Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.
Ülésnapok - 1939-185
498 Az országgyűlés képviselőházának 185. kérdéseknek, hogy már miniszterségem legeié- J jén felhívta erre figyelmemet és én azóta ezt a kérdést nagyon nagy figyelemmel kísérem és ami elővigyázatossági intézkedést meg lehetett ezen a téren tenni, azt meg is tettük és a három esztendő alatt semmiféle nyugtalanítót vagy meglepetést nem tapasztaltam. Amikor miniszter lettem, azonnal kértem az összes tárcaadósságok bejelentését, hogy tiszta kép álljon előttem s azóta sem merült fel semmi, ami azt mutatná, hogy valamely tárcánál oly tárcaadósság keletkezett volna, amiről a pénzügyminiszternek előzetesen ne lett volna tudomása. Azt is fel méltóztatott még vetni, hogy az állami gazdálkodás tulajdonképpen ma négy vonalon megy. Késégtelen, hogy a költségvetési vonalon minden a legnagyobb r rendben van, ugyanez áll a felhatalmazási törvény alapján folytatott kezelésre is; itt azonban osztom képviselőtársamnak azt a nézetét, hogy ennek részletesebben kellene a zárszámadásban szerepelnie és a bizottságban ígéretet is tettünk a Számvevőszék elnökével egyetértőleg arranézve, hogy a három törvényes felhatalmazás alapján folytatott kiadásokról részletezést fogunk adni. A harmadik szektorra, az alapkezelésre vonatkozólag már bátor voltam említeni, hogy igyekszünk az alapokat lehetőleg megszüntetni és a költségvetésbe beolvasztani. A negyedik szektornál, az intézeteknél, az egykezeknél azonban magam sem vagyok teljesen száz százalékig megnyugtatva, csak 99 százalékig és éppen most folynak a tárgyalások abból a célból, hogy az utolsó egy százalékra vonatkozólag is megkapjam azt a tökéletes betekintést, amelyet mint pénzügyminiszter természetesen meg kell hogy szerezzek. . Most még az utolsó kérdésre térnék rá, amelyet Esterházy képviselőtársam felvetett és ez a bankjegyforgalomnak a magassága és az, államnak a Nemzeti Bankkal szemben fennálló adósságának a. kérdése. (Halljuk! Halljuk!) Amikor a pénzügyi tárcát átvettem, — méltóztatott megemlékezni arról, hogy ez három esztendővel ezelőtt történt és csakugyan néhány nap választ el csupán attól — kereken 500 millió pengő volt a bankjegyforgalom. Azóta felemelkedett 1300 millió pengőre. 10O milliókban beszélek, mert sokkal áttekinthetőbb. Az emelkedés megítélésénél azonban tekintetbe kell venni azokat az eseményeket, amelyek időközben bekövetkeztek. (Ügy van! Ügy van!) Három körülményről szeretnék itt beszélni, amelyek, véleményem szerint, töké, letesen megindokolják a bankjegyforgalom ' emelkedését. Az egyik az, hogy a bankjegyforgalomnak 500 millió pengőben fennállott nagysága már 1938-ban sem felelt meg a gazdasági élet igényeinek, aikkor is kevés volt és ha szerényen számolok, legalább is 50 százalékkal nagyobb bankjegyforgalomnak kellett volna akkor is lennie, tehát 500 millió helyett 750 milliónak. Meg is tudom indokolni, hogy miért számolok így. Ha több lett volna 50 százalékkal, — csak a szerény számokat veszem — akkor a fejkvóta 78 pengő lett volna. 53 pengő volt tényleg, tehát ha hozzáadok 50 százalékot, 79 pengő a fejkvóta. 