem tartalmaz olyan intézkedéseket, amelyek a termelés rendjét állandóan zavarnák és a termelőt — hogy úgy mondjam — állandóan molesztálni akarnák, viszont igyekszik annak lehetőségét kikapcsolni, hogy ilyen kisebb esetekben egyáltalában bírói eljárásra kerülhessen sor. A javaslat a kerettörvény jellegét viseli magán, hiszen nemcsak a már hatályban lévő, hanem a jövőben esetleg szükségessé váló gazdasági természetű intézkedések büntetőjogi szankcióiról is már eleve gondoskodik, viszont nyilvánvaló, hogy ezeket az intézkedéseket a jövőben esetleg igen gyakran kell. rövid idő alatt meghozni, helyes ós célszerű tehát, ha az azoknak hatályosságát biztosító szankció törvényességéről már jóelőre gondoskodunk. Összefoglalva az elmondottakat, azt hiszem, könnyen megállapíthatjuk, hogy a háború, másrészt az elmúlt és az idei esztendő súlyos természeti csapásai folytán keletkezett nagy anyaghiány ós általában a különlegesen nehéz gazdasági helyzet erélyes állami intézkedéseket igényel. Hogy ezek az intézkedések milyenek legyenek a termelés fokozása vagy az áru beszerzése szempontjából, másrészt, hogy miképpen gondoskodjanak a méltányos szétosztásról, az nem tartozik ennek a javaslati] ak tárgyalási körébe, hiszen ez a javaslat csupán a szükséges szankciókról kíván gondoskodni; magáról a termelés és a közellátás szabályozásáról esetenként külön jogszabályok fognak intézkedni, amelyekről azután annakidején vitatkozhatunk. Ezúttal csak arról kell döntenünk, szükségesnek látjuk-e, hogy az eddig meghozott vagy a jövőben nyilvánosságra kerülő ilyen gazdasági jellegű szabályozások megfelelő büntetőjogi védelemben részesüljenek vagy sem. Másodszor belátjuk-e, hogy a közellátás érdekét veszélyeztető bűncselekmények egyúttal a nemzet legelsőbbrendű érdekeit is veszélyeztetik és végül szükségesnek látjuk-e, hogy ezeknek az érdekeknek védelmére olyan büntető szankciókat iktassunk törvénybe, amelyek az eddigi helyzethez képest viszonylag kétségtelenül bizonyos súlyosbítást jelentenek, amelyek azonban szerény nézetem szerint még mindig nem annyira szigorúak, mint amilyen súlyosak lehetnek következményeikben azok a bűncselekmények, amelyeket ilyen módon szeretnénk elhárítani vagy ha elhárításuk nem sikerül, példaadó módon büntetni: Kérem a t. Házat, hogy kizárólag ezeket a kérdéseket méltóztassék vizsgálni és hogy az előadottak alapján méltóztassék a törvényjavaslatot elfogadni, (Éljenzés és taps a jobból dalon es a közéven.) Elnök: Szólásra következik a vezérszónokok közül? Spák Iván jegyző: Maróthy Károly! Elnök: Maróthy Károly képviselő urat illeti a szó. Maróthy Károly: T. Képviselőház! Az előadó úr úgy állítja be ezt a törvényjavaslatot,
