Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-185

Az Országgyűlés képviselőházának 185. Ami az alapok kezelését illeti, amit szintén szóvá méltóztatott tenni, azt hiszem, helyes lenne és ezt le fogom tárgyalni a Számszék elnökével, hogy a jövőben az alapoknál a költségvetést állítsuk szembe a zárszámadási kiadásokkal és adjuk meg az eltérések megfelelő indokolását. Azt hiszem, hogy így a jövőre nézve ebben a tekintetben minden félreértés kiküszöbölhető lesz. Általában nagyon szeretném és nagyon örülnék, ha az alapszerű kezelést minél szűkebb keretek közé szo rítanók. Meg is fogom kísérelni a következő, 1942. évi költségvetésben egyes alapok megszüntetését. Nem tudom, sikerül-e, lehetséges l<esz-e, fog-e elháríthatatlan akadályokba ütközni. Ezzel viszont talán kissé ellentétes, hogy mellékletként szeretném a jövőben a zárszámadáshoz csatolni a különböző üzemi jellegű ágazatoknak, mint a budafoki pincegazdaságnak, a szeszegyedáruságnak stb. külön zárszámadását, hogy tisztább képet nyerhessen a t. Képviselőház arról, hogy tulajdonképpen milyen eredménnyel dolgoznak ezek. Vonatkozik ez a szabadi kikötőre és egyéb ilyen vállalatszerű üzemeinkre is. Maga a szeszegyedáruság tényleg teljesen kialakult vállalat, die valami nyolc vagy kilenc helyen kell megkekeresi a zárszámadásiban, hogy miyen aktívái, passzívái, |bevételei, kiadásai vannak. Egy mellékletet gondolok tehát majd a következő években csatoltatni a zárszámadáshoz, hogy tisztább képet lehessen nyerni ezekről a kérdésekről és ezeknek az üzemeknek a menetéről. Nehéz problémát méltóztatott felvetni a leitártakkal kapcsolatban. Megfontolás tárgyává fogjuk tenni, hogy nem lehetne-e leltárakban valamivel részletesebb adatokat közreadni. Viszont önkéntelenül felvetődik a másik kérdés, amelyet szintén fel méltóztatott vetni, az értékelés kérdése. Ez veszedelmes terület, mert például nem tudom, hogy okvetlenül célszerű-e ezeknek az adatoknak közzététele s az utánpótlási vagy a beszerzési árral állítandó be a nyersanyagkészlet. Ez a kérdés meglehetősen komplikált és olyan megoldást kell találnunk, hogjr ne homályosítsuk el a képet, hanem ellenkezőleg, tisztább képet tudjunk adni. Méltóztatott még szóvátenni a bolettaalap kérdését, mondván, hogy ezt ideje lenne beolvasztani a költségvetésibe. Azt hiszem, ebben Esterházy képviselőtársamnak tökéletesen igaza van. Végre is ez most már szinte jufbi; leumát ülő alap, amelyet lassan állandósítani lehet és így be lehet dolgozni a költségvetésibe. Ez természetesen először az 1942. évi költségvetés tárgyalása alkalmával lesz lehetséges, amikor javaslatot fogok tenni ezirányban. Attól nem tartok, hogy ez nagyon megduzzasztja a költségvetést; elvégre a bruttórendszer úgyis duzzaszt bizonyos főikig. Ez csak összehasonlítás kérdése. Ha egyszer teljesen kifejlődik a bruttórendszer, — mint ahogyan körülbelül a végén, tartunk már, mert alig van már olyan tétel, amely ne lenne benn a költségvetésben, ellentétben a korábbi gyakorlattal — akkor végre összehasonlítási alap lesz a következő évekre. Mindig csak az átmenetek nehezek, amikor az egyik évben egy tétel még nincs benn, mint például az idei költségvetésben a Külkereskedelmi Hivatal 63 millió pengős költségvetése, amely tavaly néhány százezer pengővel volt benn a költségvetésben. Ez megnehezíti az egyes költségvetések összeállítását, de ha egyszer kialakul a helyzet, akkor teljesen rendben lesz a dolog. Ezért én a duzzasztásnál e tekintetben nem félek. ülése 1Ù&1 március 6-án, csütörtökön. 