79 pengős fejkvótával — igen szerényen számítva — körülbelül meg ]ehetett volna állni, 53-assal azonban, szerény véleményem szerint sem. Ha vesszük, hogy milyen bankjegymennyiség esik egy-egy főre más országokban és például csak nézem most Jugoszláviát, ahol 98 pengő, Németországot, ahol 238 pengő — pengőre van minden átszámítva az összehasonlítás kedvéért — és Svájülése 1§U1 március 6-án, csütörtökön. cot, ahol 86 pengő, Angliát, ahol 248 ppngő, a miénket kevésnek kell mondanom. Próbáltam minden oldalról venni, háborúban álló és semleges országot s méltóztatnak látni, hogy mind magasabb a miénknél. Nekünk ma 97 pengő az egy főre eső bankjegyforgalmunk. Úgyhogy azt hiszem, nem kell különösképpen indokolnom, _ miért adok hozzá a 938-as 500 milliós bank jegyforgalomhoz 50 százalékot, tehát 250 milliót. Most jövök a második tételhez, amelyet meg akarok említeni. Területek csatoltattak vissza az országhoz. A beváltott bankjegymennyiség pengőértéke, amelyet tehát a Felvidéken, Kárpátalj visszacsatolt keleti és erdélyi országrészen beváltottunk, kereken 250 millió. Ezt méltóztatnak látni a Nemzeti Bank hivatalos kimutatásában. Ezt a 250 milliót, azt hiszem, felesleges volna indokolnom, mert nagyobb az ország, nagyobb a terület, több a lakos, világos tehát, hogy több bankjegyet kíván. (Ügy van! jobbfelöl.) Ez nem vitás. Ha ezt hozzáadom, akkor egymilliárdos bankjegyforgalomnál tartok. A harmadik tétel pedig, amit meg akarok említeni, az, hogy 1938-ban a milliárdos beruházási összeggel új érát kezdtünk. A lényege az volt: felfokozni a nemzet teljesítőképességét, minél tö'bb munkát biztosítani ezzel a milliárdos programmal, tehát az 1938 előttinél sokkal lüktetőbb, intenzívebb gazdasági életet teremteni. Ez tagadhatatlanul sikerült, de világos, hogy egy lüktető és fejlődő gazdasági élet több bankjegyet igényel, — ismét relatíve — mint amennyit az azelőtti igényelt. Most már a fejlődést kezdem kalkulálni. Nem megyek messzire, ha azt mondom, hogy 200 millióval taksálom a lüktető gazdasági életet, aminél tekintetbe veszem még azt is, hogy nálunk a készpénzkímélő forgalom, a csekkrendiszer, az átutalási rendszer nincs nagymértékben kifejlődve. Ha tehát a felfokozott forgalom* a többfoglalkoztatás miatt csak 200 millióra becsülöm az emelkedést, 1200 milliónál tartok, szemben az 1300 millióval, ami a tényleges helyzet. Erre a százmillióra nyugodtan mondhatom, hogy tezaurálva van. Érzésem szerint azonban ez több, de nem tudom számszerűleg bizonyítani. Még mindig vannak, sajnos, emberek, akik az hiszik, hogy jót tesznek önmagukkal, ha a bankjegyet eldugják. Ez így van, ez a helyzet. (Úgy van! Ügy van! a jobb-' oldalon.) Nagyon jó lenne, ha mindenki beyinné a pénzét a helybeli takarékpénztárba. Úgy látom tehát, hogy bankjegyforgalmunk tökéletesen megfelel az ország megnagyobbodásának és strukturális megváltozásának. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) A Nemzeti Bankkal szemben fennálló adósságunk egész röviden vázolható. Ma az adósságunk 573 millió, három évvel ezelőtt pedig 118 millió volt. Emelkedett azonban az előbb említett 256 millióval — most már pontosabb számot mondok — a beváltott bank- és államjegyek ellenértéke fejében s emelkedett azzal a százmillióval, amelyet az 1938. évi XXV. te. engedélyezett a milliárdos beruházási Programm megkezdésekor a Nemzeti Baknál, mint új tételt. Ez természetszerűen jelentkezik, azonkívül emelkedett a forgótőkehitellel, amely annakidején a Kis-Magyarországra nézve 30 millióban állapíttatott meg és most a Nemzeti Bankkal egyetértési) en 100 millió pengőben állapítottuk meg a megnagyobbodott országra. Van mégis az emberekben bizonyos nyugtalanság. Beszéljünk róla nyugodtan. Igenis,