497 Ami a bolettaalap kiadási hátralékát illeti az egyes váirmegyékkel szemben, meg fogom vizsgálni, hogy ma hogyan áll ez a kérdés. A kezdő hátralék mintegy 5 millió pengő volt, ezenfelül a költségvetési éviben utalványoztatok 4'9 millió, tehát összesen kereken 10 millió. A költségvetési év végén 3*7 millió pengőre csökkent a hátralék az éveleji állapottal szemlben. Ennek is mindenesetre utána fogok járni, mert tökéletesen igazat adok Esterházy t. képviselőtársamnak abban, hogy egyes vármegyékben azzal érvelnek, bármilyen sürgős kiadásról van szó: nem kaptuk meg; a bolettaalapból, ami nekünk jár és ezen a címen sokkal több kiadást hárítanak el mint amennyi indokolt. Szóvá méltóztatott tenni még az útépítési kötelező jegyek kérdését. Talán érdekli a t. Házat, ha ismertetem, hogy ezen a téren mi történt az elmúlt esztendőkben. Ilyen kötelezőjegyek kibocsátásával összesen 99 "2 millió pengő értékű utat építtetett annakidején a kormány. Ebből kiegyenlítést nyert az 1938/39. kölséjgvetési év végéig 70 '3 millió pengő, az 1939—1940., számadási időszakban kifizettünk 11'9 millió pengőt, a folyó 1941. évben pedig esedékes lesz és be is van állítva . a költségvetésbe 7'4 millió pengő. Ez összesen 89'6 millió pengő, így tehát kifizetésben lesz 1942 január 1-éin, a folyó költségvetés lezárása után 9'6 millió pengő, amely összegből 1942-iben esedékes 5'2 millió pengő, 1943-ban 3*4 millió pengő, 1944-iben pedig a vége egymillió. 1944-ben tehát ez a kérdés véglegesen el lesz intézve. Ami pedig a cseh korona bankjegyek beváltásából eredő államadósságot illeti, méltóztatnak tudni, hogy a Felvidék visszacsatolásával kapcsolatban az ott talált cseh korona bankjegyeket és államjegyeket beváltottuk » azok helyett magyar bankjegyeket hoztunk forgalomba. Természetes, amennyiben bankjegyekről van szó, ez tulajdonképpen a csehszlovák nemzeti banknak a magánjogi adóssága, mert ott is emissziós koncesszió volt. Ez tehát magán joigi úton rendezendő kérdés. A másik része a kérdésnek az a rész, amely állami jegyekből ós váltópénzből áll. Ez ott is államadósság volt, tehát itt is államadósságnak kell lennie a jövőben. A bankjegyek leszámolás tárgyai a csehszlovák nemzeti bankkal. E tekintetben létre is jött egy egyezmény, amely azonban a mai napig még ratifikálást nem nyerhetett. Azt hiszem, már csak napok választanak el bennünket attól, hogy ez a ratifikálás megtörténjék. Akkor majd le fogunk számolni a csehszlovák nemzeti bankkal és az idők folyamán el fogjuk tudni használni ' az így javunkra álló résziben cseh borona, részben szlovák korona összeget. Itt tehát ellentétel fog keletkezni. Átmenetileg azonban, amíg ez nem rendeződik, természetes az államkincstár kell hogy mint adós szerepeljen a Nemzeti Bankkal szemben, mert a Nemzeti Bank tulajdonképpen nem kapott semmit, csak cseh korona bankjegyet és állam j egy eket, amelyek kincstári jegyek alakjában állami adósságot jelentenek a be nem váltott összegekben. Ugyanez a helyzet a románokkal szemben is, azzal az eltéréssel, hogy ott a tárgyalások még meg sem kezidiődtek. Még néhány kérdést méltóztatott szóvátenni, amelyeket elvi kérdéseknek méltóztatott jelezni. Az egyik ezek közül a tárcaadósságok és az utalványozási hátralékok kérdése. Nagyon hálás vagyok Esterházy képviselőtársamnak, aki a legnagyobb szakértője ezeknek a